Csuklós fűmixerek

Piaci körkép | Rotoros rendterítők

A rotoros rendterítők kulcsfontosságú gépek a fű- és szénakezelésben. A műszaki megoldások első ránézésre egyszerűnek tűnnek, de ha alaposabban megnézzük, nagy különbségeket találunk a gyártók és a modellek között.


VESZTESÉGMENTES: kíméletesen és tisztán kell a rendterítést végezni – tehát csekély mennyiségű szennyeződés bevitele és csekély töredezési veszteség mellett. Itt a fogak elvesztése elleni biztosítás is jól látható


A rotoros rendterítőknek hatékonynak kell lenniük, miközben kíméletesen kell dolgozniuk. Ez a látszólagos ellentmondás konstruktív módon megoldható

A rotoros rendterítők egyértelműen a zöldtakarmány-kezelés kulcsfontosságú gépei. A műszaki megoldások első ránézésre egyszerűnek tűnnek, de a részleteket tekintve jelentősek a különbségek a gyártók és az egyes sorozatok között. A követelmények azonban mindig ugyanazok: a rotoros rendterítők dolgozzanak kíméletesen, a takarmányt minél kevésbé szennyezzék, a fűfelületben ne okozzanak kárt, és a szálastakarmányból széles egyenletes rendet képezzenek.

Minél nagyobb a munkaszélesség, annál nagyobb a kihívás is, hogy ezeknek a követelményeknek mind megfeleljenek. A talajkövetést, a takarmányfelszedés minőségét, a statikát és a tömegeloszlást a munkaszélességnek nem szabad befolyásolnia. Emellett az ügyfelek egyre könnyebben kezelhető gépeket keresnek – és a közúti közlekedésben nagy szállítási sebesség elérése a cél, a tartósság és a biztonság csökkenése nélkül.

A piacon ma 18 rotorig és 20 m munkaszélességig találunk rotoros rendterítőket. Összefoglalónkban a legfontosabb gyártókról adunk áttekintést.

A TREND A KISEBB MÉRETEK FELÉ MUTAT

A fokozódó strukturális változásokat tekintve a gyártók évek óta az egyre nagyobb munkaszélességek felé irányuló trendjei figyelhetők meg. Eddig a nyolcrotoros rendterítő még mindig a legkelendőbb méret, de egyre növekszik a tízrotoros rendterítők iránti kereslet – részben az egyre többször használt hármas kaszacsoportot képező kombinációk nagy munkaszélessége miatt.

Hasonlóképpen továbbra is megfigyelhető a kisebb rotorok felé mutató trend is. A 6 és 8 m közötti munkaszélességű, 4-6 nagy rotorral rendelkező elavult gépeket gyakran cserélik hat vagy nyolc kisebb rotorral rendelkező gépekre. Ennek oka a jobb talajkövetés (ami a takarmányban kevesebb szennyeződést és jobb takarmányfelszedési minőséget eredményez) és a jobb terítés.


A tízrotoros rendterítők száma darabonként növekszik, a tendencia azonban a kisebb rendterítők felé mutat. Új berendezések gyakran váltják le a nyolcrotoros, nagyobb átmérőjű rendterítőket


A legnagyobb rendterítő a piacon jelenleg a Krone KWT 2000. 18 rotorral és körülbelül 20 m munkaszélességgel rendelkezik


Alsó függesztőkarokkal vontatott változat, elöl haladó támkerekekkel és előre forduló szállító járószerkezettel


Az elöl haladó szállító járószerkezet nyugodt járásról gondoskodik, és részben átveszi a magasságállítást is

A rotor átmérője mellett ugyanolyan fontos a rotorok vezetése a kerekek fölött. A Kuhn ezzel összefüggésben a fogak és a forgó kerék közötti legkisebb távolság fontosságára hívja fel a figyelmet, ami igazolhatóan jobb talajkövetést biztosít, mint a felszedési pozícióban lévő fogak és a forgó kerék közötti nagy távolság.

4-8 KAR

Ha a rendterítők munkájának minőségéről van szó, akkor gyakran a rotorok számáról és a rotorátmérőről vitatkoznak a szakemberek. Miért? Minél több rotorral rendelkezik egy modell, annál kisebb lehet a rotorok átmérője. Ez viszont elősegíti, hogy a rendterítő meredekebb szöggel dolgozzon (ahhoz a kockázathoz képest, hogy a rotorok között oda nem való anyag marad), ami a szélesebb rendterítésben mutatkozik meg – mivel a terményt hosszabb úton viszi magával. Ugyanakkor a fogak kerületi sebessége kisebb rotoroknál alacsonyabb, így kíméletesebben dolgoznak. A legkisebb rotorok átmérője körülbelül 1,30 m, a legnagyobbaké több mint 1,70 m.

A részben nedves takarmányban a szilázs előkészítéséhez a szórási szöget meglehetősen meredekre állítják, hogy a terményt szélesebben széthúzzák. A széna készítésekor azonban több forgatásra van szükség – tehát laposabb a szórási szög. A lehetséges legkisebb szórási szög a legtöbb rendterítő esetében kb. 11-13 fok, néhány esetben 15 fok. A gyártótól és a modelltől függően a rotorok szöge állítható – részben csavarokkal (szerszámmal), részben szerszámok nélkül, csapszegek, ill. excentrikus csapszegek áthelyezésével. Különösen a bérvállalkozók keresik természetesen az egyszerűbb, időtakarékosabb, szerszámmentes átalakítási lehetőségeket. Maximális szórási szögként egyes gyártók 16 vagy 18 fokot adnak meg, mások akár 21 fokot is. A szórási szög állítása alkalmazható a fogak utánállítására is, kopás esetén. Figyelem: meredekebb szórási szög állításakor az összecsukás típusától függően növekedhet a szállítási szélesség, így előfordulhat, hogy a gép már több mint 3,0 m széles lesz!

Egyes rendterítők esetében a fogak állásszöge, ill. követő mozgása is állítható excentrikus csavarokkal (pl. Claas, Krone KWT, Pöttinger HIT). A fogak tartórésze lapos vagy kerek acélból készül – a lapos acél esetében tartós terheléskor nagyobb a törés kockázata, a csőprofi l karok ellenállóbbak a csavarodással szemben. Egyes gyártóknál a fogakat tartó karok nem egyenesek, hanem horizontálisan hajlítottak – és részben tangenciális (Claas) vagy vonszolt geometriájúak (Pöttinger). A hajlítás egyenletesebb terményáramot biztosít a rotorok között, és szélesebb szórásképet tesz lehetővé. Itt egy hatékony és kényelmes határszóró berendezés kialakítására lenne szükség.

A FOGAKKAL KAPCSOLATOS FILOZÓFIA

Egyrészt láthatjuk, hogy a külső fogak hosszabbak, mint a belsők (például Pöttinger, Krone, Kuhn). Ennek az aszimmetrikus felépítésnek az az előnye, hogy egyenletesebb lehet a rotormagasság. Ez annak a kockázatát is csökkenti, hogy a rendterítőt a felszedési teljesítmény érdekében túl alacsonyra állítják, ami viszont a fogak töréséhez vezethet. Az egyenlő hosszú szárral rendelkező fogak gyártói ugyanakkor a pozitív fésűhatásra utalnak, amely a takarmányrétegeket jobban összekeveri.

Vannak gyártók, akik a fogak elvesztése elleni védelmet alapkivitelben kínálják, mások csak felár ellenében – és megint mások egyáltalán nem. A csőprofi los tartókon az elvesztés elleni védelem egyszerűen a fogak csövön történő elmozdulásával valósul meg. A fogak fordulatainak száma a gyártótól függően 3,5–5 (foganként), a fogak erőssége körülbelül 9,5-10,5 mm.

A Lely – ahogyan a Frandent is – a Lotus sorozatában hajlított fogakat használ (már 1965-ben bevezették hajlított emelőfogként), amelyek a hajlításból adódóan egyenetlen hosszúságban és a körpályához képest ferdén elhelyezkedve egyenletesebb szórásképet mutatnak. Ezenkívül a gyártó kevesebb takarmányfelszedési veszteséget ígér (szerinte 50%-kal magasabb a felvételi hatás a takarmányban), és kevesebb a nyers hamu a takarmányban, mivel a takarmányt nem a földről kaparja fel, hanem felemeli (emelő hatás) és magával húzza. Ezen túlmenően a hajlított emelőfogakkal a rotorok átfedése kisebb lesz, mint a hagyományos fogakkal ellátott rendterítők esetén. Az még nyitott kérdés, hogy a Fendt egy napon átveszi-e ezt a technikát, miután 2017-ben tulajdonába került a Lely zöldtakarmányokkal foglalkozó üzemrésze.


Hajlított rotorkarok; ebben az esetben a fogak követő mozgást végeznek, a terményt hosszabb úton tudják magukkal húzni. Ez nagyobb munkavégzési sebességet tesz lehetővé, és a terményt szélesebben teríti szét a gép

Aszimmetrikus fogak gondoskodnak az egyenletes rotormagasságról, és csökkentik a szennyeződés arányát. Az egyenlő szárú fogak ellenben jobb keverést érnek el, a fésűhatás révén

A fogak követő mozgásának beállítása excenteres csapszeg segítségével


A Lely és a Frandent rendterítői hajlított emelőfogakkal dolgoznak

OLAJOZOTTAN ZAJLIK

Az összehasonlításban a sebességváltó kialakításánál is mutatkoznak különbségek a gyártók között. Sokan használnak burkolt építési módot – míg néhány gyártó folyékony zsírt használ, mások a kenést tartják megfelelőnek a váltóhoz (a kenési ciklusidők néha jelentősen eltérnek).

Az erőátvitel kardántengelyekkel történik, amelyek a csuklópontoknál karbantartásmentes ujjas tengelykapcsolókkal (Claas, Krone, Kuhn), kereszt- és kettős csuklókkal (pl. a Fella és a Lely) vagy mindkét rendszerrel (pl. Pöttinger) dolgoznak. Az ujjas tengelykapcsolók az összecsukáskor az alakzáró helyzetből automatikusan egy szabadon forgó helyzetbe kerülnek át, így nem fordulhat elő csavarodás. A gyártótól függően eltérő az ujjak száma és erőssége, ahogy a tengely maga is. Ezenkívül egyes gyártók, különösen a belső rotoroknál (az előforduló legmagasabb forgatónyomatékkal) dupla kardáncsuklót alkalmaznak. Különösen nagy munkaszélességek esetén kell figyelmet fordítani a megfelelő anyagvastagságra, mivel a középső tengelykapcsolók és tengelyek nyomatéka jóval magasabb. Túlterhelés elleni védelemként a gyártók bütykös vagy csillag-kilincsműves tengelykapcsolót alkalmaznak. Néhány gyártó két egymásba nyúlóan elhelyezett csonkot kínál, ahol a második tulajdonképpen éjszakai rendképzésre tervezett, kisebb rotorfordulatszámmal Az 540-es hátsó TLT-vel rendelkező traktoroknál is lehetőség van éjszakai rendképzésre, speciális sebességváltó nélkül, két áttétellel, ha alacsonyabb motorfordulatszámmal történik a munkavégzés.

JÁRÓSZERKEZETTEL VAGY JÁRÓSZERKEZET NÉLKÜL

A rendterítőket kb. nyolcrotoros nagyságrendtől kevésbé használják hárompont függesztéssel, inkább vontatják őket. Vannak olyan eszközök, amelyek a rotorok támkerekeit szállításra is használják – a szárnyakat ebben az esetben a közúti szállításhoz hátrafelé fordítják (például Fella Sanos 1550 Hydro). Ezzel a kialakítással csökkenthető a súly, és a szállítási súlypont alacsony. Hátrány az alacsonyabb szállítási sebesség és a forgó kerekek nagy megterhelése a közúton történő haladáskor. Ráadásul a rotorokat szükség esetén nem lehet kiemelni, például árkokon történő áthaladáskor.

Nagyobb munkaszélességek esetén azonban szükség van saját szállító járószerkezetre. Olyan gyártók, mint a Krone (KW-T) vagy a Claas és részben a Pöttinger is, ezt a rotorok mögött helyezi el, munkahelyzetben a járószerkezet előre a rotorok fölé fordul – ezáltal kanyarodáskor nem ér le a földre. Más rendterítők (pl. Kuhn, a Pöttinger a HIT 8.9 T modelltől, a SIP, a Krone a KWT esetén) a járószerkezetet a rotorok előtt helyezik el. Itt munkahelyzetben gyakran kettős haszna van – segíti ugyanis a rotorok talajkövetését, és megakadályozza, hogy a fogak belefúródjanak a talajba (a Kuhn néhány rotoros rendterítője esetén az elöl haladó járószerkezet munkahelyzetben megemelkedik, és kiegészítő támkerekek veszik át elöl a mélységvezetést). Összecsukáskor és a táblavégi fordulónál a rotorok kiemelésekor negatív támasztóterhelések keletkezhetnek a kapcsolási ponton – itt vigyázni kell, különösen lejtős területeken történő munkavégzéskor.


Az ujjas tengelykapcsolók karbantartásmentesek és jól működnek összecsukáskor


Különösen a rövid, külön járószerkezet nélkül dolgozó rendterítőknél okozhat problémát a belengés


Az éjszakai rendképzés részben alacsony TLT-fordulatszámmal, 540-es beállítás mellett lehetséges


Néhány rendterítőhöz van azonban megfelelő hajtómű is második csonkkal, a csökkentett rotorfordulatszámokhoz

Elöl elhelyezett járószerkezettel rendelkező rendterítőknél a rotor magasságát orsókkal lehet állítani, hátul elhelyezett járószerkezetnél a rotorok magassága a traktor alsó függesztőkarjain keresztül, valamint a vonórúdon vagy a kapcsolókereten egy további támasztókerék segítségével állítható be.

A Pöttinger nagy munkaszélességek esetén egy speciális kiemelési kinematikát alkalmaz, amivel a rotorok először vízszintes helyzetbe kerülnek, ezután történik a kiemelésük, majd később a további használatuk. Ez a szinkron kiemelésnél még hatékonyabban akadályozza meg, hogy a fogak a talajba behelyezéskor belefúródjanak a talajba.


Ha a széleken végzett rendterítéshez a teljes gép elfordul, akkor belülre több anyag kerül. Előny: a rendszer mindkét oldalon működik


A terelőponyva olcsó lehetősége a széleken végzett rendterítésnek, de ezen a területen több anyag gyűlik össze


Néhány gyártó elfordítható keretszegmenseket kínál a széleken történő rendterítéshez

A járószerkezettel rendelkező rendterítőknél a gyakorlati használat során is különbségek mutatkoznak a nyomvonal- és a menetstabilitás terén. Az elöl elhelyezkedő járószerkezetek kevésbé hajlamosak a belengésre, mint a hátul elhelyezett (munkahelyzetben felfelé fordított) járószerkezetekkel rendelkező gépek vagy a saját szállító járószerkezet nélküli rendterítők. A lengéscsillapításra szolgáló fékek nyugodt utánfutó-haladást tudnak biztosítani. A Fella rámutat arra, hogy nyugodtabb járás biztosítható egy alacsony fekvésű vontatási pont segítségével. Elöl elhelyezett járószerkezet esetén a kerekek munkahelyzetben kanyarodva súrolhatják a talajt. Ezen a járószerkezet aktív tehermentesítő rendszerei vagy egy okos járószerkezet-kormányzás (munkahelyzetben a kanyar belseje felé fordított kerekek, táblavégi fordulókor és szállítás helyzetben a kanyar külseje felé fordított kerekek, például a Krone KWT) segíthet. A hárompont függesztésű, utánfutó rendszerű eszközök általában centírozással rendelkeznek, ami az eszközt kiemeléskor stabilan középső helyzetben tartja. Munkahelyzetben viszont a rendterítő az utánfutó szerkezet keretében a traktor hárompont függesztésétől függetlenül vízszintes irányban szabadon mozoghat. Annak érdekében, hogy a forgó kerekek szűk kanyarok esetén ne súrolják a talajt, a hárompontos függesztőszerkezet bekormányzási szögének a lehető legnagyobbnak kell lennie. Az alpesi régiókban részben utánfutás nélkül dolgoznak, hogy megakadályozzák az elsodródást.

Járószerkezettel rendelkező nagy munkaszélességű gépeknél előnyösek a mechanikus vagy hidraulikus keretrendszerek, amelyekkel a kiemeléskor a külső rotorok magasabbra kerülnek, mint a belsők. A rendterítő lengésekor így megakadályozható, hogy a külső rotorok fogai belefúródjanak a fűfelületbe.

RENDTERÍTÉS A SZÉLEKEN

A rétek szélén a külső rotoroknak nem szabad a takarmányt a széleken túlra dobni. Ehhez a gyártók különböző megoldásokat kínálnak. Központi határszórást vezérlő berendezés esetén a teljes rendterítő hidraulikusan vagy mechanikusan, a forgó kerekek elforgatásával ferde pozícióba kerül, így minden rotor intenzívebben befelé dolgozik. Az előny itt az, hogy ez a berendezés a lejtőn ferde helyzetben dolgozva ellenkormányzásra is alkalmas, és részlegesen mindkét oldalon használható. A hátrány: a mező szélével szembeni oldalon gyakori az enyhe mértékű anyagfelhalmozódás. Sík területeken alternatív megoldást jelenthetnek a hidraulikusan behajlítható rotorkarok, amelyeken keresztül csak a külső rotorok mozdulnak egy kicsit hátra, ill. befelé. Egy még egyszerűbb (és olcsóbb) változat a terelőponyva, amelyet a széleken végzett rendterítéskor munkahelyzetbe állítanak, és megakadályozza, hogy a külső rotorok a terményt a terület szélén túl dobják. Hátrány: a terelőponyva körül több termény gyűlhet össze.

Matthias Mumme és Felix Ammon

no