Mit nyerhetünk a szántáselmunkálással?

A szántással egy menetben történő elmunkálás hazánkban nem igazán terjedt el, pedig a gépgyártó cégek sokféle megoldást fejlesztettek ki erre a feladatra.

Ennek oka talán arra vezethető vissza, amikor még az időjárás kiegyenlítettebb volt, nem okozott akkora problémát a téli csapadék párolgásának vesztesége. Sok esetben a szakirodalmak is azt írják, hogy az őszi szántásokat nyitva kell hagyni, mert azt majd a téli fagy, illetve csapadék fogja elmunkálni, és ez a gondolatsor él még most is a köztudatban. Igazuk is van azoknak a gazdálkodóknak, aki azt mondják, hogy ez a helyes, mert vannak Magyarországon olyan kötött, magas agyagtartalmú területek, ahol az eke ember méretű hantokat fordít ki, amelyeket csak a csapadék és a fagy tudja megmunkálni. Azokon a területeken, ahol a talaj agyagtartalma alacsonyabb, lazább szerkezetű, könnyebben művelhető, érdemes a szántással egy menetben végzett elmunkálását fontolóra venni.

Lazább szerkezetű talajon a szántáselmunkáló megfelelő tömör és sík felszínt hagy maga után – fotó: Farkas Imre

Az ekére szerelt szántáselmunkáló elméleti munkája – fotó: Lemken prospektus

MILYEN HATÁSSAL IS VAN A SZÁNTÁS A TALAJRA?

A szántásnak fő feladata, hogy a talaj felső szintjét és az azon maradó szármaradványokat leforgassa a barázdafenék aljára, ezen felül, a szántás a szántott részt lazítja, keveri, porhanyítja. Valójában a talaj szempontjából ennél sokkal több folyamat történik, ami nagy szerepet játszik a szántóföldi növénytermesztésben. Szántáskor a fő feladat a tarlómaradványok beforgatása a talaj mélyebb rétegeibe, hogy az ott élő baktériumok, gombák a szármaradványokat lebontva a szerves anyagokból szervetlen tápanyagokat állítsanak elő, amik a növények számára már felvehetőek, és nem akadályozzák a további talajmunkákat.

Másik fontos feladat, hogy a tenyészidőszak alatt történő mezőgazdasági munkák miatt letömörödött talajt fellazítsuk, kedvező összetételét visszaállítsuk. Így a talaj vízbefogadó és megtartóképessége javul, a térközökbe levegő jut, ami a vetéskor a csírázás egyik fontos feltétele, és később szükséges a gyökerek légzéséhez. A megfelelő víz-levegő arány a talajban 70:30, de ez növényenként eltérő lehet. A szántás károsan befolyásolja talajaink humusz- és széntartalmát. Másik fontos hátránya, hogy a talajszelvényt a szántási mélységben megfordítjuk, így a mélyebben lévő, levegőtlen körülményeket kedvelő baktériumok számukra kedvezőtlen közegbe kerülnek, a felsőbb részeken élő, a levegőt kedvelő baktériumokat pedig levegőtlen környezetbe kényszerítjük. Továbbá a gombák gombafonalait is károsítjuk, a gilisztajáratokat nagymértékben csökkentjük. Meg kell még említeni, hogy nyitottan hagyott szántás felülete hantos vagy rögös, ritkán sík. A beérkező csapadék esőcseppjeinek becsapódása a hantok és a rögök felszínén fizikailag romboló hatású, ami a talaj aggregátumait szétbontja, a talajrészecskéket felaprózza, és a mélyebb talajrétegekbe mossa. Ezek a kimosott apró részecskék a vízzel lefelé haladnak addig, amíg egy tömörebb rétegen felhalmozódnak, ami felgyorsítja az eketalp kialakulását. Hasonló problémát okoz a szél, mivel a kiszáradt felszínen a hantokról és rögökről könnyedén magával tud ragadni talajrészecskéket, amiket azután máshol lerakhat. Ez a defláció, ami a talajokra nézve igencsak negatív hatású. Ez a jelenség homokos területeken – mint az Alföld középső területei – tavaszi, szeles időben már odáig fajulhat, hogy kisebb homokviharok keletkezhetnek.

Erőgép fronthidraulikájára felszerelhető szántáselmunkáló a traktor súlyelosztását is kedvezően befolyásolja – fotó: expom.com/pl

Bizonyos időjárási helyzetben szabad szemmel is látható, hogy a talajban lévő víz folyamatosan párolog – fotó: A szerző

MIT NYERHETÜNK, HA EGYMENETBEN ELMUNKÁLJUK A SZÁNTÁST?

Azokon a területeken, ahol a szántáselmunkálást lehetővé teszi a talaj és a talajállapot, ott a szántással egymenetben mindenképpen érdemes elmunkálni a szántás felszínét, mert így elősegíthetjük a talaj beérését. A kissé visszatömörített talajban gyorsabban szaporodhatnak fel a baktériumok és gombák. A tömörített felszín miatt a talajlégzés lelassul, így a széndioxid-kibocsátás csökken, ami környezetvédő hatású, és a talaj széntartalmának csökkenését is megakadályozhatja. Ha a szántást nyitva hagyjuk, három hónap alatt akár 2,5-3 tonna szén is távozhat a talajból hektáronként, széndioxid formájában. Veszteséggel így is úgy is számolni kell, de a lezárással ezt az értéket jelentősen csökkenthetjük. Mivel a lezárás a talaj felszínét formálja, ezért a kisebb hantokat vagy rögöket aprítva egyenletesebb felszínt hagy. Ez a víz eróziós hatását csökkenti, az apró szemcsék felszínközelben maradnak, vagy kis mértékben mosódnak csak be, nem tudnak egy kemény rétegig lemosódni és ott felhalmozódni. Száraz aszályos időben számolhatunk a talajharmat megőrzésével, ami könnyítheti a tavaszi munkákat és növelheti a talaj vízkészletét. Mivel a felszín kiegyenlített, nincsenek hantok, rögök, ezért a talajfelszín felülete jóval kisebb, mint egy nyitva hagyott szántásnál. A beérkező napsugárzást és a szél szárító hatásait nagymértékben kiküszöbölhetjük, mivel a felszín felülete egyenesen arányos a párolgással.

Ha a szántás el van munkálva, nemcsak szenet őrzünk meg a talajban, hanem nagymértékben a beérkezett csapadékot is meg tudjuk őrizni egy aszályos évben. Tavasszal a talajfelület kisebb, ezért a napfény gyorsabban melegíti fel a területet, és ha jó szerkezetű talajunk van, akkor a vetéseket is előbbre lehet ütemezni. Ökonómiai szempont, hogy az ősszel elmunkált szántást tavasszal már nem kell elmunkálni, így egy munkamenettel kevesebbet kell elvégezni, ezzel költséget takarítunk meg, és korábbra lehet a vetést időzíteni. Egyes tavaszi vetésű növények termesztéstechnológiája meg is követeli a korai vetést.

Külön műveletben elvégzett szántás elmunkálása simító + henger kapcsolattal – fotó: Farkas Imre

Réti talaj, amit csak a tél tud elmunkálni – fotó: Vida Kornél

MILYEN SZÁNTÁSELMUNKÁLÓKAT ALKALMAZHATUNK?

Először is minden gazdálkodónak ismerni kell, hogy a saját területei milyen talajgenetikai csoportba tartoznak, milyen a talaj összetétele, illetve milyen kultúrállapotban vannak. Ezek mind befolyásolják a rajta végezhető munkákat, hogy milyen munkagépet vagy milyen munkagépkapcsolatokat alkalmazhatnak. El kell azt is dönteni, hogy egy mentetben vagy külön menetben végzik el a szántáselmunkálást, hiszen lazább homoktalajokon, a külön menetben elvégzett szántáselmunkálás során az erőgép mély keréknyomokat hagyhat a friss szántáson, ami nem feltétlenül szerencsés. Ezeken a talajtípusokon érdemes az ekére felszerelhető mélytömörítésű ékgyűrűs, vagy a felszínt tömörítő, egymásban futó spirálhengereket alkalmazni. Keményebb, magasabb agyagtartalmú területeken már nem okoz akkora problémát a keréknyomok mélysége, ezért itt lehetséges a két menetben történő szántáselmunkálás is, hagyományos hengerrel, vagy simító + henger gépkapcsolással. A szélsőségen nagy agyagtartalmú réti talajokon szántás után nem lehet a területre menni, itt a fagyon tárcsával lehet aprítani a hantokat, majd tavaszra kerül olyan elmunkálható állapotba a terület, hogy már magágyat lehet készíteni. Összegezve: ahol lehet, ott érdemes lezárni a szántásokat a megfelelő gépek és technológia alkalmazásával. Így pénzt, energiát és időt takaríthatunk meg, megóvhatjuk talajaink állapotát, továbbá a következő tenyészidőszakban lévő növényeinknek több vizet tudunk a talajainkban megőrizni.

Magas agyagtartalmú réti talaj szántáselmunkálása fagyon – fotó: Pataki László

Egykori NDK gyártmányú eke után kapcsolt szántáselmunkáló, vetőágy minőségű munkát hagy maga után – fotó: Fortschritt gyári felvétel

Szerző: Endre Máté