A mezőgazdasági gépforgalmazás piaca az elmúlt két évben jelentős hullámvölgyeket mutatott. Kecskeméti Sándorral, a Valkon 2007. Kft. ügyvezetőjével az elmúlt időszak kihívásait, a lehetséges jó vezetői döntéseket és a jelenleg érzékelhető kilátásokat tekintettük át.
MÁR 2022-BEN ÓVATOSAN TERVEZTÜK A KÖVETKEZŐ ÉVET…
– Interjúnk időpontjában lassan az év feléhez érünk. Hogyan látja most a géppiacot, az előző időszak érezhető iparági visszaesését miként tudták kezelni?
– Mi már 2022 decemberében láttuk, amikor a 2023-as évet terveztük, hogy a 2024-es lesz az igazán nehéz esztendő. Ez be is igazolódott. Úgy terveztük 2024-et, hogy a készletek és a cég finanszírozása ne okozzon gondot. A Valkon életében még sosem terveztem ennyire pontosan, mint most: 9,2 milliárd forintos árbevételt tűztünk ki, és körülbelül annyit is értünk el. Nem lett minden tökéletes, de a terv teljesült.
2025-öt már erősebbnek éreztük, és ennek több oka is van: az ÁTK-pályázatok például 2024 szeptemberében lettek beadva, és úgy számoltunk, hogy tavasz-nyár környékén elbírálják ezeket. Az akkor még körvonalazódó digitalizációs pályázat is hozhatott volna pár darab traktoreladást. Ami igazán megfogott bennünket idén, az a ragadós száj- és körömfájás felbukkanása volt – március–áprilisban ez komolyan visszavetette a megrendelésállományunk alakulását.
– A járvány, úgy néz ki, szerencsére már kidühöngte magát…
– Igen, május 31-ével oldották fel a korlátozásokat, három-négy nappal később pedig a kiviteli tilalmakat is. Május közepén már érezhető volt, hogy megindult a piac, elkezdtek készülődni a gazdák a kaszálásra, megindult a gépek, alkatrészek, kötözőanyagok beszerzése, tehát megrendelték, amit addig sokan nem mertek megvenni. Egyszerűen kivártak, hogy levágják-e a lucernát, lesz-e mivel megetetni. Most úgy látjuk, azzal, hogy a támogatások, bírálatok ütemét érthetően kezdték kommunikálni, tisztább lett a kép a piacon. Az is érdekes, hogy amikor kiderült, hogy nem lesz precíziós támogatás, mi azon a héten négy traktort adtunk el – akinek szüksége volt az eszközre, az nem várt tovább a beszerzéssel. Várjuk az októberi ÁTK-s bírálatokat.
– Ez jót is tehet a piacnak.
– Valóban, ha világos a helyzet, akkor a gazda tud dönteni: ha kell neki a gép, akkor keres egy kedvező finanszírozást, és megveszi. Ha van lehetőség támogatással gépbeszerzésre, akkor kivár. Például a talajművelő és növényápoló gépek esetében ez a két évig lebegtetett precíziós pályázat gyakorlatilag kiütötte a 2024-es és a 2025-ös évet.
– Hogy tudtak megegyezni a gyárakkal erre az évre? Több gépforgalmazónak a készletfinanszírozás komoly gondot okozott az elmúlt időszakban.
– A legfontosabb gyártóinkkal már 17–18 éves kapcsolatunk van, de persze nem mindegyik egyformán reagál. Egy multinacionális cég nehezebben fogadja el, ha a megrendelésben csökkenést lát, ugyanakkor például a Krone, amely szintén komoly világcég, de családi tulajdonban van, már inkább piaci alapon gondolkodik. Velük könnyebb volt egyeztetni. Szerencsére minden partnerünkkel sikerült megértetni a magyarországi piaci helyzetet, így fölösleges feszültségekkel nem kellett ezen a téren szembenéznünk.
TERMELŐI HANGULAT
– Mit tapasztal most a termelőknél? Milyen a hangulat?
– Nagyon vegyes. Az időjárási szélsőségek, anomáliák továbbra is nagyban befolyásolják a mezőgazdaság eredményességét. Az ország ismét kettészakadt: a Dunántúl csapadékos, gyönyörű takarmányt lehetett készíteni – ilyet 15 éve nem láttunk –, míg keleten továbbra sincs elég eső. Kecskemét környékén, ahol mi vagyunk, a kettő között van az állapot. Nálunk is szép a lucerna, de azért jól jönne még egy kis eső. A gazdák hangulatát ez határozza meg – és persze az is, hogy mit jósol a meteorológia. Sajnos kezdjük érezni, hogy közeleg a nyári hőség. Tavaly is ugyanez volt: június elejéig minden tökéletes volt, aztán jött a 40 fok, ami másfél hétig tartott, majd három hétig 30 fok felett voltunk, és minden kiszáradt.
– A terményárak miatt inkább pesszimisták vagy bizakodók a gazdák?
– Az elmúlt években annyira szélsőséges volt a terményár-ingadozás, hogy most már nem ez a fő téma. Sokkal többet foglalkoznak a technológiával: mikor és hogyan vessenek, milyen módszerekkel dolgozzanak. Egyszerűen nincs ráhatásuk az árakra, így inkább arra koncentrálnak, amit befolyásolni tudnak. Tavaly például hiába volt jó termés, sokan toxinos kukoricával küzdöttek, ezért most az a cél, hogy ezt elkerüljék. Sokan azért nem mernek előre kötni, mert nem tudják, mennyi lesz a termés. Van, aki tavaly majdnem bajba került, mert éppen csak ki tudta szolgálni a szerződött mennyiséget. Ezért idén többen inkább nem vállalnak előre kötelezettséget.
– Hogy látja a bankok hozzáállását a géppiaci finanszírozáshoz?
– A bankoknál van szabad kapacitás mind humánerőforrásban, mind pénzügyileg. Érzik, hogy keresniük kell a lehetőségeket, és rugalmasak is: próbálnak megoldásokat kínálni a gazdák igényeire. A korábbi volumenekhez voltak szokva, és most, hogy visszaesés van, nyitottabbak az új megoldásokra.
– A kamatkörnyezet hol tart? Nagy hullámvasút volt itt is az utóbbi időben.
– A támogatott lízingek – 3% körüli kamattal – teljesen vállalhatók. A piaci hitelek drágábbak, de most nincs is igazán szükség rájuk, mert mindenki a pályázati kamattámogatott konstrukciókra vár. Ezért most az a helyzet, hogy aki már beadta a pályázatát, de még nem nyert, az is meg tudja venni a gépet – mert a konstrukció lehetővé teszi, hogy utólag finanszírozza meg, ha nyer.
STABIL CSAPATTAL DOLGOZIK A VALKON KFT.
– A Valkon Kft. csapata hogyan viselte az elmúlt két nehezebb évet?
– Teljesen stabil a csapat, az elmúlt időszakhoz képest nálunk nem volt komoly mozgás, a csapat magja együtt maradt. A cégben hetvenen vagyunk, és ez az alaplétszám már tizenéves múltra tekint vissza. Készen állunk arra, hogy ha visszatér a „normális” piac, akkor is bírjuk a tempót. A kapacitásunk szerintem nagyon jól ki van találva. Optimálisra vagyunk hangolva, és ebből fakadóan egyfajta válságállóság is jellemző ránk. Bár a forgalom csökkent, nem kellett leépíteni, a profitabilitásunk sem romlott. Megteremtettük azt, hogy a szabad kapacitásainkat más irányba értékesítsük: bérmunkákat vállaltunk, gépfelkészítést kínáltunk, akciókat hirdettünk. Aki például szezon előtt hozta be a gépét, kedvezményes áron kapott alkatrészt, amit a gyártó is támogatott.
Az üzletkötőknél persze láttam, hogy voltak nehezebb időszakok. Frusztráló nekik, ha beleteszik ugyanúgy az energiát a munkába, de nincs eredmény. Volt olyan időszak, például tavaly nyáron, amikor másfél–két hónapig nem adtunk el egyetlen traktort sem. Volt olyan kollégánk, aki majdnem elhagyta a szakmát az átmeneti sikertelenség miatt, de most nem szabad elengedni őket – lehet, hogy két évig nehéz, de szükségünk van ezeknek a munkatársainknak a tudására. Nem hiszem, hogy néhány éven belül, a mesterséges intelligencia szolgálja ki a gazdálkodókat újdonságokkal, információval, technológiával, finanszírozással stb.
Mi stabil háttérrel dolgozunk, és nem akarunk mindenáron belépni minden szegmensbe. Tudjuk, mit tudunk jól képviselni, és ahhoz tartjuk magunkat. Az ügyfelek is érzik ezt, és ez sokat számít a bizalom szempontjából. Ha egy gazda több tíz millió forintos beruházásban gondolkodik, akkor nem mindegy, kivel szerződik. Mi hosszú távra építkezünk, és ezt a gazdák is értékelik. Soha nem mi adjuk a legolcsóbb ajánlatot, de minden esetben értéket kínálunk! Nem az a cél, hogy egyszer adjunk el valamit, hanem hogy tudatosan szakmai alapú partnerkapcsolatot építsünk. Ezért figyelünk arra, hogy a vevőszolgálat stabilan működjön, hogy az alkatrészek időben megérkezzenek, és hogy a partnereink valóban számíthassanak ránk. Ehhez viszont idő, türelem és sok apró, de következetes döntés kell. Ez a gondolkodásmód nem látványos, de hosszú távon megtérül.
Fodor Mihály
