A világ egyetlen szériagyártású önjáró szögletes nagybálázója

Ilyen professzionális önjáró bálázó születik abból, ha egy nagymúltú kombájn és bálázógyártó frigyre lép.

A 80-as, 90-es években, nagyon sok forradalmi fejlesztés élte meg a rövidebb-hosszabb ideig tartó sorozatgyártást. Kuriózum rovatunkban mindmáig egyetlen szériagyártású gyűjtőtartályos önjáró silózót idéztük fel itt.

Ezúttal a 90-es évek egyik forradalmi fejlesztését, a Deutz-Fahr PowerPress 120H önjáró szögletes nagybálázót mutatjuk be.

A PowerPress 120H az alapkivitelű, 3 méteres rendfelszedővel – fotó: Deutz-Fahr Erntesysteme GmbH

A tengerentúlon nem egyedülálló az önjáró bálázó alkalmazása, hiszen magajáró szögletes kisbálázót gyártott a New Holland is, hengeres bálázóban pedig néhány éve a Vermeer dobott piacra önjáró változatot. Nyugat-Európában a nagy nemzetközi betakarítógép-gyártók közül jó néhány, például a Krone és a CLAAS is készített önjáró bálázó prototípusokat, de egyetlen típus sem érte meg a sorozatgyártás. Ez a kiváltság csak a Deutz-Fahr PowerPress 120 H-nak adatott meg, amelynek megszületése két külön szakterületre specializálódott gyártó közös munkájának eredménye.

Opcióban két nagyobb rendfelszedővel is rendelhető volt– fotó: Deutz-Fahr Erntesysteme GmbH

A PowerPress-t lényegében két meglévő, bevált konstrukció összeépítésével hozták létre. Az önjáró alapgépet a Deutz-Fahr Topliner 4075 HTS kombájnból alakították ki. Elhagyták a kombájn magleválasztó, tisztító, terménytároló és továbbító egységeit, ezekből mindössze a kaparóléces ferdefelhordó maradt meg. Felhasználták viszont a kombájn alvázát, vezetőfülkéjét, mellső hajtott és a hátsó kormányzott járószerkezetét, illetve a járószerkezethajtást, a dízel erőforrást, illetve egyéb hajtásátviteli szerkezeti egységeket. Ebbe az önjáró vázrendszerbe építették be a fejlesztés másik közreműködőjének számító, az egykori NDK legnagyobb mezőgépgyártó kombinátjából alakult Fortschritt Erntemaschinen GmbH. által fejlesztett és 1990-ben bemutatott, F-4550 típusú (később Fortschritt-550) szögletes nagybálázóját.

A Fortschritt szögletes nagybálázó-kínálat 1994-ben, melynek csúcsán a testvérmodell Fortschritt-570 látható, közvetlen mellette pedig az alapot adó 550-es – fotó: Fortschritt Erntemaschinen GmbH

Ez a bálázó hazánkban is igen népszerű volt a 90-es években, többek között Fortschritt márkajelzés mellett Mengele, majd a 90-es évek második felében CASE IH „ruhában” is sok munkába állt belőle. Lényegében a fentebb említett két gép nem mindennapi összeépítéséből jött létre a Deutz-Fahr PowerPress 120H, melyet az 1993-as AGRITECHNICA-n lepleztek le a nemzetközi nagyközönség előtt. A premiert követően megindult a sorozatgyártása is, a Lauingen-i Deutz-Fahr Erntesysteme Gmbh. gyáregységében. Azt már kevesebben tudják, hogy a jól csengő nyugatnémet gyártó márkaneve mellett a kooperációs partner kínálatában is elérhető volt az új betakarítógép, Fortschritt-570 jelzéssel, lényegében a vontatott szögletes bálázókínálatuk típussorát folytatva.

A 223 lóerős, hat hengeres, léghűtéses, Deutz BF6L 913 C típusú dízelmotor – fotó: Deutz-Fahr Erntesysteme GmbH

Felépítését tekintve az egész gép mellső része, egy az egyben követte a kombájnalap felépítését azzal a különbséggel, hogy a meghajtást biztosító, 223 lóerős, hat hengeres, léghűtéses, Deutz BF6L 913 C típusú dízelmotor előrébb, a magtartály helyére került. A vontatott típusokkal szemben a kombájnalváz-alapra történt építésnek egyik legnagyobb előnye a többféle munkaszélességben elérhető, hozamhoz igazítva választható rendfelszedő volt. Ha valami biztosan emlékeztetett arra, hogy a projektben keletnémet partner is szervesen részt vett, az a bálázó egységen kívül a rendfelszedő adapter volt.

Így fest oldalról, amikor egy kombájn és egy bálázó egy test, egy lélek – fotó: Deutz-Fahr Erntesysteme GmbH

Az alapkivitelű 3 méteres rendfelszedő adapter lényegében a régi Fortschritt E-318 típusú rendforgató adapter volt, amelyet az önjáró rendrevágóihoz gyártott, illetve szállított be a 80-as években a szolnoki Mezőgép tószegi gyáregysége a Fortschritt Kombinat számára. Annyit változtattak, hogy az oldalra hordó csigát egy középre gyűjtő változatra cserélték fel. Az opcióban elérhető 6,4 és 8,4 méteres, hatalmas, 2-3 rend begyűjtésére képes rendfelszedő változatok a 3 méteres konstrukció alapjain készültek. A rendfelszedő adapterek az eredeti kombájn láncos-kaparóléces ferdefelhordójára csatlakoztak. Mivel meghagyták az eredeti kombájn ferdefelhordóját, így a nagymunkaszélességű pick-up-ok akár 14 fokos keresztirányú le- és felbillenésre voltak képesek, így talajkövetésük kiváló volt.

A bálázó 1,2×0,85 m keresztmetszetű és 1-2,5 méteres hosszúságú bálákat készített – fotó: Deutz-Fahr Erntesysteme GmbH

Ez a szállítórendszer még egy ugyanilyen hosszú, azonos működésű kaparóléces egységgel kibővítve juttatta el a terményt, a bálázó adagoló-előtömörítő rendszeréhez. A kényszerpályás vezérelt, három villatengelyes etetőrendszer, hat ciklusos működésű volt. Az adagoló-előtömörítő rendszer által, függőlegesen, hat részre osztott terményadagsort egy percenként 38 löketű csúszódugattyú tömörítette a préscsatornában, amelynél a bálatömörség három irányból, hidraulikusan volt állítható. A bálák bekötéséért öt darab, nagy teljesítményű csomózó fejjel szerelt, Deering rendszerű kötözőszerkezet volt a felelős, amelyet elektromosan hajtott nagy légáramú ventillátor párral lehetett tisztán tartani üzem közben. A kötözéshez kezdetben 20+10 zsinegtekercset lehetett tárolni, de 1995-től már ezt a kapacitást 20+20-ra növelték. A bálázó 1,2×0,85 m keresztmetszetű és 1-2,5 méteres hosszúságú bálákat készített. A bálatömörség szalmában 160 kg/m3, alacsony nedvességtartalmú széna esetén 220 kg/m3 míg szilázsbála esetében 370 kg/m3 volt. Külön rendelésre, a bálák csoportokba gyűjtésére, a bálázó után kapcsolható bálagyűjtő kocsi is rendelkezésre állt, amely akkora méretű volt, hogy akár 8 bála egybegyűjtését is megvalósította.

A CommanderCab II vezetőfülke is a Topliner HTS kombájnról érkezett – fotó: Deutz-Fahr Erntesysteme Gmbh

A légkondicionált, CommanderCab II vezetőfülke, a Topliner HTS kombájnok kényelmét nyújtotta, amely ma már lehet retrónak tűnik, de abban az időben egy igen magas szintű kényelmet biztosított a kezelő számára. A bálázó különböző egységeit – opcióban – egy kamerarendszer segítségével, monitoron keresztül követhettük nyomon. Az önjáró bálázó járószerkezethajtása is megegyezett a Topliner HTS kombájnok, hidromechanikus kerékhajtásával, ahogy a motor főtengely-végére szerelt hidraulika szivattyú hajtotta meg – egy 4 sebességes váltóművön keresztül – a kombájn mellső tengelyét. A maximális sebessége legfelső fokozatban a Topliner-tól kicsivel alacsonyabb, 20 km/h volt, de 1995-től kezdve már ezt 40 km/h-ra növelték.

Az egyedülálló önjáró bálázó gyártása egészen 1998-ig tartott, ekkor a Deutz-Fahr Lauingen-i gyáregységéből kiszervezték a betakarítógépek gyártását, és ezzel együtt a PowerPress 120H pályafutása véget ért.

Farkas Imre

agritechnica bálázó deutz-fahr fortschritt

Összes rovatunk