Hazai gyártók c. rovatunkban most érdekes módon egy külföldi tulajdonossal készül az interjú. Még sincs ebben semmi meglepő: a hódmezővásárhelyi Güttler Kft. a jól ismert anyacég leányvállalata, és Hans Güttler tulajdonos, aki telefonos interjú során válaszolt kérdéseinkre, normális – járványmentes – időben sokat jár a magyar központba. A beszélgetés során áttekintettük a cég történetét, a jelen kihívásait és a következő időszak fejlesztési irányait is.
Hans Güttler
NEM GÉPET, HANEM MEGOLDÁST KÍNÁLNI
– Melyek a Güttler cég történetének fő mérföldkövei?
– A mostani anyacéget Németországban 1981-ben alapítottuk hárman, édesapámmal és a feleségemmel, de édesapám már jóval korábban, a 70-es évek elején ezen a területen dolgozott. Gazdacsaládból származott, dolgozott a BayWa AG-nál, és 1956-tól a Raunál mint értékesítő, később pedig értékesítési vezető. Ebben az időben indultak a Rau Kombival a piacon. Már akkor igaz volt édesapámra, hogy soha nem gépeket adott el, hanem megoldásokat. Állandóan azon gondolkozott, mire van szüksége a talajnak, a növénynek, és ezután jött a következő lépés: milyen géppel lehet ezeket az igényeket kielégíteni. Ebben az időszakban fogalmazta meg, hogy tavasszal nagyon sekély művelést érdemes használni, csak 3 centiméteren, hogy a kapillárisokat ne szakítsuk meg. Így a vetőmagok olyan környezetbe kerülhetnek, amely képes a nedvességet a kapillárisokon keresztül a felszínre hozni.
A Güttler Kft. hódmezővásárhelyi telephelye
Az elképzelését támogatták, de 1972-ben otthagyta a Raut, és elindította a saját vállalkozását. Ebben egy olyan gépet próbált megalkotni, amely sokkal tökéletesebben képes dolgozni sekélyművelésben, mint az elődök. Én ekkoriban még a University of Stuttgart fiatal tanulója voltam. Édesapám elkészítette a koncepciót, és gyártót keresett, aki a tervek alapján elkészíti azt. 100 kilométerrel odébb talált egy céget, és ami érdekes: ők a mai napig is még dolgoznak nekünk, a partnerség több mint 40 éve tart közöttünk!
Ezek után az elsők között hozta létre új koncepcióját a hengerekről – akkoriban ez teljesen úttörő gondolat volt, ma már teljesen elterjedt. Az 1970-es évek-ben – mikor a nagyobb teljesítményű és súlyú traktorok elterjedté váltak – a megváltozott igényekhez fejlesztette ki a háromrétegű magágy szerkezetének elvét. A legalsó réteg felel a vízmegtartásért, a jobb magbeágyazódásáért. A második, laza és finomszemcsés réteg segíti a zavartalan, egyenletes csírázást és növekedést. Végül a felső, durvaszemcsés réteg védi a talajt az eróziótól és a deflációtól. Körülbelül két évig tartott a folyamat, amíg elkészült az első Güttler-henger, ami az akkori Cambridge-hengerek hibáit küszöbölte ki.
AUTÓGYÁR HELYETT…
– Teljesen egyértelmű volt az ön számára, hogy a családi vállalkozáshoz kapcsolódjon az agrárgépes világban, vagy voltak dilemmái, esetleg más ötletei?
– Amikor 1970-ben az egyetemen elkezdtem a tanulmányaimat, édesapám még a Raunál dolgozott, és én azt gondoltam, hogy rendben, gépészmérnök leszek, aztán majd meglátjuk, mit hoz az élet a továbbiakban. Hátha valamelyik nagy autógyártónál elhelyezkedhetek… A tanulmányok befejezése után Franciaországban voltam mezőgazdasági gépkereskedő, szóval nem volt egyenes út a családi üzlethez való 1981-es csatlakozásig.
Az első fejlesztések értelemszerűen igazán az édesapám nagy lépései voltak, s alapvetően a magágyakkal kapcsolatban gondolkodott. Ezt követően jött el az én időm. 2009-ben a Green Master moduláris felépítésű gyepápolórendszert dolgoztam ki, ami magágykészítésre, vetésre és növényápolásra is alkalmas. A következő érdekes mérföldkő 2007-ben a SuperMaxx sokoldalú kultivátor lett, amelyben nem használtunk hengert – ez jól meg is lepte a felhasználókat. Persze ennek oka volt, hisz Németországban előszeretettel használnak a traktorokon mellső függesztést. Így, ha a Güttler-hengert felrakják arra, akkor tudják kombinálni egy menetben a hengerezést és vetést.
Soha nem csak gépeket, hanem megoldásokat adnak el
BÁCSKA VAGY HÓDMEZŐVÁSÁRHELY?
– Olyan sok izgalmas és mezőgazdasági szempontból fontos terület van szerte Európában. Miért pont Magyarországon, és miért éppen Hódmezővásárhelyen indítottak leányvállalatot?
– A kérdés jó, főleg, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy soha előtte nem voltam az önök hazájában, és senkivel nem volt kapcsolatunk itt. Néha azonban az élet érdekes helyzeteket szül. Ez történt itt is. Mint tudja, a II. világháború után nagyon sok németnek el kellett hagyni például Magyarországot, Jugoszláviát, és még sorolhatnám. Németországban, a mi környékünkön sok ember származik például Soroksárról. Az egyik jó barátom, akit a nagyszülei neveltek, Bácskából származott, a nagyapja komoly gazdálkodó volt ott. Amikor befejeztük a házifeladatot a barátommal, és nekiláttunk a nagymamája isteni sütijének. A nagypapája sokat mesélt arról, hogyan élt, hogyan gazdálkodott Bácskában. Ezt imádtam hallgatni, nekem egy életre „beégett”. Ezért, amikor 1995-ben elkezdtünk azon gondolkodni, hol kellene gyárat építeni külföldön, hisz akkor még a teljes gyártási folyamat németországi alvállalkozónál volt, rögtön Bácska jutott eszembe. Tárgyaltunk is egy ott élő magyar emberrel, és úgy láttuk, hogy a területek megfizethetők, lenne szabad munkaerő. Minden stimmelt volna, csak hát a délszláv háború, az embargó miatt ezt sehogy sem lehetett kivitelezni. Ismerősünk, aki egyébként Zentán élt, jelezte, hogy nem messze tőlük, Magyarországon, Hódmezővásárhelyen becsődölt egy nagyobb cég. Épületek, szakemberek is rendelkezésre állnának: akár meg is próbálhatnánk! Így tettünk, a többi történelem. Hét emberrel indultunk, most már közel nyolcvanat foglalkoztatunk.
– Mit gondol, az elmúlt időszakban az itteni csapat mit tudod hozzáadni a Güttler eredményeihez?
– Nagyon sokat! Fontos látni, hogy a magyar mezőgazdaság sajátosságai miatt mi nagyon sokat tanultunk itt. Például a már említett SuperMaxxnem jöhetett volna létre, ha nem kell az önök talajviszonyaihoz alkalmazkodni a gépeinkkel. Fontos a magyarországi tudás, know-how. Azt is látni kell, hogy a forgalmunk 50 százalékát Németországban állítjuk elő, az itteni partnerünkkel. A másik felét – a SuperMaxx-on kívül a nagy hengerek, fronteszközök gyártásával – az önök hazájában gyártjuk. Mi megtanultuk, mennyire fontos a gyártás, és rengeteget fejlesztettünk az elmúlt 25 évben.
– Minden családi tulajdonú cégnél nagy kérdés az utódlás. Hogy látja, a Güttlernél a következő generáció be tud, be kíván csatlakozni a családi üzletbe?
– Két lányunk van, akik tulajdonképpen felkészültek és képesek is lennének erre, de egyelőre még nem feltétlenül szeretnék. A tervünk az, hogy a magyarországi szisztémához hasonlót alakítsunk ki. Itt a mindennapi üzleti feladatokkal én nem foglalkozom Együtt készítjük a terveket Tamási Zsombor cégvezetővel, de ő utána független szakemberként a mindennapi teendőket végzi és végezteti a csapattal. Havonta egy hetet Magyarországon szoktam tölteni, a mérnökökkel a tervezési feladatokban, designban dolgozunk közösen, csak ebben most a járvány sajnos megakadályoz. Ez a munkamegosztás tökéletesen működik, úgyhogy most Németországban is egy Zsomborhoz hasonló kaliberű vezetőt keresünk, hogy tulajdonosként a lányaink részesei legyenek a cégnek, de a mindennapi üzleti döntésekben ne kelljen részt venniük.
A SuperMaxx nem jöhetett volna létre, ha nem a magyarországi talajviszonyokhoz kell alkalmazkodni a gépekkel
KIHÍVÁSOK, TÖBB OLDALRÓL
– Mi ma a fő fejlesztési irány és kihívás a cégnél?
– A klímaváltozás már elkezdődött. 1996 óta Magyarországon vagyunk, és annyi mindent láttunk már, ha a meteorológiára gondolunk. A teljes aszálytól – húsvéttól szeptemberig semmi sem esett – kezdve azt, amikor 2009 júliusában két hétig minden nap egy órahosszáig szakadt az eső, mint az indiai monszun idején. Ez nagyon sok problémát okoz a gazdáknak is, és egyelőre úgy látjuk, hogy pár évente a szituáció megismétlődik. Ha Németországot nézem, évről évre egyre több a száraz időszak, nyáron a hőségnapok száma. Ezeket figyelembe véve a jövőben a teljes talajművelési rendszerünket át kell gondolni, a vízmegtartó talajművelés pedig még egyre fontosabb lesz. Ezek nagy kihívást jelentenek számunkra is. A következő tíz évben emiatt nagyon sok tennivalónk lesz. Még nem tudjuk, hogy akkor hol leszünk, milyen pozíciónk lesz a piacon, de rengeteget beszélgetünk termelőkkel, szakemberekkel, hogy felkészüljünk a változásokra.
A másik kihívás politikai oldalról érkezik. Sokan panaszkodnak a növényvédőszer-használat miatt, így évről évre kevesebb készítményt használhatnak a termelők. Ennek eredményeként egyre több helyen találkozhatunk rezisztenciaproblémával is. Például Észak-Amerikában vagy Bulgáriában már nagyon komoly a glifozátrezisztencia! Ez azt jelenti, hogy a mechanikai gyomirtási lehetőségek egyre fontosabbak lesznek. Van, aki saját maga fejleszt ilyen gépeket, de ha megnézünk más nagy, német gyártókat, sokan vásároltak fel kisebb, ilyen termékekkel rendelkező cégeket az elmúlt években.
– Ha már a nagyobb versenytársak szóba kerültek: hogyan tudják a versenyt tartani velük kutatás-fejlesztésben? Van elég jó szakemberük?
– Nincs ezzel gond, mert más a hozzáállásunk. Ha egy prospektust megnézünk ezektől a neves versenytársaktól, rengeteg terméket látunk benne, nagyon széles termékkört. Mi specialisták vagyunk, pár termékcsoporttal, amelyeket viszont nagyon komolyan veszünk, fejlesztünk, és ezekben tudunk megfelelő sikereket elérni. Fókuszálunk – ennyire egyszerű az egész. És ugyanúgy, mint korábban az édesapám, mindig a mezőgazdaság, az agronómia oldaláról kezdjük: mi a probléma, és hogyan tudjuk megoldani, milyen gépet kell ahhoz fejleszteni. Németországban és Magyarországon 3-3 fejlesztőmérnökünk van, hisz ma a kutatás-fejlesztés nem egyemberes műfaj, hanem csapatmunka. Folyamatos egyeztetést igényel a felhasználókkal, egymással.
Kicsit más szempontból is ránézhetünk a szakemberkérdésre. Mi nem tudunk lépést tartani a helyi autóiparral, ha a fizetésekről van szó. De a szakembereink nagyra értékelik, ha egy gigavállalat helyett, ahol ők igazából nem is látszanak, egy családi vállalkozásban dolgozhatnak. Sok alkalmazottunk eleve kötődik a mezőgazdasághoz. Örülök, hogy szeretik ezt a területet, és én is örülök, hogy itt találtam meg a helyem, feladatom.
SZERZŐ: FODOR MIHÁLY
