Nagytraktorok újjászületése – INTERJÚ Rátkai István, Huntractor Kft.
Nehéz olyan, az agrárgépészet iránt érdeklődő gazdát, szakembert találni, akinek szíve nem dobban meg egy-egy régi, jó állapotban lévő Rába nagytraktor láttán. Tudjuk, hogy merre tart a világ, mik az új, korszerű nagy erőgépek előnyei, de azért mégis van valami mágikus vonzalom bennük-bennünk a korábbi zászlóshajó iránt. Rátkai István, a kálozi Huntractor Kft. tulajdonos-ügyvezetője azonban ennél is tovább lépett: évek óta újítja fel fiával, Mártonnal és kis csapatával ezeket a masinákat, és az esztétikai élményen túl egy tökéletesen használható erőgépet ad át a megrendelőknek. Nemcsak a vele és fiával folytatott beszélgetés volt náluk nagy élmény, hanem a felújított gépbe beleülni, és azt körbefotózni is.
– Időben kicsit lépjünk vissza! Milyen szakmai út után jutott el a gondolatig, hogy Rába traktorokat szeretne felújítani, és mikor indult a vállalkozás?
– R.I.: Az egyetem után én itt, Kálozon kezdtem dolgozni, 11 évet le is húztam. A gazdaságban volt három Rába Steiger. Utána Szabadegyházára mentem, 22 eltöltött év következett, és ott is 3 Rába volt a gazdaságban. Szerettem ezeket használni, és mindig nagy gondot fordítottam arra, hogy jó műszaki állapotban legyenek. Úgyhogy a „szerelem” itt indult. Maga a cégünk 2013ban alakult, és az első felújított gép 2014-ben debütált, a Bábolnai Gazdanapokra készült el.
Ragyamóczki István, Rátkai István, Bartos Balázs és Rátkai Márton
– Mielőtt a felújítás rejtelmeiben elmerülnénk, a fiatalabb korosztályt is megkérdezem. Szakirányban tanul tovább?
– R.M.: Igen, de még folyamatban vannak a tanulmányok, Gödöllőre járok, a gépészmérnöki karra. Reményeim szerint jövőre már befejezem. Nem mindig egyszerű, hogy a tanulásnak is mennie kellene, meg itt a gépszerelésnek is. Az érdeklődési köröm egyértelműen az agrárgépészet felé vitt, hisz ebben nőttünk fel. De nemcsak a Rába volt terítéken, azért párszor az IFA-t és a Dominatort is szétkaptuk a műhelyben…
– R.I.: Igaz, már amikor Szabadegyházán főmérnök voltam, tényleg ebben nőttek fel a gyerekek. Mindig jöttek két vasat összeütni… A fiam biztosan jobban tudja, hogyan kell összerakni ezeket, mint én, mert mindegyik gép összeszerelésénél ott volt.
Volt pár átterveznivaló
– Térjünk vissza a géphez! Mik voltak az első problémák, amikkel a munka során szembesültek?
– R.I.: Néhány Rábába tettek annak idején John Deere motort, de azok mechanikus vezérlésűek voltak, így abból adódott egy kis gond, amikor az elektromos vezérlésűek is megjelentek a piacon. A hagyományos váltó is kézi váltó volt, a kettő együtt pedig elég nehezen működik. Az első próbálkozás nekünk is az volt, hogy tegyünk bele korszerű, Tier III-as motort. Igen ám, de akkor egy csomó dologhoz (CAN-bus kommunikáció, fülke stb.) hozzá kell nyúlni. Kellett tehát egy váltó, de az áttételnek nem felelt meg az osztómű, így azt is át kellett tervezni… Így szép lassan kialakult, hogyha mindent így szépen lecserélünk, kijavítunk, akkor már nem maradhat az eredeti hidraulika sem. Arról nem is beszélve, hogy a megrendelők fantáziája is egyre jobban meglódult.
– Hogyan indul általában egy ilyen projekt?
– R.I.: Most már van olyan ismeretségünk, hogy megkeresnek bennünket. Szerencsés, ha személyesen is eljön a megrendelő, körülnéz a műhelyben, és tudjuk a különböző kívánságokat, opciókat egyeztetni. Vagy ők hoznak egy „donort” nekünk, vagy mi biztosítjuk, mindkettő megoldható, de általában azok szoktak megkeresni, akik rendelkeznek alapgéppel. Hetente több telefont kapunk, hogy vegyük meg a Rábájukat. Mi azonban nem kereskedők vagyunk, csak akkor lesz ebből üzlet, ha biztos vevő van a felújítandó gépre. Mi csak az átépítést vállaljuk.
Annál a gépnél, ami most itt áll készen, a megrendelő először eljött ide, beszélgettünk, megnézte a folyamatban lévő munkáinkat. Ezután döntött úgy, hogy jó helyen jár, ő is szeretne egy felújított Rábát. Elmentünk, megnéztük a masináját, hogy egyáltalán alkalmas-e egy ilyen felújításra, megvannak-e azok a fődarabok rajta, amik ehhez feltétlenül szükségesek. Esetünkben ez a szemle pozitív volt, ott alá is írtuk a szerződést, két nap múlva már el is hoztuk a gépet.
– Mi a következő lépés?
– R.I.: Minden folyadékot leeresztünk, aztán darabokra szedjük az egész traktort. Letisztítjuk minden részét fémtisztára. Behegesztjük az új tartókat, amelyek szükségesek. Eközben a motort és a váltót megrendeljük, az előbbi például 20 hétre érkezik meg. Az elektromos, informatikus szakemberek megtervezik a kötegeket, amit az alvállalkozó legyárt nekünk. Megrendeljük a hidraulikarendszer részeit, a szivattyút, az elosztótömböt, az orbitot, emellett a hajtásokat, kardánokat is. Igyekszünk úgy tervezni mindent, hogy a lehető legkevesebb idő teljen üresjárattal. Amikor minden be van hegesztve a fővázba, ami kell, akkor jön a festés, majd az összeszerelés.
Egy felújításra váró „ikon”
– Urbánus legendák szerint minden összeszerelésnél egy pár alkatrész kimarad, a gép mégis működik rendesen. Ez hogy néz ki itt a valóságban?
– R.M.: A 326-ost már én terveztem, darabra megvan, hogy hány alkatrész kell hozzá. Azokat én kiosztom, és ha valaki elvisz belőle fölöslegesen egy darabot, akkor felemelem a hangom, mert az hiányozni fog… Persze, hogy bizonyos apróságokból hibaszázalék miatt többet rendelünk, de az elv az ez. Egy motorfelfogató-csavarból már nem rendel az ember annyira nagyvonalúan. A folyadékok, amik egy gépbe kellenek, deciliterre pontosan ki vannak mérve, számolva, ezek a motorral együtt jönnek.
Szétszedik, fémtisztára pucolják, megrendelik a hiányzó elemeket, festik, és összeszerelik
Független gyártó szállítja a motort
– Milyen motor van a felújított Rábában?
– R.I.: A szíve egy Cummins motor. Ez az egyik legnagyobb független motorgyártó a világon. Az első alkalommal végigszaladtunk a lehetséges palettán, és emellett döntöttünk. Ugyanakkor nagyon nem volt egyszerű, mondhatni, udvarolnunk kellett a Cumminsnak, hogy megengedjék, hogy beépítsük a motorjukat. Nyilván kicsik voltunk az elején, nem vettek annyira komolyan. Most azért más a helyzet. 2014-ben hoztuk el az első motort tőlük, akkor még igazolnunk kellett, hogy kik vagyunk, milyen jogon akarjuk ezt mi csinálni. Amikor kész lettünk, kijött a gyári képviselő, bevizsgálta a motort, majdnem egy napot elszöszölt vele, de aztán kaptunk egy hivatalos iratot, hogy nyugodtan vásárolhatunk a továbbiakban is Cumminst. Ma már szerencsére van magyarországi képviseletük is, így egyszerűbb a munkánk.
Fontos, hogy a motor nem AdBlue-s! Tier III-as a motor – Európában van egy olyan törvény, hogy a motor nem lehet korszerűtlenebb egy felújításnál, mint az eredeti volt. Ha egy teljesen újat építenénk, akkor már Stage VI-nak kellene megfelelni, így viszont a Tier III-as jó. Véleményem szerint az AdBlue néha több problémát okoz, mint hasznot hoz. A környezetvédelemre való pozitív hatásáról sem vagyok meggyőződve, arról nem is beszélve, hogy a mezőgazdaság poraktív környezet, gyúlékony az egész. Az AdBlue-s rendszerek hőterhelése sokkal magasabb, mint a sima motoré.
– Mit tesznek bele, ami annak idején még nem volt, ma viszont már alapfelszereltség?
– R.M: Elektrohidraulikus vezérlőtömb, terhelés alatt kapcsolható váltó, nyomatékkorlát, fedélzeti diagnosztika folyamatos üzemben, hibajelzés-olvasás, precíziós gazdálkodásra való előkészítés, nyomkövetés, teljesen klimatizált fülke hangszigeteléssel, korszerű ülés, beállítható kormány, ledes fényszórók, munkalámpák, CAT-III-as függesztőrendszer, K80-as vonófej. Azért ez impozáns lista… De további opciók is léteznek.
Részlet a megújult fülkéből, kezelőszervekről
Akár okostelefonról is irányíthatnánk
– Milyen szakmai érdekesség van még, amit érdemes megemlíteni?
– R.M.: Például az, hogy CAN-buszon kommunikál a váltó, a fedélzeti elektronika kezeli a hidraulikát. Mivel benne van a robotkormány előkészítése, akár teljesen önvezetőre is meglehet csinálni egy ilyet, ezzel pedig még a nagy gyártók is kísérleti fázisban vannak. Akár okostelefonnal is lehetne irányítani, ez csak program kérdése.
– R.I.: Erre a kommunikációra nekünk egy saját szoftverünk van, direkt nekünk készült. Ez vezérli a gépet, kommunikál a váltóval, bekéri az információkat, kiadja a parancsot. Ez már a saját tulajdonunk, de rengeteg munka és még több pénz van benne…
Amikor beüzemelünk egy gépet, az majdnem 24 órás folyamat. Rengeteg kolléga üli, állja körül, mindenhonnan kábelek lógnak, laptopok az ölben, asztalon. Van, aki a váltóval, van, aki a motorral dolgozik, van, aki a szoftvert igazgatja – komoly csapatmunka.
– Mennyi ideig tart egyébként az egész folyamat?
– R.I.: Mi 8 hónapra vállalunk egy-egy gépet. A motor 20 hétre, az Allison váltó 16 hétre jön, az osztóművet szétszedjük, az üres házat elvisszük a fogaskerékgyárba, ahol mindent legyártanak bele a terveink alapján.
– Hányan dolgoznak a cégben?
– R.I.: Öten vagyunk, de bizonyos folyamatokat helyi alvállalkozók visznek, gondolok itt például a hegesztésekre, elektronikai, informatika munkákra. Kialakítottunk egy fényezőkamrát is, amin persze van még mit fejleszteni, de egyre nagyobb segítségünkre van. A festő is külsős, de ha kell, nekünk dolgozik. Tervezünk plazma-, CNC-fejlesztéseket is, de ezek még egyelőre távlati tervek.
– Van még kapacitásuk, tudnának többet is felújítani?
– R.I.: Évi 5-7 darabot meg tudunk csinálni. Ez most nincs kihasználva, de meg tudjuk oldani.
– Ha jól tudom, 1 500-1 600 dolgozik még kinn a hazai földeken. Mi a jövője a Rábáknak?
– R.I.: Ha a 10 százaléka ide befutna felújításra, mi egy darabig ellennénk… A viccet félre téve, tényleg megoldható lenne, ott lehetne automatizálni bizonyos folyamatokat. Most nagyon sok egyedi igényt is ki tudunk elégíteni, de már nem bánnánk, ha 3-4 azonos darab is készülne végre egymás után. De jelenleg mindig van valami új igény, és azokkal általában meg is birkózunk.
Fodor Mihály
