A talajlazításnak, a középmély lazítók és mélylazítók használatának elsődleges célja a szántóföldi növénytermesztésben a talaj fizikai állapotának, jellemzőinek javítása. A lazítással a növénytermesztés talajmunkáiból származó – eketalp- és tárcsatalpbetegség, valamint az egyéb, pl. a munkagépek tömege okozta – káros talajtömörödés szüntethető meg. Ilyen felhasználási céllal fejlesztették ki a középmély lazítókat.
A középmély lazítókkal a talaj művelt rétegének lazítása végezhető el. A mélylazítók pedig a művelt réteg alatt dolgoznak, az altalajt is átlazítják. A középmély lazítás hatása a teljes vegetációs időszakban érvényesül, az altalajlazítás pedig több vegetációs időszakban is kitart. A középmély és mélylazítás mind a forgatásos, mind a forgatás nélküli talajművelési rendszerekben egyaránt alapművelésnek számít. Ezáltal a középmély és mélylazítók a szántóföldi növénytermesztés alapeszközei. Ezért a széles körű felhasználói, agrotechnikai és technológiai igények kielégítésére a mezőgéppiacon számos hazai és külföldi gyártmányú konstrukcióból választhatnak az üzemi szakemberek (1. kép).
TECHNOLÓGIAI ELŐNYÖK
A középmély és mélylazítók munkaeszközei a talajfelszínt átvágva, az összetömörödött talajszelvényt bizonyos mértékig aprítva, fellazítva kissé felemelik. A középmély lazítók munkamélysége 30–50 cm, míg a mélylazítók ennél nagyobb munkamélységben – 50-70-80 cm – dolgoznak. A talajlazítók munkája után csökken a talaj tömörödöttsége, nő a hézagtérfogat, javul a talaj levegő- és vízháztartása a csapadékvíz jobb bevezetésével, a mélyebb beázással pedig nagyobb vízmennyiséget tud befogadni. Csökkenti a felszíni csapadékvíz elfolyását és összefolyását. Ez felértékeli a lazítók használatának jelentőségét az utóbbi évek gyakori belvizes elöntéseit és az azt követő, felváltó aszályos, csapadékszegény időszakokat tekintve. Fontos agrotechnikai követelmény, hogy a munkaeszközökkel átlazított keresztmetszet szelvényei a teljes munkaszélességben 30–35%-ban átfedjék egymást.
A középmély és mélylazítási munkák során a lazított keresztmetszetben a késszárak, illetve gerinclemezek a talajszelvényt átvágják, a munkaeszközök pedig felaprítják a talajt. A közép- és mélylazítók lazítási munkái – megfelelő munkaminőség mellett – csak a talaj optimális nedvességtartalma, 30–40% víztartalom mellett végezhetők el biztonságosan. A túl nedves talajt a lazító munkaeszközök elkenik, és inkább a keresztmetszet tömörödik. A túl száraz talajban, a fellazított keresztmetszetben az aprítás hatékonysága alacsony, túl nagy rögök keletkeznek, romlik a levegő- és vízháztartás. Ezen túl a felszínalakító hatás is romlik. Az így kialakult egyenlőtlen, rögös felszínt a kapcsolt elmunkáló tüskés, hullámos vagy egyéb konstrukciójú hengerek sem tudják kellő mértékben eldolgozni. A lazítási középmély és mélylazítási munkák elvégzése nagy vonóerőt igényel – különösen száraz, kötöttebb talajokon –, ebből a szempontból is fontos az optimális talajnedvesség melletti üzemelés. Ebből a szempontból szintén nagyon fontos, hogy a munkamélységet csak a szükséges mélységre állítsuk be, mert a szükséges vonóerő a munkamélységgel lineárisan nő. Éppen ezért a középmély és mélylazítók üzemeltetésére, az üzemeltető traktorok motorteljesítményéhez tartozó vonóerő kihasználására a traktorok hajtott tengelyeire eső adhéziós tömeget megfelelő pótsúlyozással kell beállítani. Tájékoztatásul a középmély és mélylazítók üzemeltetéséhez szükséges traktormotor-teljesítményeket a mellékelt táblázatban foglaljuk össze.
Az 1. táblázatban a motorteljesítmény-igényre vonatkozó adatok tájékoztató jellegűek, és nagymértékben változnak a talaj állapotától és a talajféleségtől, a talaj tulajdonságaitól, valamint a munkamélységtől függő vontatási ellenállás miatt (2. kép).
KONTRUKCIÓS KIALAKÍTÁSOK
A konstrukciós kialakításokat tekintve a középmély és mélylazítók – mivel azonos munkaműveletet, funkciót látnak el – hasonló kialakításúak. A különböző munkamélységben való működésből adódó nagyobb vonóerőigény és emiatti nagyobb igénybevétel miatt a mélylazítók a középmély lazítóknál is robusztusabb, erősebb építésű gépek. A traktorkapcsolat tekintetében pedig ezek a lazítókat üzemeltető traktor hárompont-függesztő berendezéséhez csatlakozó függesztett vagy félig függesztett gépek, melyeket munkahelyzetben támkerekek támasztanak alá.
VÁZSZERKEZETEK, GERINCLEMEZEK
A középmély és mélylazítóknál az üzemeltetés során fellépő nagy vonóerő okozta mechanikai, elsősorban hajlító-, húzó- és nyíró- vagyis nagy redukált feszültségek elviselésére az igénybevételnek megfelelő keresztmetszetű és falvastagságú zártszelvényeket alkalmaznak. A kisebb, 3 m vagy az alatti munkaszélességű gépek fix vázkerettel, főtartóval, míg a nagyobb munkaszélességű gépek teleszkóposan kitolható vagy egymásra hajtható munkaeszközöket hordozó főtartóval készülnek. A vázszerkezet főtartói geometriájukat tekintve lehetnek egy tagból állóak vagy párhuzamosan elhelyezett zártszelvények. Ezekre a főtartókra csatlakoznak átmenő- vagy kengyelcsavarokkal azok a durvalemezből kialakított tokok és bázisfelületek, amelyek a gerinclemezeket vagy a késtartó szárakat tartják. Egyes konstrukciókban ezek a tokok egyszerű kivitelűek, míg más esetekben lézertechnológiával kivágott, bonyolultabb kialakításúak. A túlterhelés ellen tekercsrugós, hidropneumatikus vagy a tokok és gerinclemezek közé épített nyírócsapos, az újabb típusokon pedig húzó-szakító csapos-csavaros biztosítás véd. A gerinclemezek kialakítása egyenes, ívelt vagy jobbra és balra, oldalra kihajlított. Egyes típusokon a főtartó gerendely „V” alakú, és a gerinclemezek is a „V” alakban hegesztett tokokhoz kapcsolódnak, csapszeggel és nyírócsavarokkal.
LAZÍTÓSZERSZÁMOK, -HENGEREK
A gerinclemezekre kötőelemekkel, leggyakrabban csavarkötéssel csatlakoznak a különböző kialakítású, rendszerint ék alakú, és döntően a repesztő- és aprítóhatást kifejtő szerszámok. Az ék alakú szerszámok a megrepesztett szelvényt jelentősen megemelik. A lazító-repesztő szerszámok közelében pedig a gerinclemezek egy vagy két oldalára csavarkötéssel – a lazítás hatékonyságának elősegítésére – különböző méretű szárnyak vannak felszerelve. Ezek a szárnyak egyes típusokon a gerinclemezeken a repesztőékeknél magasabban helyezkednek el (4. kép).
Az előzőekben vázolt egyes típusokon a gerinclemezeken, a lazítószerszámok mögött szemes lánccal kapcsolódó öntvénydréneket alkalmaznak (5. kép). Az egyéb szerkezeti elemek, például a terelőlemezek, lengőkarokkal is csatlakozhatnak.
A vázszerkezethez csuklósan lengőkarokkal vagy paralelogramma mechanizmussal csatlakoznak a fellazított felszínt lezáró hengerek vázkeretei (6. kép).
A felszínt lezáró hengerek működő szerkezeti részei a keretszerkezetben vannak csapágyazva. Konstrukciójukat és a különböző felszínalakító, -egyengető, rögtörő munkájukat tekintve különböző konstrukciók lehetnek. A felszínalakító, -egyengető hatás szempontjából a pálcás, ékgyűrűs; a rögtörő és felszínalakító hatás szempontjából pedig a hullámos-tárcsás vagy a tüskés hengerek használata jelent előnyt.
A lezáróhengerek, a lengőkarok – a paralelogramma mechanizmus segítségével – munkahelyzetben hidraulikus munkahengerekkel kiemelhetők. A közép- és mélylazítók munkamélysége – függesztett gépeknél – a traktor hidraulikus hárompont-függesztő szerkezetével és a záróhengerek hidraulikus munkahengerével állítható be a kívánt értékre. A féligfüggesztett gépeknél pedig a támkerekekkel és lezáróhengerekkel tartott vázkerethez viszonyítva állítható a lazítószerszámok munkamélysége (7. kép).
ANYAGMINŐSÉG, GYÁRTÁSTECHNOLÓGIA
Az előzőekben vázolt, a nagy vonóerőből és a dinamikus hatásokból eredő nagy mechanikai igénybevételek miatt a vázszerkezeteknél, főtartóknál, gerinclemezeknél és kiemelő-tartó mechanizmusoknál az acélöntvény repesztőorrok vagy -ékek a közép- és mélylazítóknál is a hagyományos – 235 MPa folyáshatárú – szerkezeti acéljait nagy folyáshatárú – 1100–1300 MPa – nemesített, mikroötvözött, finomszemcsés szerkezeti acélokkal váltják ki. Ilyen nagy szilárdságú, esetenként hőkezelhető acél például az SSAB Domex-Borough-Weathering-Multisteel vagy az S 355-S 365. Ezeket a nagy szilárdságú szerkezeti acélokat a járműiparban is használják, a teherviselő és egyéb elemek gyártásánál. A kopó alkatrészek keményfémfelrakással, a lazított szelvények emelését végző szárnyak pedig Hardox anyagminőséggel készülnek.
A nagy folyásszilárdságú szerkezeti anyagok alkalmazása azonban fejlettebb gyártástechnológiát igényel. A jelenlegi hazai mezőgéppiacon az előzőekben ismertetett technológiáknak és a konstrukciós megoldásoknak megfelelő számos hazai és külföldi gyártmány széles típusválasztékban elérhető. A nálunk forgalmazott konstrukciókra az előzőekben említett nagy szilárdságú szerkezeti anyagok, korszerű CNC-, robothegesztés, lézer vágástechnológia, gyártástechnológia alkalmazása jellemző.
Dr. Kelemen Zsolt műszaki szakértő
GÉPmax Tudástár: Eketalp-betegség – A szántás során az ekevas alatt, állandó mélységben létrejövő tömörödött talajréteg. Ez a réteg víz- és levegőzáróként viselkedik: akadályozza a gyökerek mélyebb rétegekbe hatolását, valamint rontja a vízbefogadást és -tárolást. Az eketalp-betegség hosszú távon terméscsökkenéshez vezethet, különösen csapadékszegény időszakokban. A középmély- és mélylazítók alkalmazása megszünteti ezt a tömörödést, javítva a talaj szerkezetét, víz- és levegőgazdálkodását. Emiatt a lazítás az egyik legfontosabb agrotechnikai beavatkozás a fenntartható növénytermesztésben.
![dscn2230_small[1]](https://gepmax.hu/wp-content/uploads/2018/09/dscn2230_small1.jpg)
