A 2024-es bologna EIMA szakkiállítás egyik legizgalmasabb pillanata az volt, amikor a szakmai zsűri a Tractor of the Year (Toty) díj nyerteseit kihirdette. Külön öröm volt számunkra, hogy a magyar zsűritag, prof. Szabó István, a MATE oktatási és nemzetközi rektorhelyettese – a Mezőgazdasági Technika képviseletében – adhatta át a legrangosabb kategória díját a nyertesnek, ráadásul a ceremónia után még egy interjúra is lehetőségünk nyílt vele.
A FOLYAMAT MÁR A DÍJ KIOSZTÁSA UTÁN ELKEZDŐDIK
– Sokan azt gondolják, hogy ezek a díjak szimpátia alapján vagy esetleg a cégek erősorrendje szerint kerülnek szétosztásra. De nézzük meg a valós gyakorlatot: hogyan választják ki egyáltalán a jelölt újdonságokat, és milyen tesztek előzik meg a végső döntést?
– Ez egy igen hosszú folyamat, gyakorlatilag már a díjátadó után elkezdődik az előkészítés a következő évre. Az egész rendszert egy olasz szakújság működteti, ők hívják meg a traktorokat gyártó cégeket, amelyek pályázhatnak a különböző típusaikkal – immáron 1998 óta. Miután a gyártók benyújtják a pályázatukat, a 25 országból érkező nemzetközi zsűri egy találkozót tart, ez a „Let the challange begin” indító esemény – és itt minden gyártó személyesen bemutatja az általa nevezett traktort.
Ez azért izgalmas, mert sokszor olyan gépeket is láthatunk, amiket a nagyközönség még nem ismer. Ilyenkor ugyan nem kötelezik a résztvevőket titoktartási nyilatkozat aláírására, de van egy kimondatlan szabály, hogy ezekről a bemutatókról nem beszélünk a nyilvánosság előtt! Léteznek különböző „titoktartási” szintek: van, amikor teljes hírzárlat van, és még azt sem mondhatjuk el, hogy ki nevezett egy adott kategóriára. Máskor megnevezhetjük a gyártót, de nem árulhatjuk el, hogy pontosan melyik típussal indult. Néha pedig a típust is megemlíthetjük, de a technikai paramétereket nem közölhetjük – ezeket folyamatosan egyeztetjük egymással.
– Ez valóban összetett, szépen kidolgozott szabályrendszernek tűnik.
– Így van, és ennek része egy programfüzet is, amely az egész folyamat útmutatója. Ez az indító eseményre készül el, és tartalmazza az összes nevezett traktort, traktoronként 5-6 oldalnyi műszaki adatot és paramétert. Ebben a gyártók bemutatják a gépeiket, ezekhez az oldalakhoz jegyzetelünk, kiegészítjük az információkat, és ha valami nem világos, azt a gyártó képviselőivel tisztázhatjuk.
Ezt követően a zsűri hozza meg a döntést arról, hogy hogyan szűkítse tovább a traktorok körét. Az ún. shortlist (a „rövid” lista) elkészítése során már csak 4-5 traktort választunk ki kategóriánként, amelyek továbbjutnak. Ez a jelölés önmagában nagy elismerés, olyan, mint az Oscar-díjnál, amikor valakit jelölnek egy kategóriára. A shortlist-re került gépeket részletesebben megnézzük, és fizikailag is teszteljük, amit a gyártók által szervezett bemutatókon vagy a forgalmazóknál végzünk.
– Gondolom, ez azért is fontos, mert így közelebbről ismerhetik meg a gépeket.
– Igen, amikor az ember személyesen kipróbál egy traktort, egészen más benyomást szerez róla, mint egy adatlap alapján. A gyártók rendszeresen szerveznek ilyen találkozókat, ahol akár két napot is eltölthetünk a gépek megismerésével, tesztelésével és nem utolsósorban a tervezőkkel a gyár mérnökeivel is beszélgethetünk.
– Hogyan zajlik a pontozás?
– A pontozás nagyon szigorú és részletes módszertan szerint történik. Excel-táblákban – tucatnyi paraméter alapján – értékeljük a traktorokat, és természetesen nem beszélhetünk egymással a véleményünkről, hogy elkerüljük az elfogultságot. Az adatokat egy adott határidőre kell leadnunk, és azokat az olasz központban összesítik. A végső eredményeket csak a szervező szerkesztőség ismeri, hiszen nekik elő kell készíteniük a díjátadó eseményt. A nyertes neve a díjátadón derül ki, mindenki számára ugyanakkor, egy időben.
A ROBOTTECHNOLÓGIA KOMOLY FEJLŐDÉSEN MEGY KERESZTÜL
– Hogyan látja a 2024-es döntősöket, eredményeket?
– Az idei év különleges volt, mert egy új kategóriát vezettünk be, az ún. Robottraktorok (Toty-Bot) kategóriáját. Ugyanakkor mostantól csak kategóriánként ítéljük oda az Év traktora díjat, elkerülve a túl általános, és néha kiegyensúlyozatlan összehasonlításokat teljesen eltérő funkcionalitású erőgépek között. Ez egy fontos változtatás volt, amit a zsűri közösen fogadott el.
Az idei szezon azért is volt különleges, mert át is szabtuk a kategóriákat. Kettéválasztottuk például a felső szegmenst. Megjelent a Mid Power kategória, ahová 280 lóerőig lehet nevezni, valamint a High Power kategória, amely a 300 lóerő fölötti traktoroknak szól. Ez utóbbit nevezhetnénk akár a zászlóshajó kategóriának is. Régebben ezeket talán szántótraktorokként emlegettük volna, de ma már a gépek itt is jóval sokoldalúbbak, és nem csak talajmunkára használják őket.
– Az idei eredmények tekintetében volt valami meglepetés az ön számára?
– Nem igazán, egy kivétellel sikerült eltalálnom, hogy ki fog nyerni – a személyes pontozásom majdnem egybeesett a zsűri egészének véleményével. Az eredmények nagyjából megfeleltek a várakozásaimnak. Az viszont érdekes, hogy a robotok nagyon jól szerepeltek, és az egész kiállításon is sokkal hangsúlyosabban jelentek meg. Két évvel ezelőtt még csak elvétve lehetett látni egy-egy robottraktort, most viszont több gyártó, köztük korábban ismeretlen nevek is, olyan érett technológiákat mutattak be, amelyek már alkalmazhatóak a gyakorlatban. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a mezőgazdaságban ez a technológia biztosan erősödni fog.
Egy másik érdekes trend, hogy megfigyelhető egy konvergencia a robottraktorok és az okostraktorok között. Az egyik oldalon ott vannak a fülke nélküli, teljesen autonóm robotegységek, a másikon pedig a fülkével rendelkező, de már jelentős mértékben automatizált gépek, amelyeknél az operátoroknak egyre kevesebb és ritkább beavatkozásra van szükségük. Ez az irány most nagyon erősnek tűnik.
A digitalizáció is egyre meghatározóbb. Pontosan tudni lehet, hogy egy gép mit csinál, hol csinálja, mennyi anyagot használ fel. Ez már nemcsak egy divatos informatikai trend, hanem komoly előny azok számára, akik belevágnak. És ami a legfontosabb, hogy a befektetés megtérül.
A MINDENNAPI GYAKORLAT IS VÁLTOZIK
– Hogy látja, a termelők mennyire tudják kihasználni ezeket a lehetőségeket?
– Ez vegyes képet mutat. Aki nyitott az új technológiákra, és hajlandó tanulni, befektetni, az hatalmas előnyre tehet szert. De sokan még mindig ódzkodnak az újdonságoktól, főleg a kezdeti beruházási költségek miatt. Pedig ezek a rendszerek nemcsak a hatékonyságot növelik, hanem segítenek optimalizálni az erőforrások felhasználását is, ami hosszú távon jelentős megtakarítást eredményez.
Egyelőre ezeknek az új technológiáknak a bevezetése a felfutó szakaszban van, ami még nem a tömeges használatra épül. Azokat az egyre nagyobb csoportokat célozza meg, akik szeretnek kísérletezni, új dolgokat kipróbálni, még akkor is, ha ezek a beruházások nem mindig térülnek meg azonnal. Ezek az innovátorok kulcsfontosságúak, hiszen rajtuk keresztül válnak elérhetőbbé az eszközök a szélesebb tömegek számára. De ahhoz, hogy a technológia igazán hatékony legyen, a gépkezelőknek, a felhasználóknak is el kell sajátítaniuk a gépek minden adottságának kiaknázását. Ez a szakmákat is jelentősen átalakítja – nemcsak a gépkezelőkét, hanem a szervizesekét és általában a gazdálkodókét is.
– Ez egy izgalmas jövőkép.
– Igen, nem lehet nem észrevenni például a párhuzamot azzal, hogy mennyire átalakult például az esztergályos szakma, mióta CNC-gépek léteznek. Ma már egészen más tudás kell hozzá: például 3D-s tervezésből programokat kell generálni, feltölteni a szerszámgépre, és felügyelni a munkát. Ez egészen más, mint amikor kézzel állítgatták a szerszámokat a gépen egy papíralapú műszaki rajz alapján. Ugyanez igaz a mezőgazdasági gépkezelőkre is. A fiatal generációk valószínűleg könnyebben fogják adaptálni ezt a tudást, de az oktatásnak lépést kell tartania – sőt, elébe kell mennie ennek a fejlődésnek.
– Az oktatásban sikerül naprakész technológiákat biztosítani a diákoknak? Vannak együttműködések gyártókkal, kereskedő cégekkel?
– Igen, a mezőgépész szakma népszerűsége az elmúlt években megnőtt. Ebben nagy szerepet játszik, hogy a mezőgazdaság technológiai fejlődése nagyon látványos, és ez vonzza a fiatalokat. Ma már nem gumicsizmás, olajos munkaként képzelik el a mezőgépészetet, hanem modern, elegáns környezetként, ahol fejlett eszközökkel dolgozhatnak. Egy korszerű, nagy teljesítményű traktor ma már drágább lehet (és ennek megfelelő technológiai szintet képvisel), mint egy luxusautó, és ennek van egyfajta presztízse is.
– Az egyetemek iránt is nőtt az érdeklődés?
– Igen, soha ennyi hallgatót nem vettünk még fel, mint most. A gépészmérnöki szakokra és a mezőgazdasági műszaki szakokra is nagy az érdeklődés. Most éppen azon gondolkodunk, hogy átszervezzük-e a képzést. Például érdemes-e a gépészmérnöki szakot egy mezőgazdasági specializációval kiegészíteni, vagy fenntartsuk a dedikált mezőgazdasági gépészmérnöki szakjainkat.
– Milyen érvek szólnak az átalakítás mellett?
– Az alapokban nagy az átfedés a két szak között és a diákok gyakran kérdezik, miért nem egységes a végzettségük. Másrészt erősítenünk kell a műszaki ismeretek oktatását azoknak is, akik nem gépészmérnökök, hanem például mezőgazdasági vagy kertészmérnökök, hiszen ők is a technológiák felhasználói lesznek. Emiatt indítottuk el az agrárműszaki rendszermérnök mesterképzést is, kifejezetten nem műszaki, hanem agrár Bsc. szakon végzetteknek. Ez a szak azoknak szól, akik már mezőgazdasági alapképzésben végeztek, például agrármérnökök vagy állattenyésztők, ismerik az agráriumot, de szeretnék elsajátítani a korszerű mezőgazdasági technológiák alkalmazását, működését is. Ők nem fognak kombájnt tervezni, de a legmodernebb gépeket üzemeltetni és beállítani igen. Így univerzális szakemberekké válnak, akik képesek megfelelni a piaci igényeknek.
IGAZI ÖRÖMFORRÁS EZ A MUNKA!
– Visszatérve a zsűrizésre, mi az, ami ebben a munkában igazán inspirálja önt?
– Szerintem egy szakmabeli számára, aki gépészettel foglalkozik, ez örömforrás. Látni vadonatúj gépeket, technológiákat, találkozni azokkal, akik ezeket fejlesztik, tervezik, gyártják – ez egy nagyon speciális világ. Engem mindig felvillanyoz, amikor például a díjátadó után egy cégvezető odajön, és megköszöni az elismerést. Ez nemcsak szakmailag, hanem emberileg is sokat ad. Ha elmegyünk egy gyárba, ott már ismerősként fogadnak minket.
Nagy élmény egy vadonatúj traktor, amibe be lehet ülni, és kipróbálni, üzemi körülmények között tesztelni lehet. Ez egy fantasztikus lehetőség, talán sokan még fizetnének is érte. Mi viszont ezt szakmai feladatként végezzük, és ez külön élvezetessé teszi a munkát. Azért is szeretem ezt a feladatot, mert nemcsak örömforrás, hanem szakmailag is naprakészen tart. Mi nem ókori görög filozófiát tanítunk az egyetemen; itt nagyon is számít, hogy az ember tisztában legyen az aktuális technológiákkal és trendekkel. Ez a munka hozzásegít ehhez, és így tudok értékesebb tudással szolgálni a hallgatók és a szakma számára is.
