Direkt módon

Meredek lejtők és heves időjárás: a direktvetés hosszú évek óta egyre jobban terjed Svájcban – ami többek között sok saját építésű gépet eredményezett. De egy vita, ami ebben az országban nem ismeretlen, most mindent megváltoztathat.

MOZGÉKONY: hatékonyan a lejtőkön és a kis parcellákon – egy saját építésű svájci gép ezt lehetővé teszi

Az a kijelentés, hogy Svájcot a szélsőségek országának nevezzük, először kissé túlzásnak tűnik. Az Európa szívében található hegyvidéki állam otthonosságot és a föld tiszteletét sugározza. Ha azonban megnézzük a mezőgazdasági adottságokat, gyorsan világossá válik, hogy itt sok minden egyszerre van jelen: meredek lejtők, nagyon kis táblák – a táblák területszámításakor az alapvető mértékegység az ár –, valamint rövid időszakok jellemzik a vetést és a betakarítást. A művelhető területeket ezért a lehető leghatékonyabban kell használni. „Az egyik problémánk a vízerózió volt. Az őszi csapadék lemosta a humuszt a feltört és frissen bevetett lejtőkről a völgybe” – mondja Beat Glauser bérvállalkozó, akinek a gazdasága Svájc középső részén, Auswilban található. Ha Glauser a dombtetőn lévő kilátópontból délre néz, akkor alig lát sík területet, a háttérben az Alpok középső hegyvonulata látható, sok négyezres csúccsal.

TÁMOGATÁS – HOSSZÚ ÉVEKIG

Annak érdekében, hogy megbirkózzon a szántóföldeket sújtó kimosódással, Svájc 20 évvel ezelőtt kezdte meg többek között a direktvetés erős támogatását. A folyamat bizonyíthatóan javítja a talajszerkezetet, az elővetemények és a köztesnövények (gyökerek) tovább tartják meg a talajt, ami nagymértékben csökkenti az eróziót. A Berni Kanton Mezőgazdasági és Természetvédelmi Hivatala kézzelfogható adatokat szolgáltat: talajvédelmi osztálya a Berni Egyetemmel és az Agroscope Zürichi Fenntarthatósági Tudományos Intézettel közösen 1994-től kezdve 20 éven keresztül összehasonlította a direktvetést a klasszikus szántással. Kiderült, hogy az őszi vetésű gabonafélék és hüvelyesek direktvetéséből származó hozam 5-20 százalékkal magasabb, míg a burgonya és a szója általában így kevesebbet terem. A talajértékek átlagban hasonlóak, de a direktvetés során a tápanyagok a felső tartományba koncentrálódnak, ezért 2010/11-től kezdve csak fele mennyiségű K-műtrágyát kellett alkalmazni ezeken a területeken.

ÖNÁLLÓAN – SZÖVETKEZETBEN

A folyamat gyors bevezetése érdekében néhány vállalkozó 1998-ban megalapította a Migamo Direktvetés Szövetkezetet Közép-Svájcban. Beat Glauser az egyik tag. A hektáronkénti költséget a támogatással fedezi, tehát a gazdáknak nincsenek további költségeik, éppen ellenkezőleg, megtakarítják a talajmegmunkálást.

  Beat Glauser bérvállalkozó a Minder Power Systems (MPS) előtt

A direktvetés jól indult, a szövetkezet az első néhány évben négy vetőgépet vásárolt a Semeato nevű brazil gyártótól, mivel a tengerentúlon ez a műveletet már régóta alkalmazzák, és a műszaki háttér így megfelelően kiforrott. Ennek ellenére mégsem ez volt az ideális megoldás, mert a bérvállalkozóknak olyan magas szintű, hatékony gépekre volt szükségük, amelyeket nagyon kicsi területekre optimalizáltak: „Három hektárt már nagy táblának tekintünk” – emlékszik vissza Glauser.

A szövetkezet alapítója már épített egy önjáró járművet úgy, hogy egy Same Leone traktorból kiszerelte az első tengelyt, a vetőgépet kerekekkel látta el, és törzscsuklós megoldással közvetlenül a hátsó részhez kapcsolta. A gép potenciálja érezhető volt, de a motor teljesítménye és a mindössze 2,4 m-es munkaszélessége egyértelmű határokat szabott.

Adrian Minderrel, az akkor mindössze 23 éves gépésszel 2005-ben egy teljesen új építésű gépet tervezve ültek le a rajztábla mellé: egy kifejezetten svájci körülményekre szabott, nagy hatékonyságú, direktvető önjáró gép létrehozása volt a cél.

Egy óriási projekt, amelyet sokan természetesen a „nem fogjátok tudni összehozni, soha nem fog sikerülni, soha nem fog elkészülni” kijelentésekkel utasítottak el. A fiatal szerelő azonban két építési majd egy további tesztelési év alatt éppen az ellenkezőjét bizonyította – teljes munkaidős munkája mellett. De nem volt könnyű.

JÁRVASZECSKÁZÓ ALAP

Két John Deere 5720 önjáró silózó szolgált alapként az 1980-as évekből, mivel Mindernek jó tapasztalatai voltak ezekkel a gépekkel, és ismerte őket. A két első hidrosztatikus tengely képezte az új jármű összkerékhajtását, minden alkatrészt felújítottak – a dugattyúktól a csapágyakig. Az alvázat teljes egészében maguk hegesztették. Minder rendelkezik a szükséges képzettséggel, így a közúti engedélyhez szükséges szilárdsági átvétel sem jelentett problémát. A projektet eredetileg szecskázóátépítésnek szánták, de a hatóságok új gépnek tekintették, ezért a motort a jelenlegi károsanyag-kibocsátási szabványnak megfelelően át kellett építeni. Az eredeti négyfokozatú sebességváltót korábban valójában bowdenhuzalokkal irányították, Minder elektrohidraulikusra alakította át őket. Ezenkívül pozícióérzékelővel könnyen biztosíthatja, hogy hátul és elöl mindig ugyanazt a sebességfokozatot alkalmazza. A kormányzás és a hajtómű állandó szivattyútechnikával működik. A munkahidraulika viszont félig nyitott kör, ami azt jelenti, hogy a loadsensing szelepen keresztül, axiáldugattyús szivattyú nélkül valósul meg. „Ma már ezt valószínűleg egy szabályozott loadsensing rendszerrel építeném fel annak érdekében, hogy a hőmérsékletet jobban ellenőrzés alatt tarthassam nyáron. Ezenkívül a kormányzás sem lenne anynyira érzékeny” – magyarázza Minder. Az olajtartályok elöl, a motorháztető alatt találhatók.

 A tönkölybúzát Glauser pelyvával együtt veti el, tehát nem távolítja el a pelyvaleveleket, és nem tisztítja meg a gabonaszemeket

A csoroszlyák kiemelése érdekében a gép előredől

Az alacsony fűtől a derékmagas köztesnövényekig az MPS minden kultúrában és tarlóban vet

A 600 literes magtartály térfogata a többi géphez viszonyítva nem túl nagy, de elegendő a kis táblákhoz, és kevesebb súlyt kell az emelkedőkön felfelé húzni

A 6,0 m széles gerendelyre 24 fej és 37 csoroszlya van felszerelve

Egy hátrány: ha elromlik, akkor csak Adrian Minder, a gép megalkotója segíthet, mert csak ő ismeri a gépet az utolsó részletekig. „A gép alapvetően nem bonyolult felépítésű, de mindenkinek sok időt kell ráfordítania, hogy megismerje, mit hol és hogyan oldottam meg” – mondja a lakatos.

A vetőbarázdákat az SFIL brazil gyártótól származó kapák készítik, a cég most az Agco vállalatcsoporthoz tartozik. „Ezek a legstabilabb alkatrészek, amelyeket valaha láttam. Ez különösen fontos a lejtőkön, ahol erős oldalirányú erők hatnak” – magyarázza Minder. Most egy közvetítőn keresztül importálja a pótalkatrészeket és a kopó alkatrészeket, mivel még a Valtra- és az MF-kereskedők sem tudják ezeket Európába szállítani. A gép művelőutakat is létre tud hozni. Svájcban külön támogatást élveznek a mezőgazdasági termelők, ha utakat hagynak szabadon, amelyeken keresztül a mezei nyulak futhatnak. Ennek megfelelően akár 15 csoroszlyát is el lehet zárni manuálisan.

A gép közepén egy 230 lóerős, 6,8 literes, négyszelepes John Deere motor található, amely 2009-ből származik, és 3A környezetvédelmi besorolással rendelkezik

A vezetőfülke egy szecskázóból származik, de már nincs saját padlója. A műszerfal több mint 30 éves, de új tartalommal van megtöltve – több kábel nem helyezhető be

A vezetőfülke platformja újonnan épült, és kézi hidraulika segítségével teljesen összecsukható, hogy hozzáférhető legyen a meghajtás

A 3,95 m magasság és a 2,98 m szélesség elegendő a szabályos közúti engedélyhez

40 SZÁZALÉKOS LEJTÉSIG

Amikor Beat Glauser egy egész napon át vet a térségben, főleg hegyvidéki területeken és átlagosan egy hektáros táblákon, akkor a munkaidő végéig 1314 hektárral végez. 40%-os lejtésig veti be a területeket: „Valójában a gép még többet bírna, de ennél többet a kombájnjaim nem tudnak már.” Ilyen lejtőn azonban a Kverneland Akkord típusú vetőgép hidraulikus ventilátorának a levegője kevés lehet: „A magvaknak majdnem felfelé kell haladniuk a tömlőkön keresztül, ezért lassabban kell mennem” – mondja Glauser. Egyébként a 10-12 km/h nem jelent problémát, sík területen fűvetéskor ennél még valamivel több is lehet. Mivel Svájcban a zöldterületek sokak számára a vetésforgó részét képezik, nem ritka, hogy három év elteltével valami mást termesztenek, vagy a szántóföldeket rétekké alakítják – mindezt direktvetéssel. Például Glauser a szomszédos településen szinte kizárólag ilyen formában megrendelt munkákat végez.

A gabonatermesztők nagy része speciális tönkölybúzafajtákat is termeszt; a térségben minden település rendelkezik saját hagyományos kenyérrel, aminek a termesztése területtechnológiailag a hagyományos búzáét felülmúlja. A tönköly a nagy tengerszint feletti magasságban jobban megbirkózik a rossz talajjal is. De a kukorica és a bab is jól fejlődik. A talaj előkészítése azonban különös jelentőséggel bír: Glauser szerint azok, akik a betakarítás után őszig semmit sem csinálnak a földjükön, sok előnyhöz jutnak. Nagyon hasznosnak tartja a köztes növényeket, a jövő szempontjából is.

BIZONYTALAN JÖVŐ

A gép ára néhány év alatt visszajött ugyan, és már végre valóban pénzt keres, de most az egész projekt megint bizonytalan lábakon áll, mivel a glifozáttal kapcsolatos vita már Svájcba is eljutott, de a herbicidek jelenleg még fontos részét képezik a direktvetésnek. Az árvakelést jelenleg vegyszeresen irtják a területeken. „Emiatt a direktvetés bizonyos emberek számára már szitokszó. 20 év alatt ez egy 180 fokos fordulat” – mondja Glauser. Megoldás lenne betakarítás után pálcás boronával a kihullott gabonaszemek csíráztatása, majd a terület azonnali bevetése köztesnövénnyel. Ősszel az őszi vetésű gabonákat direktvetéssel a köztesnövénybe kell vetni, amely aztán lefagy. A gabona megmarad, és az első herbicidet tavaszszal használják. „Az ásóboronával vagy a pálcás boronával való munka azonban több ráfordítást igényel, mint a permetezés, ezért van az, hogy csak most veszik elő újra a talajművelő eszközöket” – mondja Glauser. Ezért nagy reményt fűz az elektronikus gyomirtáshoz vagy egyéb műszaki megoldásokhoz, amelyek jelenleg azonban még drágák és nem kiforrottak. Egy tárgyilagosabb vita azonban könnyebb lenne, hiszen a Svájci Talajmegőrző Mezőgazdasági Társaság is azt mondja, hogy az ottani alkalmazás nagyban különbözik a glifozát globális felhasználásától: a betakarítás előtti állományszárításra történő felhasználást (deszikkálást), amelyet külföldön gyakorolnak és Svájcban tiltanak, szintén nagyon problematikusnak tekintik. A jelenlegi ismeretek szerint a glifozát vetés előtt 14 nappal történő felhasználása javasolható, mivel maradékanyagot nem eredményez a termésben: a búzaszemvizsgálatok a kimutatási határ alatti eredményeket adtak.

Tobias Meyer