A gépnek az agronómiai elvárásoknak kell megfelelnie

A csökkentett menetszámú talajművelés és a víztakarékosság a fókuszban

A hazai mezőgépgyártás egyik meghatározó szereplője a Framest Kft., amelynek termékei az egyik legnagyobb gépforgalmazó cég kínálatában is megtalálhatók. Bár interjúalanyunk Angliában is sikeres éveket töltött, soha nem volt kérdés számára, hogy az igazi nagy kihívás és lehetőség Magyarországon vár rá. Nyárádi Attila tulajdonos-ügyvezetővel beszélgettünk Harsányban, a vállalkozás központjában.

– Hol született, és hogyan került kapcsolatba a mezőgazdasággal?

– Borsodban, Szalonnán születtem, egy kis faluban Aggtelek közelében. Édesapám traktoros volt a téeszben, én pedig gyerekként mindig ott voltam vele. Nyári szünetekben műhelyt söpörtem, búzát lapátoltam, később pedig már a szerelési munkákba is belekóstoltam. A környéken elég rossz állapotú gépekkel dolgoztak, ráadásul nehéz, agyagos talajon, így mindig kihívás volt jól beállítani őket. A műhelyben töltött évek alatt ismertem meg igazán a gépek működését. Középiskolába Sárospatakon, a Rákóczi Gimnáziumban jártam. Ez Magyarország egyik legjobb középiskolája volt, én pedig egy kis faluból érkeztem, úgyhogy kellett kapaszkodnom… A színvonal nagyon magas volt, a diákok nem a márkás cipőkről beszélgettek, hanem arról, kinek van már középfokú nyelvvizsgája, vagy ki indul TDK-n.

– Akkor, gondolom, nem volt kérdés, hogy tovább fog-e tanulni?

– Valóban, de nem tudtam pontosan, merre induljak. Végül a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán kötöttem ki, ahol gépész üzemmérnökként végeztem. Az iskola felszereltsége nem volt a legmodernebb, de remek tanáraink voltak, sokat köszönhetek nekik. Amikor végeztem, először Nyíregyházán, egy vállalkozásfejlesztési alapítványnál dolgoztam, ahová részben az angoltudásom miatt vettek fel. Az angol rengeteg lehetőséget nyitott meg számomra! Gyorsan elkezdtem létrehozni az ország első agrármarketing centrumát, ami akkoriban még ismeretlen fogalom volt. 1992-ben indítottuk, célja a Szabolcsban megtermelt, feldolgozott élelmiszerek piacra juttatása volt, akár keletre, akár nyugatra. Sok jó ötletem volt, de aztán szervezeti problémák miatt váltottam, és jelentkeztem egy angliai mezőgazdasági főiskola hathónapos elitképzésére, amelyet a Margaret Thatcher Alapítvány támogatott. Magyarországról 66, a volt keleti blokk országaiból pedig hasonló számú diákok közül választottak ki országonként 6 főt. A program teljesen átalakította a gondolkodásomat – gyakorlatias, azonnal alkalmazható tudást kaptunk, amely piacképes volt.

– A gyakorlatban is ki tudta próbálni a tudását?

– Igen, és először újra Angliában… 1995-ben egy 80 ezer hektáron gazdálkodó farmmenedzsment cégnél dolgoztam. Ez a vállalat 40 különböző farmot kezelt szerte az országban. Saját földterülete nem volt, tulajdonképpen a szakértelmét „adta el”. Már akkor, a céges iratokon is szerepelt a filozófiájuk: Investing in Knowledge – azaz a tudásba fektetnek. Ez egy tudásalapú vállalat volt, amely toronymagasan az angol mezőgazdaság színvonala fölött működött. Részt vettem a cég belső képzésein, ahol egy év alatt végeztem el a kétéves kurzust. A rendszer annyira gyakorlatias volt, hogy amit délután tanultunk, másnap már a gyakorlatban alkalmaztuk – és azonnal pénzre is lehetettváltani. Hazatérve ezután egy külföldi gépgyártó cég kelet-európai képviselője lettem, így kerültem kapcsolatba az Axiál Kft.-vel is. Ekkor láttam igazán, mekkora technológiai elmaradás van a magyar géppiacon. Bár sok hazai gépet is kínált a piac, ezek műszaki színvonala többnyire nem igazán volt korszerű, és agronómiai szempontból sem feleltek meg a korszerű követelményeknek.

A CÉGALAPÍTÁS ÉS AZ ELSŐ GÉPEK

– Évente 80–100 gazdával találkoztam, szinte az egész országban vizsgáltam a talajokat, így pontosan tudtam, mire lenne szükség. Az összegyűlt tapasztalatok alapján úgy döntöttünk, hogy saját vállalkozásba kezdünk, és gépgyártásba fogunk. Egy főiskolai csoporttársam is biztatott, hogy kezdjünk bele, és minimális alaptőkével, egy lepusztult, 400 négyzetméteres, bérelt csarnokban indultunk. Se fűtés, se rendes tető nem volt, de vettünk egy fűrészgépet, egy hegesztőt és pár kéziszerszámot. Az unokaöcsém, aki profi hegesztő, azonnal csatlakozott, valamint egy vadőr ismerősünk is, segédmunkásként. Kezdetben külföldi megrendelésre gépvázakat gyártottunk, miközben a saját fejlesztéseinken is dolgoztunk.

Az első telephelyünket nem pénzért vettük, hanem gépekkel fizettünk érte! Egy üres területet kaptunk, méteres gazzal és egy romos épülettel – innen nőtt ki a gyártás. Ahogy nőtt a kereslet, a kezdeti hét gép után már évi hetven-hetvenöt készült, majd száz fölött, miközben ekkor már teljesen a saját termékeinkre álltunk át.

– Azért a „semmiből” gépeket tervezni nem egyszerű dolog.

– Számomra mindig az volt a legfontosabb, hogy a gép agronómiailag legyen megfelelő. Ha a talajművelés jó, akkor a pénzügyi eredmények is jönnek. Nem az volt a cél, hogy háromévente kelljen csapágyat cserélni benne, hanem hogy a gép ténylegesen szolgálja a gazdát. Akkoriban mi voltunk az elsők, akik komolyan foglalkoztak a talajvédelemmel és a vízmegőrzéssel. Ez még nem volt divat, sokan nem is értették, miről beszélünk. Pedig az angol farmokon, ahol dolgoztam, ez már 20–30 éve alapvetés volt. Láttam, hogy a csökkentett menetszámú talajművelés és a víztakarékosság az elkerülhetetlen jövő.

Az első évben csak magágykészítőt, majd sorban lazítókat és tárcsákat is fejlesztettünk. Volt egy 20 hónapos időszak, amikor 17 különböző gépet terveztünk és gyártottunk. Hihetetlen tempó volt, főleg úgy, hogy a mérnökök többsége még egyetemista volt. Az egyik legjobb tervezőnk negyedévesként már komplett gépeket rajzolt, pedig még diplomája sem volt. Ma pedig ugyanő három hónap alatt teljesen új koncepciókat dolgoz ki.

MUNKAERŐ ÉS SZAKMAI KIHÍVÁSOK

– Hogyan sikerül megfelelő szakembereket találni?

– A szakemberhiány mindig is problémát jelentett. Pedig a mi munkáinkhoz nem szükséges bonyolult képzés, de akarat és tanulási vágy nélkül nem lehet jól csinálni. Az EU-csatlakozás után sajnos sokan elmentek külföldre, de azóta jó páran már vissza is tértek – máshol sem volt kolbászból a kerítés. Kezdetben hiába készítettünk prémium minőségű gépeket, a magyar piacon mindig az volt az elvárás, hogy a hazai termék legyen olcsóbb. Bár ez az évek során változott, az áremelkedések folyamatos kihívást jelentenek. Mivel nem tömegterméket gyártunk, nálunk a költséghatékonyság máshogy érvényesül. Volt, aki javasolta, hogy készítsünk olcsóbb anyagból gépeket, de én mindig azt mondtam: ha valamit a nevemhez kötnek, az legyen minőségi! Nem akarom, hogy visszahozzák, mert szétszakadt vagy eltört. A gépeinket mindig úgy terveztük, hogy megbízhatóak, robusztusak és minimális karbantartást igénylők legyenek. De ennél is fontosabb, hogy az agronómiai elvárásokhoz alkalmazkodjanak, ne a gazda lehetőségeit korlátozzák. A talaj folyamatosan változik: egyik héten sáros, a másikon csontszáraz. Ha egy gép nem képes erre reagálni, akkor nem jól lett megtervezve. A mai traktorosok közül sokan inkább mindent a fülkéből állítgatnának, és nehéz rávenni őket, hogy megfelelően beállítsák a gépet. Van, aki azt mondja: „Túl sok lehetőség van, ezt nem értem.”

Pedig a jó munka titka pont az állíthatóságban rejlik. Akik veszik a fáradságot, és rendesen beállítják a gépeket, elképesztően jó munkát tudnak végezni.

A csökkentett menetszám nemcsak időt és költséget takarít meg, hanem jobb minőségű munkát is eredményez. A cél mindig az volt, hogy a talaj és a szármaradvány megfelelő kapcsolatban maradjon, a nedvesség megőrződjön, nálunk minden alkatrész ezt szolgálja.

TERMÉKKÍNÁLAT 2025-BEN

– Hogyan épül fel a termékkínálat?

– A gépeink három nagy csoportra oszthatók. Az első kategóriát a klaszszikus talajművelő eszközök alkotják, mint a lazítók, tárcsák, hengerek és magágykészítők. Ezek egy-egy funkcióra készültek, és alkalmasak mind a hagyományos szántásos, mind a csökkentett menetszámú talajművelésre.

A második csoport az összevont műveleteket végző gépek, amelyek egy menetben több feladatot is ellátnak. A kétrétegű talajművelés gondolatát már több mint tíz éve hangoztatom. Ennek lényege, hogy különböző mélységben dolgozik a gép anélkül, hogy a rétegek összekeverednének. A mélyebb réteg csak lazul, így víztározóként funkcionál, ami száraz időszakban elengedhetetlen. A nehéz traktorok taposási nyomását is kezelni kell, különben a talaj tömörödik, és csökken a termőképessége. Ha a termőréteg alatti kötött agyagot feleslegesen felhozzuk, azzal rontjuk a talajszerkezetet, ezért kulcsfontosságú a precíz beállítás.

Ezt az elvet követve fejlesztettük ki a REPTILL-t, amely a felső réteget átmozgatja, az alsót pedig csak lazítja, anélkül, hogy keveredne. Eredetileg repce alá terveztük, de később vontatott változat is készült, nagyobb munkaszélességgel. A DUOTILL már vetőegységgel is felszerelhető, és alkalmas aprómagvetésre vagy zöldítésekhez. Ha valaki nem akarja keverni a rétegeket, a REPTILL a tökéletes megoldás.

Ha viszont valaki forgatni akarja a talajt, ugyanazon a gépen egy késcserével teljesen más funkciójú gépet kap. Egy egyenes kés helyébe forgatós kést téve a gép teljesen más jellegű művelést végez. Ez az elv adja a gépek sokoldalúságát, és lehetőséget arra, hogy a régi és az új művelési elvek egyaránt alkalmazhatók legyenek.

A legnagyobb teljesítményű eszköz a CONDISC, vagyis a kondicionáló tárcsa. Ez egy brutális vas, amely szinte bármilyen körülmény között bevethető. Az első tárcsasor szögét állítani lehet, a tárcsa mérete pedig úgy lett kialakítva, hogy nedves időben is jól dolgozzon, ne tömődjön el.

A harmadik kategória az újgenerációs eszközöké. Ezeket a modern talajművelési trendekhez igazítottuk, hogy sekély vagy középsekély művelést, aprítást és azonnali lezárást biztosítsanak nagy mennyiségű szármaradvány mellett is. A mi tárcsáink ráépített vagy vontatott hengerrel ezt meg tudják oldani, de vannak olyan talajállapotok, amikor más megoldás szükséges.

A FRAKOMB-ot sokan használják sekély ápolásra vagy lazított talaj utáni magágykészítésre is, de a nagy mennyiségű szármaradvány néha akadályozza a munkáját. Ezért fejlesztettük ki az UNIKOMB-ot, amely kifejezetten sekély és középsekély művelésre alkalmas.

3–5 cm-es vagy akár 10–12 cm-es mélységben is precízen dolgozik, kis rögfrakcióval és egyenletes talajvágással. Nem elég, ha csak 5–7 cm között működik –4 és 8 cm között is pontosan vág.

TALAJVÉDELEM ÉS GYAKORLATI MEGOLDÁSOK

– Hol lát rossz beidegződéseket a termelőknél?

– A gumiabroncsok nyomásának csökkentése jelentős hatással lenne a talajra, de sok gazda még mindig nem alkalmazza. A gumihevederes traktoroktól is sokan ódzkodnak, mert itthon még mindig nagyon drágák, miközben külföldön már jóval kedvezőbb áron elérhetők. Hasonló szemléletváltásra lenne szükség az ikerkerekek esetében is. Sokan ezeket azért nem használják, mert szerintük nehéz felszerelni. Pedig ma már létezik olyan rendszer, amellyel öt perc alatt felhelyezhetők. Minden évben végigjárom az országot, ugyanazon az útvonalon, és látom a fejlődést. Tavaly ősszel például tökéletes volt az időjárás a talajműveléshez – ha valaki még ekkor sem tudott megfelelő munkát végezni, annak érdemes elgondolkodnia, hogy jó helyen van-e. Ugyanakkor az is látszik, hogy a gazdák egyre jobb gépekkel dolgoznak, és a talajok állapota is javul.

GYÁRTÁS A VÁLSÁGOK ÁRNYÉKÁBAN

– A gépgyártás mindig is nehéz műfaj volt, de az elmúlt három-négy év, különösen a COVID-időszak és az azt követő gazdasági nehézségek, még nagyobb kihívást jelenthettek.

– Bizony, nálunk is voltak álmatlan éjszakák… Mi arra törekedtünk, hogy folyamatosan kommunikáljunk a beszállítóinkkal, és előre jelezzük a változásokat. Ez egy szimbiózis, egy kölcsönös együttműködés. Sosem tettük azt, hogy egyik napról a másikra leállítottuk volna a rendeléseket. Még ha csökkent is a kereslet, akkor is biztosítottunk egy minimális megrendelési szintet, hogy a folytonosság megmaradjon.

Az alapanyagárak drasztikusan megugrottak, de mivel hosszú távú kapcsolatokat ápolunk a beszállítóinkkal, sikerült ezt kezelhető szinten tartani. Persze minket is megütött a válság, de kevésbé, mint sok más gyártót.

Nem mondhatjuk, hogy minden tekintetben túl vagyunk a nehezén. A mennyiségi gyártás még messze nem érte el a kívánt szintet, és az árak is csak minimálisan csökkentek. A járvány előtti árszintekhez már soha nem fogunk visszatérni, ezt el kell fogadni. Az viszont biztos, hogy az alkalmazkodás és az előrelátás nélkülözhetetlen, ha talpon akarunk maradni.

– Hogyan látja a piacot 2025 elején? Mik az idei várakozásai?

– A mezőgazdasági géppiac hazánkban erősen támogatásfüggő, és ezen a téren most sem látok jelentős változást. Legfeljebb egy kicsivel jobb évre számítok, mint a tavalyi. Egyrészt a gazdák az elmúlt időszakban kaptak egy hideg zuhanyt, így most racionálisabban fognak vásárolni. Másrészt még lebegtetnek bizonyos támogatásokat, amelyek befolyásolhatják az értékesítéseket.

A legnagyobb gond viszont az időjárás. Az aszály rendkívüli mértékű, és ha tavasszal nem érkezik jelentős mennyiségű csapadék, az súlyos problémákat okozhat. A piaci helyzet mutathat némi javulást, de továbbra is kihívásokkal teli évre számítok. Ez viszont csak még inkább arra ösztönöz minket, hogy keményebben dolgozzunk, és megmutassuk, hogy a gépeink valódi megoldásokat nyújtanak. Ezek nem elméleti elképzelések – a mi termékeink a gyakorlatban is bizonyítottan működnek!

Fodor Mihály