A novemberi Agritechnica kiállítás mindenki részére sikeres volt. Nagyon sok termelő látogatott ki a kiállításra. Nagyon sok termelőnél szóba került a csapadék. Kelet-Európában egyre nagyobb az aszály. Vannak régiók, ahol korábban is nagyon száraz nyarak voltak, más régiókba a közelmúltban érkezett meg. A vetésforgó nagy kérdés, ugyanis ahol nyáron egy csepp eső sem esik, és ez a nagy hőséggel társul, ott kukoricát nemigen lehet termelni! Ez a helyzet kezd előállni az Alföldön is és már a Dunántúl egyes régióiban.
Ott, ahol a kukoricát még biztonságosan tudják termelni, nagyon sokféle talajművelést látunk. Nagyon sokan még a hagyományos mellett döntenek. Egyre többen már mulcsos technológiát követik, ami azt jelenti, hogy ősszel az alapművelés kultivátorral történik. Vannak, akik csak a sorra koncentrálnak, és azt lazítják, ill. oda juttatják ki a tápanyagot. Ezen kívül néhányan meg a no-till-t választják. Január végén megrendezik a TMG REAG szakmai fórumot, kiállítást. Azon termelők, akik a talajregenerálás irányába is érdeklődnek, azoknak ajánlott részt venni.
MULCSOS ÉS SÁVMŰVELÉS
A mulcsos és a sávművelő technológia is szerteágazó lehet, ugyanis ott, ahol kukoricát biztonságosan lehet termeszteni, lehet takarónövényt is! Egyre többen belátják, hogy a talaj nem akkor pihen, ha csupaszon hagyjuk! A földnek az a jó, ha minél tovább van rajta élő növényzet. A takarónövények körül elég nagy a hangzavar, jó – nem jó… Ott, ahol nagyon kevés a csapadék, és csak őszi vetésűekkel találkozunk, nem lehet, nem ajánlott a takarónövényt termeszteni.
Ahol viszont a kukorica megterem, érdemes vele foglalkozni, mert kifizetődik. Egy másik dilemma, hogy mikor legyen a takarónövény terminálása? Természetesen jó lenne minél tovább hagyni, hogy „gyűjtse a napfényt”, de arra nagyon vigyázni kell, hogy a talajból tavasszal nehogy kivigyük azt a nedvességet, amit az ősz és tél folyamán összegyűjtöttünk. Azt látjuk, hogy azon régiókban, ahol kevésbé dúskálnak a csapadékban, a terminálást akár két fázisban is lehet végezni: télen mechanikusan, és ha kell, akkor tavasszal kémiailag.
VETÉS
A következő kérdés a vetés. A felszín borítottsága következtében lassabban melegszik a talaj, illetve nedvesebb is kell legyen. Ekkor nem szabad hibázni, hogyha talajt művelünk, nehogy túl korán kezdjünk dolgozni, és nehogy elkenjük. Ajánlott az első menetben keskeny lándzsakapát használni, második menetben, a vetés előtt a lúdtalpkapákat, amelyek teljes átfedésben dolgoznak. Abban az esetben, amikor nincs takarónövény, egyszerűbb, mivel a vetősorok előtt nincs nagy mennyiségű növényi maradvány. Azt is meg lehet csinálni, hogy vetünk takarónövényt, de ahova a tavaszi vetésű sorok kerülnek, azt ősszel kihagyjuk. Ezt akkor a legegyszerűbb megvalósítani, ha a gabona-vetőgép munkaszélessége megegyezik a szemenkénti vetőgépével, így a megfelelő vetőcsoroszlyák lezárásával elértük a kívánt eredményt.
TÁPANYAG-UTÁNPÓTLÁS
A tápanyag kijuttatásával is egyre többen foglalkoznak. Azt már rég látjuk, hogy a depó műtrágyázásnak előnye van azzal szemben, mint amikor kiszórjuk a műtrágyát a felszínre és bedolgozzuk.
Az összes mulcskultivátor felszerelhető kijuttatóegységgel, így az őszi alapműveléssel egy menetben megoldható a tápanyag kijuttatása. A Partner FT fronttartályok között találunk olyat is, amelyik osztott térfogatú, így kétféle műtrágyát tud kiadagolni – még költséghatékonyabb a tápanyag-kiadagolás.
A vetésnél a Horsch két sínpáron halad. Ez azt jelenti, hogy létezik a vákuumos és a nyomottlevegős rendszer is. A kétféle géptípus nagyon hasonlít egymásra, kivéve azt a távolságot, amit a vetőmag megtesz onnantól, hogy leválasztódik a vetőtárcsáról, és megérkezik a talajba. Itt kétféle ejtőcső létezik.
VETÉS ÉS LOGISZTIKA
A Maestro vetőgépeknél a precizitás mellett nagy hangsúlyt fektettek a logisztikára is. A vetőkocsik akár 350 kg nyomást is el tudnak érni, így no-tillre is alkalmas a vetőgép. Ezt a nyomást a nagy tartályok biztosítják, ill. a függesztett TX/TV vetőgépnél van egy súlyáthelyező rendszer, aminek a következtében a traktor súlyát használjuk a megfelelő súly kiegészítésére.
A csoroszlyanyomás általában hidraulikus, a fülkéből, a monitoron keresztül állítható. Ezenfelül létezik az automatikus csoroszlyanyomás-állítási rendszer (AF) is. Ez a gépbe beadott nyomást állandó szinten tartja, ezáltal a mélység még pontosabb, és a mag körül sem tömörítjük túl a talajt.
Amint a mag megérkezik a vetőbarázdába, egy magfogókerék gondoskodik arról, hogy fixálja a barázda aljába. Ezután a lezárókerekek biztosítják a magárok összezárását és a mag-talaj-kontaktust. Lezárókerekekből is nagyon sokféle létezik. Annak függvényében, hogy milyen talajon dolgozunk, lehet/kell kiválasztani a lezárókerekeket.
A termesztéstechnológia része az is, hogy milyen sortávolságot választunk. A megszokott 75 cm mellett egyre többen próbálják ki az 50 cm sortávot, és olyan termelő is van, aki át is áll. Minél délebbre megyünk, annál érdekesebb lehet az 50 cm sortávolság, kevesebb a fényveszteség, hamarabb borít a növény. Ezen felül viszont a logisztika az, ami nagyban segít a döntésben, ugyanis 50 cm-re nagyon sok más növényt is lehet vetni. Egyedüli fék a rendszerben a kukoricaasztal ára, és hogy csak erre a sortávra vetett állományt lehet aratni vele. A szűk sortávba vetett állomány a nyári nagy meleget is jobban bírja, ugyanis a talaj jobban árnyékolt, így kevésbé melegszik fel!
A VÁLTOZÁS IDŐSZAKA JÖN
A kukorica termesztési területei, régiói a közeljövőben át fognak rendeződni. Az átmeneti régiókban viszont nagyon át kell gondolni, hogy milyen technológiát alkalmazunk, a talajművelés és a takarónövények jó kiválasztásával, a humusztartalom emelésével, több vizet tárolhatunk a talajban, ami nélkülözhetetlen lesz a vegetáció folyamán.
A technológia kialakítása érdekében érdemes az úttörő termelőket meghallgatni, beszélgetni velük, mert már nagyon sok tapasztalattal rendelkeznek a különböző talajművelések és technológiák terén. Addig is, amíg tanulunk, jó lenne, ha maradna még annyi idő, hogy minden gazda, minél több parcellája mellé, minden évben legalább egy őshonos facsemetét tudna ültetni!
Szász Zoltán • +36-30/743-0302
GÉPmax Tudástár: mulcsos–sávművelés–no-till kukoricában – Talajkímélő művelési rendszerek, amelyek a növényi maradványok felszíni borításával és/vagy csak a vetősáv célzott lazításával javítják a vízmegőrzést, mérséklik az eróziót és a tömörödést, valamint támogatják a precíz vetést és a depótrágyázást; kulcs a takarónövény és a terminálás időzítése.
