A rendfelszedő kocsikat nem nyugdíjazzák

A rendfelszedő kocsik éveken át harcoltak azért, hogy az önjáró silózók ne tudják őket kiszorítani a piacról. A gyártók stratégiája a nagyobb térfogat és a többféle felhasználási lehetőség volt. Most még a kisebb modellek iránt is újra növekszik a kereslet.

VÁLASZTÁSI SZABADSÁG: A legtöbb rendfelszedő kocsihoz hasonlóan a Cargos esetében is kombinálhatók a különböző térfogatok, futóművek és gumiabroncsok

Ez az egyik legizgalmasabb fej-fej melletti verseny a mezőgazdasági gépiparban: a rendfelszedő kocsik az önjáró silózók ellen. A silózólánc több mint két évtizeden át sok gazdaságból eltüntette a klasszikus rendfelszedő kocsikat, mert a kukorica és a biogáz fellendülése óta ez a technika mindenhol elérhető volt. Az önjáró silózók megbízhatóan rövidre vágták a füvet – és a területi teljesítményt nézve messze maguk mögött hagyták a rendfelszedő kocsikat.

Az utóbbi években azonban nagymértékben megváltozott a trend. A rendfelszedő kocsik gyártói egyre nagyobb modelleket kínáltak. A rakodási térfogat egyre nagyobb lett, és a kocsik egyre több energiát tudtak felvenni a traktortól. Manapság ez már eléri a 450 lóerőt. A gépek egyre gyorsabban dolgoztak a zöldterületen – és ritkábban kellett megszakítaniuk a munkát, hogy a silóhoz menjenek kirakodni.

SZECSKAMINŐSÉG: A rendfelszedő kocsival már nincs kompromisszum a vágási hossz terén

A sokoldalú gépek megállják a helyüket a piacon

További előny: sok modell manapság a szecskázóból származó kukorica és fűfélék szállítására is alkalmas, így rugalmasan használható. Ehhez általában a rotort leburkolják egy lemezzel. Néhány gyártó hidraulikus megoldásokat is kínál. A nagyobb modellek esetében gyakran a rakodóegységet és az adagolóhengereket is le lehet szerelni. Ez néhány tonnával csökkenti az üres tömeget. A Fendt a modelljeinél teljesen új alkalmazási területeket is feltárt a szállításkor, ilyen például a faforgács szállítása.

Nyilvánvaló azonban, hogy a rendfelszedő kocsi esetében már nem a kettős hasznosíthatóság az egyetlen dolog, ami alapján megállja a helyét az önjáró silózóval szemben. Egyes években a takarmányminőség tekintetében is előnyben lehet.

A Bergmann Carex rotorját egy bolygókerekes hajtómű hajtja meg

A takarmányminőség tekintetében nem feltétlenül marad alul

Az egyik gyártó, aki önjáró silózókat és rendfelszedő kocsikat egyaránt gyárt, a következő véleményen van: nagymértékben a képzésből frissen kikerülő takarmányozási tanácsadók aktuális generációjától függ, hogy a rövid vagy a hosszú szálú takarmányok divatosak-e éppen. Ha a tendencia a rövid darabolási hossz felé mutat a takarmányoknál, akkor az önjáró silózók vannak előnyben. Másrészt, ha a tendencia a hosszabb vágású, nyersrostban gazdag takarmány irányába fordul, akkor a rendfelszedő kocsik kerülnek előnyösebb helyzetbe. Az utóbbi száraz években sok gazdaságnak nem volt más választása, így kellett a takarmányt betakarítani – és inkább a rendfelszedő kocsikra támaszkodtak.

Tehát a technológia továbbra is előnyt élvez a gyakorlatban? Ha a nagy gyártóktól kérdezzük az értékesítési adatokat, akkor elégedettnek mondják magukat. Mindegyik a márkák növekvő vagy stabil eladásáról számol be. Sokan még csak néhány évvel ezelőtt sem mertek volna erre fogadni.

Ennek egyik oka bizonyosan az, hogy a rendfelszedő kocsik továbbra is a realitásokhoz alkalmazkodnak a gyakorlatban. A probléma: a szélsőségesebb időjárási viszonyok miatt sok helyen csökken a használatra alkalmas, jó feltételekkel rendelkező napok száma. Nem mindig várhat az ember az optimális időpontra.

A Fendt a Tigo sorozatot a Lely cégtől vette át. Rotorral vagy mozgatókarral felszerelt változatok közül lehet választani

Divatba jön a talaj kímélése

Ennek fényében a talajvédelem témája egyre fontosabbá válik. Sok gyakorlati szakember rendkívül széles gumiabroncsokkal rendeli meg a kocsikat, így kedvezőtlen körülmények között elkerülhetők a mély keréknyomok, és a nehéz súlyok ellenére sem süllyednek a kocsik a silóba.

A tervezők ma már akár 800 milliméteres szélességet is kínálnak. Mindenképpen érdemes tehát egy pillantást vetni a gyártók által kínált opciókra.

Amitől a talaj fellélegzik, az gyakran további stresszt okoz a jármű vezetőjének. A szélesebb gumiabroncsok általában a maximális rakománymennyiség rovására használhatók. Néhány gyártmány hidraulikus terménytömörítő berendezése, amely a térfogat csökkenésének a kompenzálására szolgál, nem mindig tudja ezt teljes mértékben kiegyenlíteni. Több lesz tehát az időigényes forduló a silóhoz.

A nagyobb súlyok tompítása érdekében a tervezők a futóművet egyre inkább rugózott kialakításúvá teszik. A tandem futóműveket elsősorban hidraulikus vagy hidropneumatikus kiegyenlítéssel és önbeálló kormányzással szállítják, amelyek a talajt még szélsőséges körülmények között is kímélik, amikor már alig lehet ráhajtani a területre. Tridem futóművek esetén általában kényszerkormányzást építenek be. A Strautmann és a Fendt ehhez boogie tengelyeket is kínál.

A Pöttinger 52 m³-ig terjedően épít rendfelszedő kocsikat, de a kisebb szegmensekben is stabil forgalmat mutat

Szemléletváltás a gumiabroncsok nyomásánál?

A gyártók azonban kevésbé vállalkozó kedvűek a gumiabroncsnyomás-szabályozó rendszerekkel kapcsolatban. A hígtrágyaszállító tartálykocsikkal ellentétben a legtöbb fejlesztési osztályon ez nem téma. A rendfelszedő kocsik útja túl gyorsan váltakozik a közút és a szántóföld között, legyintenek a tervezők.

Régebben a Lely kínálta ezt a műszaki megoldást a Tigo modelljeihez, mielőtt a Fendt átvette ezt a szegmenst a Lely vállalattól. Azóta ez a technika eltűnt a rendfelszedő kocsik piacáról. Jelenleg csak a Pöttinger nem akarja tagadni, hogy a téma foglalkoztatja. „2021-ben majd az Agritechnica kiállításon kiderül, hogy ez nekünk való téma-e” – jósolják az osztrákok.

Az RX számos lehetőséget nyújt: csuklós vonórúd automatika, Speedsharp késélező rendszer vagy keresztirányú szállítószalag választható

Mindig frissen élesített kések

Ezzel szemben az automatikus késélező rendszerekre nagy igény van. Néhány perc alatt minden egyes késen végighaladnak, és a következő használat előtt újra formába hozzák őket. A Fendt például a FlexSharp rendszert kínálja a 22-54 m³ közötti Tigo XR és PR kocsijaihoz. Egy kiegészítő szervizasztal segítségével más gépekből származó késeket, például a körbálázók késeit is meg tudják élezni.

A Krone 8965 eurós listaárat kér az RX és a ZX modellekhez használható Speedsharp élezőrendszerért. Az összes vásárló körülbelül fele ezzel a rendszerrel szereli fel a kocsijait. Hasonló a helyzet a Pöttinger esetében. A cég majdnem tíz évvel ezelőtt vezette be az automatikus késélezést az Autocut rendszerével. Jelenleg a Torro kocsik 40%-a és a Jumbo kocsik 50%-a ezzel az opcióval kerül az ügyfelekhez.

Igaz, hogy a gyártók az utóbbi években folyamatosan fejlesztették a késélező rendszereket, de úgy tűnik, hogy van egy probléma, amit nem sikerült teljesen kiküszöbölni: ha egyetlen új kést helyezünk be egy blokkba, ahol a többi kés meglehetősen kopott, akkor a rendszereket nyilvánvalóan nem lehet mindig úgy beállítani, hogy azok minden kést tökéletesen megélezzenek. „Az élezés akkor lesz tökéletes, ha szükség esetén egy nagyjából ugyanolyan kopott kést használunk a cserénél. Akkor jobban beállíthatja a csiszolófejet” – mondja az egyik gyártó. Másrészt úgy tűnik, hogy a tűzveszéllyel kapcsolatos aggodalmak alábbhagytak. Amikor néhány évvel ezelőtt bevezették az élező rendszereket, a szakemberek aggódtak, hogy a száraz növények és a kipattanó szikrák, valamint az élezőrendszer hőtermelése veszélyes keveréket alkothat. A gyártók valamennyien „megfelelő óvintézkedéseket” javasolnak, de a Pöttinger pl. arról számol be, hogy az Autocut rendszer 2012-ben történt bevezetése óta nem volt egyetlen olyan tűz sem, amelyet az élezőrendszer okozott.

A Schuitemaker 2019-ben egyesült a Venhuis vállalattal, és átalakította a Rapide sorozatot. Opcionálisan adagolóhengerekkel kapható

A rendfelszedő adapter „hit kérdése”

Az ágazat egyik alapvető kérdését még hat évtizedes rendfelszedőkocsi-gyártás után sem sikerült tisztázni: a rendfelszedő rendelkezzen vezérléssel vagy vezérlés nélküli legyen? A tervezők valamennyien szenvedélyesen védik a saját gyártmányukat – és mindkét fél a takarmány minőségével érvel.

A Pöttingernél pl. egy rugós tehermentesítő egység biztosítja, hogy a rendfelszedő folyamatosan követni tudja a talajt. A felfekvési nyomás így kb. 100 kg-ra csökken. Egy 200 mm-es kitérési út lehetővé teszi a kívánt 80–100 g/kg szárazanyag-tartalmú nyershamutartalom betartását.

A vezérlőpályás rendfelszedő esetében a fordulatszám alacsonyabb. A takarmányt így kisebb rendeknél nem „fésüli ki”, hanem folyamatosan adagolja a rotorhoz. A kocsi ebben az esetben is nagy hányadban rövidre vágott takarmányt állít elő. Ez egyébként amúgy is a rendfelszedő kocsik egyik alapvető célja.

A Pöttinger azt is megállapította, hogy 7%-kal nagyobb lehet a haladási sebesség anélkül, hogy a rendfelszedő szállítási kapacitása csökkenne.

A Krone cégnél ezt egészen máshogy látják – természetesen azért, mert a gyártó csak vezérlés nélküli rendfelszedőket kínál. Spellében a takarmányminőség mellett a vezérlőpályás rendfelszedők karbantartási igényével is érveltek, amelyektől az ügyfeleket szeretnék megkímélni. „Egyébként nagy kopásnak vannak kitéve, ami idő- és költségtényező. Vezérlés nélkül mindkettő csökken” – mondta a szóvivő. Ezenkívül a vezérlés nélküli változatnál az ujjak nem fordulnak be, ami egyenletesebb takarmányáramlást eredményez a rotor felé – és ezáltal jobb vágási minőséget biztosít.

A Fendt sem fogadja el a vezérelt rendszer melletti érveket. A gyakorlatban a kocsi töltése manapság nagy sebességgel történik. Ez a megnövekedett számú ujjsornak, valamint a felszedő adapter és a rotor közötti rövid átmenetnek köszönhető, ami jó anyagáramlást eredményez. Ezenkívül a vezérlés nélküli rendfelszedő nagyobb munkaszélességgel rendelkezik, mivel nincsen vezérlőpálya. Az utolsó érv fontosnak tűnik a piacon. Néhány gyártó az utóbbi években szélesítette a rendfelszedőket, hogy a szélesebb rendekkel is megbirkózzanak. Míg néhány évvel ezelőtt 2 méter volt a maximális szélesség, most a Bergmann, a Fendt, a Krone és a Strautmann már 2 m felett tart, az adapterek elérik a 2,25 méter szélességet.

Egy harmadik adagolóhenger használata különösen a nagy kaparószalag-sebességgel rendelkező márkák esetében javasolt, és gyakran opcionálisan kapható

Acél helyett műanyag

A rendfelszedő adapterek területén a legújabb innováció azonban más irányba halad. A Strautmann az új MagnonCFS modelljén műanyag ujjakat használ a korábban szokásos acélból készült rugósujjak helyett. Az ujjak hat V-alakú sorban rendezettek. A cél: mivel az anyag rugalmas, az ujjak még jobban tudnak alkalmazkodni az egyenetlen talajhoz.

A Strautmann már kezdettől fogva el akarja oszlatni a tartóssággal kapcsolatos aggodalmakat, és bátor ígéretet tesz: „Az ujjak kopása szinte teljesen kizárt” – mondta a gyártó a modell bemutatásakor télen, az Agritechnica kiállításon. Az ujjak között acélból készült sárkaparók találhatók, amelyek működés közben azonban nem érintik meg az ujjakat.

Ha valamelyik ujjat ki kell cserélni, akkor ehhez csak egy csavart kell meglazítani. A 42–52 m³ közötti rakodási térfogattal rendelkező új Strautmann modellek a korábbi Tera-Vitesse CFS sorozatot váltják fel, és már 2020-ban forgalomba kerülnek.

Versenytársak helyett partnerek: a levehető rendfelszedő egységnek és az adagolóhengereknek köszönhetően a Cargos a szecskázási láncban is keresett

Mágikus fal tömörebb TAKARMÁNYHOZ

Az új modellekkel a Strautmann egy olyan újítást is bevezet, amelyet eredetileg a Lely talált ki: a mozgó homlokfalat. A kocsi megrakásakor hidraulikusan besüllyed a raktérbe. Ilyen módon a takarmányt először intenzívebben tömöríti a rendszer. Megfelelő töltöttségi szint mellett a fal ismét előre mozdul, és további 5 m³ rakteret tesz szabaddá. Végül a kirakodásban is segít. A fal hátrahúzódik, és segít a takarmányt letolni a kocsiról.

A Lely először 2012-ben vezette be az innovációt a Tigo rendfelszedő kocsijaihoz. A Lely átvétele után a Fendt is ezzel a lehetőséggel kínálja a Tigo sorozatot.

Idővel több gyártó is átvette a koncepciót. A fal mozgását általában egy töltöttségi szint szenzor teljesen automatikusan irányítja.

A mozgatható homlokfalak, pl. a MagnonCFS esetében egyrészt nagyobb tömörítést, másrészt nagyobb rakodási térfogatot biztosítanak

Mozgatókarral vagy mozgatókar nélkül

Az utóbbi években újra megvetette a lábát a piacon egy olyan jellegzetes elem, amely már leszálló ágban volt: ez nem más, mint a mozgatókar. Különösen a kisebb modellekben helyettesítik a rotort, és a terményt adagokban továbbítják a rendfelszedőtől a vágóegységre.

A termény így nem vágható olyan rövidre, mint a rotorral – az elméleti vágáshossz 40–240 mm lehet –, de kevesebb a töredezésből adódó veszteség is. Ez különösen széna betakarításakor jelentős különbség.

A Pöttinger szerint a mozgatókaros rendfelszedő kocsik forgalma az utóbbi években intenzívebben növekedett, mint a rotoros rendfelszedő kocsiké. Valószínű, hogy ez összefügg a szénatej iránti kereslet óriási fellendülésével Ausztriában, Dél-Németországban és Svájcban. Sok tejtermelő szeretne literenként 40 centnél több bevételt a tej után, és ehhez rengeteg nyerstakarmányra van szüksége.

A mozgatókaros rendfelszedő kocsiknak kevesebb bemeneti energiára van szükségük. Az azonos méretű rotoros modellekhez képest 10-20%-kal kevesebb teljesítményt igényelnek. Néhány gyártónál azonban a karok mozgatása teljesítménycsúcsokkal esik egybe. Van, aki ezt úgy oldotta meg, hogy a mozgatókarokat több, nem egyszerre szállító egységre osztotta fel.

A MagnonCFS esetében a Strautmann 2020-tól új utakon jár a műanyag ujjakkal ellátott rendfelszedő adapterrel

Mozgatókaros rendfelszedő kocsik csak 130 lóerőig

A mozgatókaros rendfelszedő kocsik, ahogy egyre nagyobbak lesznek, ismét közelítenek a teljesítményigény szempontjából a rotoros rendfelszedő kocsikhoz. És a méretnövekedés ebben a „kis szegmensben” is megjelent: mivel a mozgatókaros rendfelszedő kocsik is részt vesznek a nagyobb szántóföld – gazdasági udvar közötti műveletekben, itt is keresett a nagyobb szállítási kapacitás. Ezzel a mozgatókaros rendfelszedő kocsik részben saját maguk játsszák el az előnyeiket.

Valószínűleg egy további jellemző is korlátozza a jövőben a professzionális szegmensben a mozgatókaros rendfelszedő kocsik forgalmát: a maximális traktorteljesítmény, amivel ezek a kocsik megbirkóznak, kereken 130 LE.

A Krone szakemberei ezt nem tartják problémának. Míg régen a Titan mozgatókaros rendfelszedő kocsik tették ki a forgalom nagy részét a rendfelszedő kocsik szegmensében, a vállalat ma már csak rotoros rendfelszedő kocsikat gyárt. A modern rotorokkal és azok konfigurációival a gyártó szerint nincsenek hátrányok a takarmánykímélés terén. A Krone gépeinél a széles szállítórészek nagyobb érintkezési felületet biztosítanak a termény és a rotor között, ami a termény kíméletesebb továbbadását eredményezi.

A Pöttinger a vezérelt, lengő adaptereket használja, ahogy ez például itt a Jumbo Combiline 7220 esetében látható

Választás, a célnak megfelelően

Kinek van igaza? A részrehajló vélemények elkerülése érdekében a Fendt szakembereit kérdeztük, mivel ez a vállalat mozgatókaros és rotoros rendfelszedő kocsikat egyaránt gyárt.

Itt a mozgatókaros rendfelszedő kocsikat elsősorban a rendszeres zöldtakarmány-szállításhoz ajánlották, a rotoros rendfelszedő kocsikat pedig rövidre aprított silótakarmányhoz. Mindkét rendszer alkalmasnak bizonyult a szénagyűjtésre.

A forgatás és a rendképzés előkészítő munkálatai gyakorolták a legnagyobb befolyást a töredezésből adódó veszteségekre. A Fendt a legnagyobb terménybegyűjtési teljesítménnyel rendelkező Tigo 100 MR Profi csúcsmodellt ajánlja a szénatejet előállító gazdaságok számára. A kocsi kíméletesen szedi fel a terményt egy rotoron keresztül, és nagyteljesítményű kirakodást kínál a válaszfallal működő koncepció révén. A forgalom azt mutatja, hogy a modell népszerű a szénatejet termelők körében.

A Lindner Unitrac szalma- és szilázsbetakarítást is végez a salzburgi Gruber rendfelszedő kocsikat készítő cég termékével

Gyors megoldások az eltömődések elkerülésE érDeKÉBEN

A nagy teljesítményű rotorok és a kifinomult takarmányozási technológia ellenére a mindennapi életben nem kerülhető el mindig, hogy ne legyen túl sok az anyag, amitől a rendfelszedő kocsi eltömődik. Jó, ha ilyenkor a műszaki megoldásokra támaszkodhatunk. A legtöbb modell esetében a probléma a vezetőülésből megoldható azáltal, hogy a kaparóléces mozgó padlót kissé a másik irányba mozdítjuk. Ezenkívül a késcsoportokat hidraulikusan vagy legalább szerszám nélkül el lehet fordítani, legkésőbb ebben az esetben megszüntethető az eltömődés.

De legyünk óvatosak: a piacon vannak olyan márkák, amelyekben a kések nem rendelkeznek biztosítással az ellen, hogy az anyag eltömődésekor kihúzzuk őket a tartóból. Vásárláskor ügyeljenek tehát arra, hogy a kések megfelelő biztosítékkal rendelkezzenek.

Automata rendszerek végzik a déli és esti késélezést. Számos gyártó kínálja ezeket a megoldásokat

NEM kifutó modell

Mindent egybevetve, a rendfelszedő kocsik a következő évtizedben sem lesznek kifutó modellek, és bizonyos területeken a szecskázólánchoz képest előnyben vannak.

Nincs okunk panaszra: a legtöbb márka megfelelő ISOBUS-kompatibilitást kínál