A szétszedett Pannóniától a Fendt gumihevederes traktorig

Oláh Gergely neve a piacon leginkább a Challenger gumihevederes traktorokkal forrott össze. Az AGCO világcégnél dolgozó magyar szakember azonban idén januártól alapvetően más területeken és régióban kamatoztathatja tudását, bár a lassan két évtizedes munkatapasztalatok szépen épülnek egymásra.

– Hogyan került a mezőgazdaság, a gépesítés közelébe?

– A családban a nagyszülőknél még volt kapcsolat a mezőgazdasággal, de a szüleim már más területen találták meg számításukat. Mégis több tényező ebbe az irányba terelt. A nagyszülőknél töltött nyári szünetekben a főutcán vonuló Forschtrittek, az első MEGA kombájnok és a Rába Steiger azért mindig megdobogtatták a szívem. Édesapám kamionsofőr volt, vele is sok időt töltöttem a kamionban, így a gépek szeretete valahogy fokozatosan része lett az életemnek. A gimnázium alatt például belebolondultam egy Pannonia motorba, amit darabokra szedtem, majd sikerrel felújítottam, és össze is raktam, pedig még jogosítványom sem volt rá…

A nyíregyházi gimnáziumban haladó angol nyelvi csoportban tanultam, majd érettségi után a BME Közlekedésmérnöki Karára jártam. Építőgépekkel foglalkoztam, így kerültem kapcsolatba a gyakorlati helyemmel, amely később az első munkahelyem is lett. A jól ismert budaörsi székhelyű, építőgépeket forgalmazó cég mezőgazdasági szervizüzletágába kerültem. Kezdetekben a szerelők munkáját segítettem szerelési utasítások fordításával, szerviztréningek előkészítésével, emellett garanciális jóváírások ügyintézésével foglalkoztam. A gyárral is tartottam a kapcsolatot, mert nagyon jól beszéltem angolul. Ezekben az időkben megtanultam, hogy a szombat délután négy óra nem mindig a pihenésről szólt, főleg, ha megcsörrent az ügyeleti telefon, és hogy nem az a baj, ha egy gép elromlik, hanem az, ha nem tudjuk időben megjavítani.

– Milyen területeken szerzett még tapasztalatokat friss diplomásként?

– A már említett szervizmérnökmunka után az értékesítésre kerültem, mint Challenger termékspecialista. Ez az időszak alapozta meg leginkább a gépértékesítés, illetve a mezőgazdaság iránti érdeklődésemet. Tapasztalt üzletkötő kollégákkal jártam az országot, és rengeteget tanultam önmagában az értékesítési folyamatról.

2010-ben aztán adódott a lehetőség, a Challenger akkor éppen Hollandiában épített egy csapatot, és akkor még, család nélkül bátran vállaltam az új kihívást, mivel mindig is szerettem volna kipróbálni magamat a nemzetközi porondon. Két sporttáskával és egy fazék szabolcsi töltöttkáposztával költöztem el Hollandiába. A Challengernél eleinte csak irodai munkát végeztem, értékesítési előrejelzésekkel, illetve a gyárak felé a megrendelések koordinálásával foglalkoztam. Fél év után átkerültem marketingterületre, ahol nagyjából 2 évig nagykereskedelmi árlistákat, programokat raktam össze a termékmenedzserekkel, így szereztem jelentős tapasztalatot a nagykereskedelem menetéről. Aztán jött a nagy szerelem, amikor a Challenger hevederes traktorok termékfelelőse lettem az EAME (Europe Africa Middle East) régióban. 2012-tól egészen 2019-ig ebben a pozícióban tevékenykedtem. Mivel a marketingcsapatunk kicsi volt, így igazából mindennel foglalkoztam – prospektusokkal, tréningekkel, szántóföldi bemutatókkal, EU típusbizonyítvánnyal, még a kiállítások felépítésével és bontásával is akadt jócskán feladatom. Igazából itt tanultam meg, hogyan kell nemzetközi környezetben, különböző kultúrájú kollégákkal, partnerekkel hatékonyan együtt dolgozni. Rengeteg utazással járt ez a feladatkör Európán belül és kívül is, Kelet-Szibériától az Egyesült Államokig, Dél-Afrikáig eljutottam.

– Hogyan sikerült ennyire változatos területeken, munkakultúrákban képviselni a cég érdekeit?

– Nem mindenhol volt egyszerű. Vlagyivosztok mellett, mondhatni a világ végén például volt 9 darab gumihevederes Challenger, amelyeket egy német befektető vásárolt, és egy igazán jó nemzetközi csapattal – vetőgépes, talajművelő gépes partnerekkel – próbáltuk megtanítani a gépkezelőket a tudnivalókra. Ott óriási ellenállással találkoztunk, és érezhető volt nemcsak a szaktudás, hanem a megfelelő hozzáállás hiánya is. Túl bonyolult volt nekik ez a gép…

A TELJES FENDT PALETTA FÓKUSZBA KERÜLT

– Tizenhárom mozgalmas év után nagy változás jött, új feladatot kapott.

– Igen, az idei év januárjától a FENDT Full Line Magyarországért, Romániáért és Bulgáriáért felelős kereskedelmi vezetője vagyok. Kisebb lett a terület, amiért felelek, viszont az összes Fendt terméket „megnyertem”. Kevesebbet találkozom most végfelhasználóval, kevesebbet kell a termékről beszélnem, a forgalmazókat kell teljesen jól felkészítenem arra, hogy helyt tudjanak állni a piacon. Lassan végére érünk az első üzleti évemnek, amely kihívásokkal teli, igazából mindegyik piacomon. Mind a három ország más. Bulgáriában régi forgalmazóval dolgozunk, stabil piaccal, de nem nagyon tudnak növekedni. Románia nagyon jó piac, stabil forgalmazóval, akinek sok német, osztrák, arab befektetővel kell dolgoznia. Nagyon oda kell figyelni, hogy milyen szolgáltatást kapnak ezek a partnerek a nagy csomagok mellé. A magyar piac pedig most alapvető változás alatt van, a teljes Fendt termékpaletta képviselete a jelen piaci körülmények között nem egyszerű feladat, ráadásul a korábbi forgalmazó magasra tette a lécet. Kifutott a digitális pályázat, ahol azért, aki csak tudott, beruházott új gépekre, így jelenleg nem nagyon működnek a „hagyományos” piaci folyamatok. A terményárakkal is, a tárolással is gond van, de jó a csapat, jó a termék – meg fogunk birkózni a kihívásokkal!

– A tavaly év eleji keresleti piacról gyorsan korrigált a piac kínálatira, érződik a megtorpanás. Mik az AGCO várakozásai?

– Az AGCO globális számai is ezt a tendenciát mutatják. Az előrejelzések alacsonyabbak a vártnál, viszont a megállt piaci viszonyok mellett is próbáljuk tartani az előző évek darabszámait. Az AGCO-n belül a márkák optimalizálása, illetve a termékkínálat kialakítása stabilizálódni látszik, a három fő márkánk a Fendt, a Massey-Ferguson és a Valtra. Ezzel párhuzamosan az AGCO befektetői folyamatosan nyitott szemmel járnak az esetleges felvásárlási lehetőségeket keresve.

– Merre tart most a fejlesztés az AGCO-nál?

– Az acél és a hidraulika területén már nem tudunk hová fejlődni. A következő szint a technológia és annak az egyszerű, megbízható és felhasználóbarát integrálása a gépekbe. Ennek ékes példája a FendtONE. Első ránézésre bonyolultnak tűnhet, de a személyre szabás lehetősége az, ami miatt mindenki megtalálja a kezelés legegyszerűbb módját. A másik fejlesztési irány pedig a „Green Deal” kapcsán az emisszió csökkentése, amelynek egyik példája az e100 Vario elektromos traktorunk. Annyit hozzáteszek, hogy 300 lóerő fölött a dízel azért egyelőre megkerülhetetlen.

– A gumihevederes traktor egy igazi ikon. Milyen lehetőség van még ebben a szegmensben a továbblépésre?

– Az AGCO a kéthevederes járószerkezet-technológia mellett tette le a voksát. Ennek viszont vannak határai mind teljesítményben, mind pedig a gépek méretében. A jelenleg forgalmazott 900 Vario MT és 1100 Vario MT traktorok magukban hordozzák több mint 30 év tapasztalatát az első gumihevederes traktor 1986-os bemutatásától kezdve. Fiatal szegmensről beszélünk, ahol kb. 3-4 gazdálkodógeneráció rendelkezhet ismerettel, felhasználási tapasztalattal. A járószerkezetben már nem látok komoly újításra lehetőséget – a mechanikus felfüggesztésünk, a gondozásmentes hevederfeszítésünk egyedülálló a piacon. A fejlődés iránya itt is a technológia integrálása lehet.

KELL A JÓ GÉPKEZELŐ

– A gépgyártás a pandémia és az orosz-ukrán háború, a megugró alapanyagárak és a beszállítói problémák miatt sokáig nem működött optimálisan. Mik most a visszajelzések ezen a téren?

– A kerekes traktoroknál normalizálódni látszódik a helyzet, de még mindig nem a régi – könnyen lehet, hogy már sosem lesz olyan, mint volt. A beszállítóktól való függőség minket is abba az irányba vezet, hogy saját magunk gyártsuk le a hiányzó alkatrészeket, illetve AGCO-n belül univerzális alkatrészeket használjunk.

– Mennyire tudnak a gazdák a szofisztikáltabb gépekkel, beállításokkal megbarátkozni? Mik a személyes tapasztalatai ezen a téren?

– Ezekhez a technikákhoz valóban megfelelő gépkezelők kellenek. Ez sajnos globális probléma, nehéz megbízható és a technológiára nyitott gépkezelőket találni. Vannak persze kivételek. Tartottam olyan gépkezelői oktatást, ahol a kezelő sajnos írni és olvasni sem tudott – megoldásként lefotóztam a kezemet, mit mikor kell megnyomni, és így megtanulta a lépéseket. Persze vannak nagyon profi k is, akik teljesen átlátják a rendszereket, beprogramozzák maguknak, igazán örömmel használják a gépeinket. Úgy látom, Nyugat-Európában komolyabban veszik az oktatást. Amíg a gépkezelő nem érti a rendszert, vagy nem hajlandó a legjobb megoldást beállítani, addig nem lehet a modern gépeket hatékonyan használni. Sajnos egyre kevesebb embert vonz a mezőgazdaság, itt Hollandiában is több kisebb gazdaság bezárt az elmúlt időszakban. A politikusok sokszor nem jól látják a helyzetet, és a mezőgazdaságot feláldozzák szavazatokért…

– A smart farming egyre inkább a mindennapi munka részévé kell, hogy váljon, de ott is szükséges egy komoly szaktudás. Gazdaoldalon látni a fejlődést az elmúlt években?

– Nincs más út, a gazdáknak fel kellett nőni a feladathoz, és megfelelő szaktudást kell szerezni, hogy a kinyert információk értelmezésével és elemzésével az adott pillanatban megfelelő döntést tudjanak hozni. Proaktívabb lett ezáltal a földművelés. Az AGCO-nál jelenleg a vegyes flottákba való beillesztésen dolgozunk. Az AGCO gépei nem mindig tudnak azonnal kommunikálni egy vegyes flottát kezelő rendszerrel. Mindig szükség van egy köztes lépcsőre, ami időigényes és bonyolult feladat. A fejlesztések és a legutóbbi vegyesvállalat létrehozása a Trimble-lel is ezt segíti elő.

FELNŐNI A FELADATHOZ

– Milyen helyeken lakott az elmúlt években? Mi az, amit szeret a külföldi létben, és mi hiányzik itthonról?

– Amikor kiköltöztem, akkor egy kisváros hoteljának a bútorozott apartmanját béreltem ki, kezdésnek tökéletesen megfelelt. Utána a párom is követett, és akkor költöztünk Venlóba. A gyerekek már itt születtek, nekik már ez az otthon. A külföldi létben a hollandok szervezettsége, egyenes és őszinte kommunikációja, ami nagyon tetszik, ezt a munkában és akár csak a szomszéddal való kapcsolattartásban is megélhetjük. Nagyon jó az a nyugalom, amit egy vidéki kisváros nyújthat. Itt még köszönnek egymásnak az emberek, ha az utcán összefutunk. Az iskola 50 méterre van, bicajjal a belváros 5 percre. Nagyon jó az iskolarendszer, a gyerekek alig várják, hogy kezdődjön a suli! Gond nélkül beszélik a hollandot, illetve a magyart is, hisz az az anyanyelvük. Mi az, ami hiányzik? 13 év távlatából már a Túró Rudin túl vagyunk… Igazából az otthoni baráti társaság, egy hétvégi kiruccanás a barátokkal, vagy akár csak a párommal, amíg a gyerekek a nagyszülők kényeztetését élvezik. Minden megoldható így is, de sok szervezést igényel, és így persze elvész a spontanitás.

– Mi most a legnagyobb szakmai kihívás az ön számára, mit vár a 2024-es évtől?

– Felnőni a feladathoz, amit az új pozíciómban elvárnak tőlem, illetve az országaimtól. 2024 nehéz év lesz, a szállítási határidők normalizálódtak, viszont a kereslet lecsökkent. A régiómban ráadásul a nagyon sok pályázat nem teszi lehetővé a hagyományos trendek alapján történő értékesítést. Ezeknek hosszabb távon is negatív hatása lehet a gépforgalmazásra. Ennek ellenére 2024-ben is arra fogunk törekedni, hogy minél többen tegyék le voksukat a Fendt gépei mellet.

,,Leaders drive Fendt.” a Fendt szlogenje is ezt hivatott közvetíteni: az ügyfeleink igényei vezetnek minket, és a sikereik jelentik a motivációnkat.

Fodor Mihály