A világ legtöbb országában forgalmazott, rendkívül népszerű és sokoldalú Mercedes-Benz Unimog tavaly volt 60 éves. De mit is takar valójában az Unimog típuselnevezés, és tényleg 1951-e az univerzális jármű születésének dátuma? A kérdés megválaszolására a második világháború végéig kell visszatekintenünk.
A háború utáni Németország újjáépítéséhez olyan új járműre volt szükség, amely képes talajviszonyoktól függetlenül a lehető legtöbb feladat ellátására, és különösen a mezőgazdaság újraindítására. Egy ilyen „Universal MotorGerät” (UniMoG) – szabad magyar fordításban: univerzális motoros eszköz – létrehozásának gondolata a Daimler-Benz korábbi mérnökei, Albert Friedrich és Heinrich Rößler fejében született meg. A fő cél a traktoroknál sokoldalúbb jármű kifejlesztése volt. A jármű prototípusa a Schwäbisch-gmündi Erhard&Söhne aranyműves vállalat segítségével, még 1946. október 9-én készült el.
Az U szelvényekből épített rugalmas, mégis nagy teherbírású létraalváz alá rugózott, rendkívül nagy szabad hasmagasságot biztosító portáltengelyeket szereltek. Az összekerék-meghajtás, a kerékagyaknál alkalmazott fogaskerék áttétel és a zárható differenciálművek minden addiginál kiválóbb terepjáró-képességet eredményeztek. A tesztek elsöprő sikerrel jártak, és mindenkit lenyűgöztek! A rendkívül könnyű és kedvező előállítási költségekkel bíró járművön csak a benzines motorral nem voltak elégedettek a tervezők, de nagyon rövid időn belül erre is megoldás született.
Az 1947-ben megrendezett Ludwigsburgi Mezőgazdasági Vásáron került először a nagyközönség elé az Unimog; ekkor már az OM 636 típusjelű, 25 Le-s, 1700 cm 3 dízelmotorral. A siker az előzetes várakozásoknak megfelelően óriási volt: három nap alatt 150 megrendelés érkezett! A gyártáshoz új, arra alkalmasabb üzemet kellett keresni, így 1948-tól a göppingeni Boeringer Szerszámgépgyárba költöztették az Unimog gyártását; a jármű ekkortól viselte egyúttal a gyártó cég nevét is, a motorháztetőn a piros kosfej emblémával.
A Daimler-Benz vezetése azonban ekkor már fantáziát látott a korszakalkotóan új konstrukcióban, és megvásárolták az Unimog gyártási jogát, a tervezőket pedig újra alkalmazták. A Daimler új gyárat épített, így került az Unimog gyártása Gaggenauba. Mindez 1951-ben történt, így ez a magyarázata annak, hogy a Daimler-Benz idén, 2011-ben ünnepli a 60 éves jubileumot.
A fejlesztések ettől kezdve új, minden addiginál nagyobb lendületet kaptak, s az éves gyártási darabszám is meredeken emelkedett. A Daimler-Benz még 1951-ben a hamburgi DLG kiállításon hatalmas és impozáns saját kiállítói standján mutatta be a járművet, amelyen a korábbi kos-fej embléma és a Mercedes-Benz csillag is még egyaránt szerepelt. A már sorozatban gyártott járművek (2010; 401; 411 típusok) népszerűségére jellemző, hogy azokat egészen 1974-ig gyártották, összesen több mint 39.000 példányban.
Az Unimog kezdetben döntően a mezőgazdaság számára készült, mivel minden tekintetben felülmúlta az akkori traktorokat. Képes volt 63 km/h sebességgel közúton haladni, és pótkocsikat vontatni, de sokfokozatú sebességváltójának, illetve irányváltójának eredményeként nagyon lassú sebességgel is tudott haladni előre vagy hátra. Kétszemélyes, eső ellen védelmet nyújtó vezetőfülkével és saját platóval is rendelkezett.
Az Unimog nyomtávolságát (1270 mm) a krumpliföldek vetési távolságához igazították. A jármű kis tengelytávolságának köszönhetően különösen fordulékony volt. Az elsődleges mezőgazdasági felhasználás mellett az Unimogok – sokoldalúságukból következően – más ágazatokban is gyorsan teret nyertek. Büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy a volt szocialista országok közül először, már 1958-ban kerültek Unimog járművek Magyarországra.
Az első hazánkba szállított Unimog 411-es típusok az erdőgazdaság gépesítése keretében érkeztek jelentősebb számban. Ezek közül több jármű még a mai napig is használatban van! Összességében elmondható: kevés olyan terület van, ahol ne használnának Unimogot. Mégis érdemes talán néhány kiemelt ágazatot felsorolni, olyanokat, amelyek Magyarországon is számottevő Unimog-flottával rendelkeznek: közúti igazgatóságok, autópálya-üzemeltetés, repülőtér-fenntartás, honvédelem, tűz- és katasztrófavédelem, kötöttpályás közlekedés (vasút és városi közlekedés); bányaművelés, energiaszektor, közműszolgáltatók, erdő- és mezőgazdaság, vízügy, település- és városüzemeltetés, stb…
Annak érdekében, hogy az Unimog járművek a kor követelményeihez igazodva hosszú távon is megfeleljenek a felsorolt területek egyre magasabb elvárásainak szükségszerű az állandó fejlesztés.
Az Unimog járművek gyártmányválasztéka jelenleg 3 modellcsaládból áll, amelyek közül kettő az ún. eszközhordozó járművek közé tartozik: ez az Unimog U20 és az UGN típuscsalád (U300/U400/U500), valamint a kiemelkedő terepjáró képességű UHN típuscsalád (U4000/U5000). A járművek mindegyike EURO5 környezet-védelmi besorolású, és kiemelkedően takarékos motorokkal, elektropneumatikus (EPS) vezérlésű sebességváltóval, vezetőinformációs rendszerrel rendelkezik.
Végsebességük 90 km/h, elektronikus leszabályozás mellett. A járművek motorteljesítménye (150-286 Le) és megengedett legnagyobb össztömege (7,5-16 t) z alkalmazási igényeknek megfelelően választható. A hagyományos mezőgazdasági feladatok ellátására az UGN típuscsalád modelljei a legalkalmasabbak.
Az akár 150 kW teljesítmény leadására képes első és/vagy hátsó kardánkihajtás (1.000/540 1/min) mellett akár négy, egymástól független hidraulika-rendszer (200/240/300 bar) is rendelkezésre áll, csakúgy, mint a hidrosztatikus hajtás vagy a billenthető plató. A speciális feladatokhoz a 24+22 fokozatú sebességváltóval 0,12 km/h „gyorsasággal” is haladhatunk, névleges (2.200 1/min) motorfordulatszám mellett. Nem kell ugyanakkor lemondanunk a kényelemről és a biztonságról sem, hiszen a klíma, az elektromos ablakemelő és tükör, az ABS fékrendszer csak néhány a számtalan szériatartozék közül.
Az Unimog – hűen a kezdetekhez – remélhetően legalább további 60 éven keresztül szolgálhatja még a mezőgazdaságot (hazánkban is).
Bakondi Károly, Pappas Autó Magyarország Kft.
