Megszoktuk már, hogy leginkább az új gépfejlesztésekről, díjnyertes megoldásokról számolunk be lapunkban, és jóval kevesebbet foglalkozunk a hátországgal: mit lát egy szervizes, egy alkatrészes a saját területén. A témáról Koszorús Mihállyal, a Valkon Kft. alkatrészraktárának vezetőjével és Zsámboki József szervizszerelővel beszélgettünk.
– Eléggé felbolydult a világ, csak ha a mezőgazdasági gépek, alkatrészek elérhetőségét, árát, szállítási határidőket nézzük. A Valkon Kft. által forgalmazott termékeknél mennyire érzékelhetők ezek a hatások?
– K. M.: Egyelőre tudjuk kezelni a helyzetet, leginkább azért, most a dupláját rendeltük annak az alkatrészmennyiségnek, amelyet általában szoktunk. 2007-ben, amikor a Valkonnál kezdtem, kb. 20 millió forint értékű alkatrész állt a raktárban, most 600 millió forintnyi tétel található a polcokon. Darabszámra ez a másfél évtizeddel ezelőtti 2-3 ezerhez képest már 10 ezer feletti terméket jelent. Ennyi eladott gépnél, mint amin túl van a cég, már komolyan készletezni kell.
Az elmúlt 2-3 évben sokat változott a helyzet, és jóval inkább előre kellett gondolkodni, mint korábban. Most például már októberben lerendeltük az idei éves mennyiséget. Ezekben óriási pénz áll, de akárhogy nézzük is, üres zsákból nem lehet árulni semmit… Ugyanakkor már a rutinosabb partnereknek is törekszenek arra, hogy ütemezve, minél inkább előre beszerezzék az alkatrészeket.
– Ez a tervszerűség mennyire általános a gazdatársadalomban?
– Van hová fejlődni, de az élet is erre nevel most mindenkit… Nemcsak az alkatrészeknél, gépeknél, hanem az inputanyagoknál is láthattuk, hogy homlokegyenest más lett a piac kiszolgálása. Régen elég volt, ha odatelefonáltak a műtrágyadepóhoz, és már mehettek is a tételekért. Ma meg jóval előrébb kell gondolkodni, kifizetni, aztán pedig várni… Most már erre kell felkészülni, az ad hoc döntéseket el kell felejteni.
– Mikor jöhet rendbe az ellátási lánc az alkatrészek és gépek területén?
– Nehéz kérdés. A legtöbb terméket jelenleg Kínában gyártják, és most nem mennek a konténerszállítások, nincs göngyöleg, megszűnt az az áramlás, ami eddig volt. Vissza kell, hogy lépjenek az európai gyártók és a tengerentúliak is a saját területükre, ahol magasabbak a bérek – ez előbb-utóbb további áremelkedésekhez vezethet. De mire kiépülhet ez az új gyártási rendszer, az nagyon sok idő, pénz és energia. Szerintem ugyanakkor nem fognak a gyártók még a jelenlegi hibába esni, ez a fajta nagyon nemzetközi ellátási lánc lehet, hogy a múlté.
– Visszatérve a Valkonhoz, milyen utat jár be egy alkatrész, mire a gazdához kerül?
– Magyarországon belül nincs az a pont, amit egy napon belül ne lehetne elérni. Mi nagyon sok tételt küldünk futárral, de alapvetően mindig a gazda dönti el, a helyzettől függően, hogy megéri-e neki a futárszolgáltatását igénybe venni, vagy megvárja a másnapot, esetleg beül az autóba, és valamelyik telephelyünkre (Kecskemét, Sárbogárd, Pápa) eljön a termékért. Igazából amelyik alkatrész az országban van, az zökkenőmentesen eljuttatható 24 órán belül a termelőhöz, ez még a pandémia ideje alatt is így működött.
– Mit tanácsol a gazdáknak, hogy készüljenek a szezonra?
– Időben át kell vizsgálni a gépeket, meg kell rendelni az alkatrészeket. Az nem egy nehéz kérdés, hogy ha van például egy 10 ezer bálánál tartó bálázó, annál már várhatóan csapágy- és lánccserék következnek. Az ehhez kapcsolódó alkatrészeket meg lehet rendelni egy hétfői reggel, aratás előtt is, nem akkor, amikor minden nap a bálázót kell használni. Így a szerviznek is lesz ideje kicserélni. Az a legnagyobb veszteség, ha áll a gép, amikor dolgoznia kellene. Az is fontos dolog, hogy mi például a halasztott szállításokra kedvezményt is tudunk biztosítani, így az alkatrész még egy kicsit olcsóbb is lehet, mintha váratlanul kell megvásárolni. Van egyébként előrendelési akciónk novembertől január elejéig, de még mindig nem használják ki elegen az ebben rejlő lehetőségeket.
Meg kell becsülni a jó gépkezelőt!
– Mekkora most a Valkon Kft. szervizcsapata?
– Zs. J.: Kijáró szervizesként kb. 20 fő, a műhelyben összeszereléssel stb. foglalkozó kollégákkal ez már közel 38 főt jelent. Én a Dunától keletre adódó feladatokat koordinálom, az ország másik felében Pénzes Ferenc vezeti a csapatot.
– 2009 januárjától dolgozik a cégnél. Mennyit változott azóta a munkájuk?
– Rengeteget. Amikor engem felvettek, az volt a szlogen, hogy a nyár az húzós, mert a bálázók, zöldsor miatt munkacsúcs van, a tél azért kicsit lazább lesz. Na, ez kb. 5 évig valóban így volt, onnantól sokkal kiegyensúlyozottabb lett a terhelés. Tavasszal a felkészítéseket végezzük, amely gépeket a műhelybe be lehet tenni, silózóktól kezdve a bálázókig, azokon a nagyjavításokat végezzük. Ilyenkor az alkatrész-előrendelési akcióhoz kapcsolódó szerelések is bejönnek, ami persze nekünk is jó, hisz a munkánk el van osztva, a nyári időszakra már egy felkészült géppel állhat ki a gazda. Nyári időszakban azért vannak 12-13 órás műszakok, de tudjuk, hogy ez ezzel jár. Ha területen, munka közben adódik probléma, arra igyekszünk azonnal reagálni.
– Hogyan tudnak önök naprakésznek maradni, hisz nagyon széles a Valkon Kft. termékpalettája, és a gyártók is folyamatosan fejlesztenek?
– Ezt úgy kezeljük, hogy januárban, a csendesebb időszakban az erdészeti gépeket rendbe rakjuk, utána, az első pár héten nagyon sok oktatáson veszünk részt. A pandémia miatt a németországi utazások általában elmaradtak, online platformon folyik az oktatás Érdekes, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket így jobban be tudnak mutatni, pedig elsőre az ember azt gondolná, hogy személyes jelenlét a legjobb. Aki az előadást tartja, befekszik például a bálázó alá, megmutatja azt, amit mi lehet, hogy mi ott személyesen nem is néznék meg ennyire aprólékosan. A jövő héten is lesz egy gyári tanfolyamunk, igyekszünk minden újdonsággal képben maradni.
– A gazdák tervszerűség terén mennyit fejlődtek az elmúlt évtizedben?
– Ha szépen szeretnék fogalmazni, úgy mondanám, hogy még mindig túl nyugodtak… Idén ezt próbáltuk proaktívan kezelni, sok partnert megkerestünk előzetesen a nagyjavításokkal kapcsolatban. Március végéig szeretnénk is ezekkel a feladatokkal végezni.
– Van valami, amire felhívná a gazdák figyelmét, akár a gépkezelőkkel kapcsolatban? Hogy bánnak a gépekkel, vannak-e típushibák?
– Az első és a legnagyobb problémaforrás a gépkezelő. Ezt mi úgy hívjuk, hogy ő az 1-es hibakód. Sokszor az van, hogy átadjuk a gépet valakinek a megbízónál, aki másnaptól már egész más feladatot lát el a gazdaságban, nem ő kezeli a gépet… Ez nem jó így, azt a kollégát kell elküldeni hozzánk oktatásra, aki a gépet valóban használni fogja! Nem szabad egy sokmilliós gépnél ezt figyelmen kívül hagyni!
Mi mindent megteszünk ezen a téren, például, ha egy nagyobb gép (silózó, nagykockabálázó) van, akkor csinálunk egy gépkezelői oktatást, megkeressük a vásárlókat, és próbáljuk ezt megszervezni. Ezen a részvétel két főig ingyenes!
– Van elég jó szakemberük a Valkonnál, milyen az utánpótlás?
– Nem panaszkodom! Az új kollégák nem feltétlenül agrárgépész-szakemberek, hanem lehet, hogy autószerelők. De őket átképezni sokkal kevesebb idő, mint nulláról indítani a betanítást. Sokan jönnek hozzánk nyári gyakorlatra a csongrádi, jánoshalmai, örkényi mezőgazdasági iskolákból, onnan maradnak nálunk fiatal kollégák. Ők a gépek összerakásában, a nullszervizes ellátásában is nagyon sokat segítenek.
– Ha egy kérése lenne a gazdák felé, mire figyeljenek, hogy a saját és önök életét is egyszerűbbé tegyék, mi lenne az?
Egy kérés nem lesz elég, de kettőbe beleférünk: a jó gépkezelőt becsüljék meg, a karbantartásra pedig szánjanak időt!
Fodor Mihály