A szántóföldi növénytermesztésben a széles sortávolságú növények – nevezhetjük „kapásoknak” is – vetésére a különböző konstrukciójú szemenkéntvető gépeket használják. A hazai kukorica, napraforgó termesztéstechnológiájában a 70-75-76,2 cm sortávolságú, míg a cukorrépa, szója és újabban a mechanikus gyomirtás, gyomszabályozás ismét előtérbe kerülése miatt a 45-50 cm-es változatok terjedtek el. Az univerzális használhatósági igény kielégítésére azonban – szinte valamennyi gyártó palettáján – megtalálhatóak az állítható, vagy változtatható sortávolságú típusok is. A nagyon eltérő ökológiai adottságoknak megfelelő termesztéstechnológiai igények, illetve az agrotechnikai követelmények kielégítésére a hazai mezőgéppiacon számos, különböző konstrukciójú szemenkénti vetőgéptípusból választhatnak a felhasználók.
Nagy munkaszélességű szemenkénti vetőgép munka közben
Becsukható vázszerkezetű szemenkénti gép szállítási helyzetben
IGÉNYEK
Az említett felhasználói igényeknek megfelelően a gyártók a szemenkénti vetőgépeket folyamatosan fejlesztik, az univerzális használhatóság, a minél többféle mag kivetése céljából, a vetéspontosság – tőszám, tőtávolság, vetési mélységegyenletesség – javítása, területteljesítmény, üzemi megbízhatóság növelése, valamint a digitális, precíziós és GPS alkalmazások céljából. A fentieknek megfelelően a gépkínálatban szereplő szemenkénti vetőgépek különböző – a bevezetőben említett – sortávolsággal és munkaszélességgel, vagyis 6-8-12-24 soros, illetve 45-50 cm-es sortávolsággal (9-12-18 soros) is készülhetnek függesztett, féligfüggesztett, vagy vontatottkialakításban (1 ábra). Ezért ezeknek a gépeknek a teherviselő vázszerkezete, a kisebb munkaszélességű változatoknál fixek, vagy teleszkóposak, a szélső vetőelemek behúzhatóak, vagy a középső elemek fölé emelhetőek. A nagyobb munkaszélességű változatok szélső tagjai pedig – szállítási helyzetben – fel-, vagy becsukhatóak (2. ábra).
A szemenkénti vetőgépek tervezésénél is széles körben alkalmazzák a számítógépes szimulációs végeselemmódszereket
A vetőkocsik paralelogramma felfüggesztése
VÁZSZERKEZET
A szemenkénti vetőgépeknél, a teherviselő vázszerkezeti elemek tervezésénél is, általánosnak mondható a számítógépes AutoCAD különböző szoftvereinek, és a végeselem szimulációs módszerek alkalmazása. A gyártásban pedig a nagy folyás- és szakítószilárdságú anyagok – pl. S 335 – használata a jellemző, ami azonban szigorúbb és fegyelmezettebb gyártástechnológiát igényel, elsősorban a hegesztéstechnológia vonatkozásában (3. ábra). Ezek az alkalmazások azonban az újabb szemenkéntvető gépeknél – a szilárdsági paraméterek javítása mellett – jelentős súlycsökkenést is eredményeznek.
A szemenkénti vetőgépek különböző konstrukcióinál – az előzőekben ismertetett vázszerkezethez – többnyire kengyelcsavarok segítségével fi xen vagy (állítható sortávolság esetén) eltolhatóan csatlakoznak a soronként független felfüggesztésű vetőkocsik. Ez utóbbi esetben természetesen a munkaszélesség is változik. Néhány Kverneland gyártmányú szemenkénti vetőgéptípus vetősorainak és munkaszélességének a variációit az 1. táblázatban foglaltuk össze.
Központi magtartályos nyomólevegős rendszer működése
Gaspardo típusok ejtőcső-megoldása
STABILITÁS
A vetőkocsik mechanizmusa, a vetőszerkezet azonos helyzetben tartása érdekében – a különböző talajegyenlőtlenség mellett is – paralelogramma kialakítású (4. ábra). A vetőkocsi hordozza a nyitótárcsás csoroszlyát, a mélységhatároló-kereket, a vetőszerkezetet, a magnyomó- és magtakaró kerekeket, valamint a mikrogranulátum-kijuttató berendezést. Ezen túlmenően – éppen a technológiai alkalmazás bővítésére – művelettakarékos vagy direktvetéses technológiákban, különböző sortisztító szerkezettel, és sima élű vagy hullámos kialakítású szárvágótárcsákkal vannak felszerelve. A sortisztítók lehetnek rotoros vagy csúszó kivitelűek. Az újabb fejlesztésű gépeket a gyártók nagyobb, 1518-20 km/h munkasebességre is ajánlják, ezért – szükség esetén – a csoroszlyanyomás tekercsrugókkal hidraulikusan is növelhető, vagy éppen (könnyebb talajok esetén) hidraulikusan csökkenthető (Väderstad), vagyis hidropneumatikus rugózást alkalmaznak. A nagy munkasebességből adódó lengéseket pedig – egyes típusoknál – hidraulikus lengéscsillapítók csökkentik.
Az újabb gépeken a vetőtárcsák különleges kialakításúak is lehetnek pl. Horsch Maestro
MAGKEZELÉS
A szemenkénti vetőgépeknél a magszállítás, illetve a magadagolás szívólevegővel vagy túlnyomással történik. A nyomólevegős magadagolás az Amazone EDX sorozatra jellemző. Ennél a konstrukciós megoldásnál a magadagolás központi magtartályból, központi osztott dobból történik a vetőegység csoroszlyáihoz (5. ábra). A magokat a nyomólevegő juttatja a magárokba. Különleges technológiai igények kielégítésére – egyes típusokon – a vetőkocsik elhelyezése ikersorban is történhet. Ebben az esetben a sortávolság 50 cm, az ikersorok távolsága 12,5 cm lehet.
A magadagolást a pneumatikus gépeken furatos tárcsák biztosítják, a leválasztást pedig a különböző konstrukciójú leválasztókefék végzik. Az univerzális használhatóság érdekében a vetőtárcsák különböző furatosztással és furatátmérővel, akár aprómagok (pl. repce) vetésére is rendelkezésre állnak. Természetesen a vetési pontosság növelésére különleges kialakítású vetőtárcsák is kifejlesztésre kerültek (6. ábra).
A szemenkénti vetőgépeknél a vetési pontosság javítására – különösen a nagy munkaszélességű típusoknál – különös gondot fordítanak az ejtőcsövek kialakítására a Gaspardo típusoknál, a vákuumos magadagolású gépnél az ejtőcsőben nyomólevegő gyorsítja fel a magokat. A nyomólevegős Väderstad Tempónál is hasonló módon kerül a mag a magárokba (7-8. ábra).
A Väderstad ejtőcső-megoldása
A Lemken Azurit Delta Row vetés közben
VETŐTENGELYHAJTÁS
A szemenkénti vetőgépek vetőtengelyhajtása klasszikusan talajkerékről dörzshajtással, lánc- vagy fogaskerékhajtáson keresztül történik. Az aktuális tőszám beállítása lánckerékcserével vagy a fogaskerekes hajtás áttételének változtatásával, illetve a munkasebesség megválasztásával történik. Az újabb fejlesztésű szemenkénti vetőtengely hajtása történhet hidrosztatikusan is; a leggyakoribb megoldás az elektromos hajtás. Az elektromos hajtás lehetőséget biztosít a vetőtengely központi meghajtására, vagy a vetőelemek egyedi, külön-külön meghajtására. Az adagoló vetőtárcsák egyedi elektromos meghajtása lehetőséget biztosít a tőszám menet közbeni szabályozására. A Lemken Azurit Delta Row szemenkénti vetőgép egyaránt alkalmas szimpla-, ikersoros-, illetve háromszögben történő vetésre (9. ábra).
Az egysoros vetőszerkezet mellett az ikersoros változat két vetőtárcsával dolgozik. A vetőtárcsák fordulatszámát szinkronizált elektromotorok végzik.
A soronkénti elektromos hajtásnál – a normál sortávolságú vetés esetén is – van lehetőség a vetőelemek egyedi működtetésére is (lásd Kverneland Optima típusok GEO-Controll, illetve GEO-Seep alkalmazásokkal; 10. ábra).
1. táblázat. Néhány változtatható munkaszélességű Kverneland szemenkénti vetőgép sorszám- és munkaszélesség variációja
A Kverneland Optima háromszögbe vetés
Vontatott, osztott mag- és műtrágyatartályos gép az elosztótoronnyal és csővezetékkel
TARTÁLYOK
A műtrágyatartály a szemenkénti vetőgépek vázszerkezetére rendszerint osztott kivitelben van felszerelve, ennél a konstrukciónál a műtrágya mechanikus adagolószerkezetén keresztül, gravitációsan jut a tárcsás talajba juttató szerkezethez. A mellső függesztőszerkezettel és TLT-vel ellátott traktorokra pedig mellső műtrágyatartályok építhetők ki. Ebben az esetben szintén cellás adagoló juttatja a műtrágyát a szállítócsőbe, majd a műtrágya elosztótoronyba, illetve a csoroszlyákhoz jut. A szállítást külön ventilátor légárama végzi. A nagyobb szállítókocsira szerelt mag- és műtrágyatartályok esetében is mechanikus cellás leválasztó adagoló juttatja az anyagot az erre a célra beépített ventilátor légáramába, és szállítja az elosztótoronyhoz vagy tornyokhoz és a csoroszlyákhoz (11. ábra).
*A klasszikus építésű szemenkénti vetőgépek vázkeretére, a soronkénti magtartályok mögé vannak építve a talajfertőtlenítő-szer vagy rovarölőszer-granulátum, illetve azzal keverhető mikrogranulátum-szerű műtrágyatartályok (12. ábra). A granulátumokat a vetőtengelyről – azzal arányos fordulatszámmal, vagy elektromotorral hajtott – tolóhengeres adagolószerkezet juttatja a gravitációs levezetőcsövekhez. A kijuttatható granulátum mennyisége a meghajtótengely fordulatszámával, illetve a tolóhengerek aktív hosszával, szinte precíziósan beállítható. Egyes típusokon – mint pl. a Lemken Azurit Delta Row központi magtartályos gépre – szintén központi tartályos mikrogranulátum-kijuttató van felszerelve. A berendezés elektromos meghajtású cellás adagolóval juttatja az adott mikrogranulátumot a nyomólégáramú csővezetékbe.
A mikrogranulátum adagolóval két vetőegység is kiszolgálható
Kukoricavetés GPS vezérlésű, automatakormányzású szerelvénnyel
DIGITÁLIS ALKALMAZÁSOK
A szemenkénti vetőgépek szinte valamennyi típusa rendelkezik ISOBUS adatátvitellel, és rendelkezik digitális kezelőfelülettel, terminállal. A digitális alkalmazások – a vetésre jellemző paraméterek ellenőrzése és kijelzése mellett – rögzítik az üzemeltetési adatokat, és USB adathordozóra vagy iPodra kimentve további üzemi hozzáférést tesz lehetővé. Automata kormányzású traktor üzemeltetésével pedig GPS-alkalmazások (TopCon, AgLeader, John Deere link stb.), RTK pontosságú ± 2,5 cm vetés, valamint precíziós elemek is elérhetők. (13. ábra).
Az ismertetett konstrukciók természetesen nem ölelik fel a teljes piaci kínálatot, azonban főbb vonásaikban az egyéb hazai kínálatban szereplő típusokban is fellelhetőek.
Dr. Kelemen Zsolt műszaki szakértő – Gödöllő
