Tavalyi második lapszámunkban a honi szaksajtón belül csak lapunk emlékezett meg a hazai AGROmashEXPO kiállítás fél évszázados jubileumáról. Abban a cikkben az első rendezvény újdonságai kapcsán már említettünk egy igen nagy feltűnést keltő, jövőbe mutató munkagépet, a nagy teljesítményű szántóföldi művelést megvalósító olaszországi Cantone szuperkultivátort, amely a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár standján mutatkozott be. Ez a „gépcsoda” egy menetben elvégezte a szármaradványok bedolgozását, az alapművelést, a magágykészítést, a tápanyag-visszapótlást, a vegyszeres gyomirtást és a vetést. Kuriózum rovatunkban ezt az akkoriban egyedülálló konstrukciójú eszközt idézzük fel.
Az olasz mezőgazdasági technikai szaklap, az Il Trattorista 1970 decemberében, a 23. lapszámában számolt be először az új elgondolású komplex talajművelő-vetőgépről. A Cantone Industria Macchine Agricole S.p.A európai szinten úttörő fejlesztése hatalmas feltűnést keltett akkoriban. A gép – abból a meggondolásból, hogy a kombájnos betakarításhoz hasonlóan a növények telepítésével kapcsolatos műveletek is egyetlen munkamenetben elvégezhetők legyenek – az alábbi műveletek egyidejű elvégzésére készült:– szántást, talajegyengetést, szántáselmunkálást és magágykészítést helyettesítő talajmarás,– sorműtrágyázás és a teljes terület felültrágyázása,– hengerezés,– kalászosok vagy cukorrépa, illetve kukorica szemenkénti vetése,– gyomirtó és növényvédő szerek kijuttatása,– szükség esetén víztelenítő árkok készítése.
KÉT ÉVVEL KÉSŐBB MÁR 3 DARAB VOLT ITTHON
A nemzetközi bemutatkozást követően két évvel a különleges gép már hazánkban is megjelent. Akkoriban az volt a koncepció, hogy a jövő gépe a „célgép” lesz, mégpedig magajáró talajművelő, vető-, vegyszerszóró gépaggregát formájában. Ennek előfutáraként tekintettek az olasz gyártású, saját motorral rendelkező Cantone T-300 jelű szuperkultivátorra is. Ebből a különleges gépóriásból a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár, a HUNICOOP és az Agrotröszt közvetítésével 3 darabot szerzett be.
A szuperkultivátor szerkezeti kialakítása lehetővé tette több különböző szántóföldi munkaművelet egy időben történő elvégzését. A géppel egy menetben magágykészítés, műtrágyaszórás, vetés, hengerezés és gyomirtópermetezés volt megvalósítható. A szuperkultivátort gabonafélék, kukorica és egyéb magvak vetésére egyaránt használhattuk. A gép több mint fél évszázada konstrukcióját és külső formáját tekintve újszerűnek hatott. A különböző munkavégző szerkezeti részek kapcsolatát magas műszaki szinten oldották meg. A munkavégző egységek hajtására a gépbe épített 314 LE-s, 12 hengeres, léghűtéses DEUTZ dízelmotor szolgál.
A gép vontatásához külön 60–90 LE-s univerzális traktorra volt szükség. A gép alapegysége a talajmaró szerkezet, amely két részből áll. Hajtásuk kardántengellyel történik, a gép külön motorjáról. A talajmaró egységek hidraulika segítségével kiemelhetők és függőleges irányban felhajthatóak voltak szállítási helyzetben. A pneumatikus rendszerű gabonavető szerkezet a gabonán kívül egyéb magvak vetésére is alkalmas volt (borsó, apró magvak, fűmagvak). A gabonavető csoroszlyák kettős tárcsás típusúak voltak. Kukorica, napraforgó, cukorrépa és bab vetésére külön-külön mechanikus szemenkénti vetőszerkezet szolgált. A gép műtrágyaszóró egysége ugyancsak pneumatikus rendszerű volt. A műtrágya kiszórása történhetett a teljes talajfelületre vagy sorba. A permetezőberendezéssel teljes felületi gyomirtó vegyszerezést végezhettünk.
Az alvázon helyezkedett el a műanyagból készült vetőmag-, műtrágya-, permetlé- és üzemanyagtartály, melyet egy tömbben alakítottak ki. A gép nagy méretű, fúvott gumiabroncsú járókerekei a vontatótraktorról kardántengellyel külön hajthatók voltak, a nagy tömeg biztonságos mozgatása érdekében. A munkaeszközöket a traktorfülkében elhelyezett kapcsolótábla segítségével, elektrohidraulikus távvezérlés útján vezérelhettük.
HAZAI VIZSGÁLAT
A T-300 szuperkultivátor műszaki és agrotechnikai vizsgálatát 1972-ben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Termelés- és Műszaki Fejlesztési Főosztályának Gabonagazdasági Osztálya megbízásából a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet, a Gabonatermesztési Kutató Intézet (Szeged) és a Talajművelési Kutató Intézet (Karcag) végezte a Tiszasülyi és a Felsőnyomási (Békéscsaba), illetve a Lajta Hansági Állami Gazdaságokban, a gazdaságok szakembereinek közreműködésével. A vizsgálatok során a szuperkultivátort UTB U-650M típusú román traktorral üzemeltették, de történtek megfigyelések MTZ-50, illetve Dutra D-4K/B traktorokkal is.
A gép munkaminőségét az egyes szerkezeti részekre vonatkozóan külön-külön vizsgálták. A talajmaró szerkezet munkaminőségi vizsgálata a forgató, porhanyító, lazító és felszínalakító hatás meghatározására irányult. Kötött gabonatarlón végzett vizsgálatok alapján a munkaminőséget illetően megállapítást nyert, hogy a talajmaró szerkezet a mindenkori talajállapot figyelembevételével, meghatározott optimális munkasebességgel dolgozva a szántással és az azt követő – esetenként több menetben végzett – szántáselmunkálással azonos értékű munkát végez. A gép 3 különböző talajmaróval volt felszerelhető: normál kivitelű szántóföldi talajmaróval, növelt méretű késekkel rizs talaj-előkészítésére és speciális mélymaró szerkezettel. A pneumatikus vetőszerkezet keresztirányú adagolásegyenletessége búza- és borsóvetésben nem érte el a követelményekben előírt értéket. Az adagmennyiségeknek az átlagtól való maximális és minimális eltérése a megengedettnél nagyobb volt. A szemtörés értéke a megengedett körül volt, a kivetendő magmennyiség szabályozhatósága kielégítette a követelményeket.
A 6 soros kukoricavető szerkezet átlagos adagolási eltérése kalibrált kukoricavetőmag-frakciók esetében megfelelő volt. A vetés hosszirányú egyenletessége és a vetésimélység-egyenletesség az igényeket kielégítette. A műtrágyaszóró szerkezet adagolásegyenletessége, valamint teljes felületi műtrágyázás esetén a kereszt- és hosszirányú szórásegyenletessége szintén megfelelő volt. Sorba szórás esetén az adagmennyiségek eltérése viszont a megengedettnél nagyobb arányú volt. A géppel megfelelő állapotú szemcsés műtrágyát szórhattunk ki. A permetezőberendezés munkaminősége megfelelt az akkori igényeknek. A keresztirányú szórásegyenletessége elfogadható volt, a szórófejek folyadékkijuttatási eltérése a megengedett értéken belül maradt.
A KISZOLGÁLÁSA NEM VOLT EGYSZERŰ
A tartósüzemi vizsgálatok során a gép összes területteljesítménye 473 ha volt. A szuperkultivátorhoz – a kezelésével és kiszolgálásával kapcsolatos tapasztalatok alapján – indokolt volt a gépi kiszolgálás megoldása. A holtidő csökkentésére speciális „töltőkocsit” szállított az exportáló olasz cég. Voltak gazdaságok, ahol a feltöltést a repülőgépek műtrágyafeltöltésére használt MTZ-50 + PF-05 rakodóval oldották meg.
A gépnek a produktív időre eső területteljesítménye önálló talajművelésben 1,5 ha/h, több munkaművelet (talajművelés – műtrágyaszórás + silókukorica-vetés) végzése esetén pedig 0,9 ha/h volt. A gyártó 0,6–1,2 ha/h területteljesítményt adott meg. Területteljesítményének alakulását kedvezőtlenül befolyásolta a viszonylag alacsony (2–4 km/h) munkasebessége. A megfelelő művelési mélység és munkaminőség érdekében azonban a munkasebesség – a gép akkori kivitelében – nem volt növelhető.
MÉGSEM NEKÜNK TALÁLTÁK KI
A vizsgálati tapasztalatok alapján a gép alkalmazását elsősorban ott látták célszerűnek, ahol a hagyományos talajmunkák elvégzésére különféle időjárási és egyéb munkaszervezési körülmények miatt nem áll elég idő rendelkezésre, vagy a szokásos talajmunkák helyett előnyösebb a talajmaró használata. Az akkoriban legnagyobb hazai vetésterületű kukorica termesztésében azonban a gép alkalmazhatósága korlátozott volt. A vizsgálatok során arra a megállapításra jutottak, hogy kukoricánál csak mint talajművelő gép jöhet számításba. Az akkor éppen itthon is terjedőben lévő korszerű kukoricatermelési eljárásoknál ugyanis a vetés nagy munkaszélességű, nagyobb munkasebességgel üzemeltethető vetőgépcsoportokat igényelt, mivel a kukoricánál köztudottan igen rövid a vetési időszak. Ez alatt az időszak alatt a szuperkultivátorral kevés terület vethető be. Egyes speciális munkákon kívül a szuperkultivátornál több gép együttes működtetése látszott csak célszerűnek és gazdaságosnak, ha a kiszolgálás logisztikáját megfelelően gépesítették.
Hazánkban a nagyközönség előtt az első, 1973-ban megrendezett AGROmashEXPO-n mutatkozott be, de a kiállítás után átvitték Csehszlovákiába, és a Brno melletti Rajhradiceben is bemutatta a gyártóvállalat. Közben a három gép közül a Lajta-Hansági Állami Gazdaságban lévőt egy gépbemutató keretében munkában is láthatták a szakemberek.
Itthon még a kooperációs megállapodás is megszületett a gép importjára, melynek során a beérkező gépeket a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár alkatrészek és főegységek gyártásával, illetve exportjával ellentételezte volna, de mivel a vizsgálati eredmények nem zárultak kedvezően a hazai termesztéstechnológiába való beillesztés szempontjából, az importból végül nem lett semmi.
Ez azonban nem szegte a gyár kedvét abban, hogy megpróbáljon újabb piacokat meghódítani. A forradalmi megoldású gép motorját háromféle motorteljesítménnyel kínálta, és a 300 lóerős mellett 360, illetve 410 LE teljesítményű változat is elérhető lett. Európában, illetve Kínában 10 év alatt összesen kicsivel több mint 470 darabot sikerült értékesíteni, ami egy ilyen újszerű és drága gépből egészen jó eredmény volt. 1981-ben megcélozták Észak-Amerikát, és Farm Progress Show-n is bemutatták gépüket. Az ottani piaci premieren a gyár azzal próbálta meggyőzni az amerikai farmereket, hogy gépükkel a csírázás legalább 20%-kal javítható, és akár 50%-os üzemanyag-, illetve munkaerőköltség-megtakarítás érhető el a hagyományos módszerekkel szemben. Az új gépet 143 000 dollárért kínálták, de aki a show ideje alatt rendelt, az 123 000 dolláros „Show Special” áron hozzájuthatott. Bár tudták, hogy ez is kivételesen magas ár, de azzal érveltek, hogy a Cantone szuperkultivátor 175 000 dollár értékű felszerelést– beleértve a 300 LE-s traktort és munkaeszközeit – helyettesít.
Annyi biztos, hogy megjelenése és megoldásai előrevetítették, milyen lesz a jövő vetőgépe. Ma már a korszerű, nagy teljesítményű, központi tartályos vetőgép két, illetve három részre osztott tartállyal, pneumatikus vetőrendszerrel, műtrágya-, illetve tápanyag-kijuttatási lehetőséggel, magágykészítő és lezáró-, tömörítőegységgel van kombinálva. Egy géppel egy menetben 3-4 munkaművelet kerül elvégzésre. Ugyanúgy, mint 50 éve a Cantone szuperkultivátornál, csak itt már külön motorra sincs szükség, időközben akkorák lettek az erőgépek.
Farkas Imre
