New Idea Uni-System önjáró gép, több mint fél tucat feladatra

A New Idea Uni-System önjáró betakarítógépekből, 1970-től három évtized alatt sok munkába állt hazánkban. Zömmel a hibrid, illetve csemegekukorica betakarításhoz importálták néhány állami gazdaság számára.

Eredetileg a cserélhető adapterekkel felszerelhető, önjáró eszközhordozó Uni-System alvázkonstrukció, nem teljesen az egykori Avco New Idea (Ohio, Coldwater) fejlesztése volt. A gyár fejlesztőmérnökeitől (John Slagle és Bob Stelzer) származott az ötlet, hogy az új önjáró univerzális eszközhordógép koncepciójukhoz – a teljesen a nulláról való fejlesztés helyett – egy már meglévő, de sorozatgyártásba nem került konstrukció szabadalmát vásárolják meg, és azt fejlesztik tovább.

A New Idea Uni-System legelső verziója 1965-ből

Végül a minnesotai Minneapolis-Moline mezőgazdasági gépgyártó cég „Brown Mule” elnevezésű szabadalmát vásárolták meg 1963-ban. Az átvételt követően két éves fejlesztési időszak következett, majd 1965-ben bemutatták az Uni-System 700 sorozatú önjáró eszközhordozó gépet, melynek a sorozatgyártását is beindították abban az évben. Az első széria csak hathengeres, 80 lóerős és szintén hathengeres, V-elrendezésű, 110 lóerős benzinmotorokkal volt szerelve. A felhasználói igényeket figyelembe véve 1-2 év múlva megérkeztek a dízelmotoros változatok is, és négytagúra bővült a gépcsalád.

Itthon így ismerik leginkább, hibridkukoricacső-törő adapterrel

A 703 és 704 típusok a fentebb említett benzinmotorral voltak szerelve, míg a 705-ös modellben V6-os, 120 lóerős dízelmotor, a 706-as típusban pedig négy hengeres, 95 lóerős dízel erőforrás szolgáltatta a meghajtást. Kezdetben vezetőfülke nélkül és kabinnal szerelt változatokban egyaránt készültek, 1-2 év múlva már inkább a fülkével szerelt változatok voltak a jellemzők. A bal oldali elrendezésű gépen a kezelőhely, az erőforrása és az erőátviteli elemek a baloldalon egy vonalban kerültek elrendezésre. A járószerkezet-hajtás hidraulikusan vezérelt sebességszabályozású, ékszíjas áttételen keresztül jutott el a mellső hajtott tengelyre szerelt, 3 sebességes váltóművön keresztül a kerekekhez.

A szecskázó berendezéséhez 4 féle adapter tartozott

A legnagyobb fokozatban 22-23 km/h maximális sebességre volt képes. Az önjáró gép kormányzása a kombájnokéhoz hasonló, hidrosztatikus rendszerű volt. A mellső tengely nyomtávolsága két fokozatban volt állítható, és a mellső kerekek ikerkerekes kiegészítésére is lehetőség volt. A munkaeszközök, adapterek nagy részének meghajtása szintén ékszíjas áttételen keresztül történt. Az adapterválaszték csemegekukorica-betakarító, hibridkukoricacső-törő, hagyományos arató-cséplő, silózó, szemenkénti vető, és hómaró munkaeszközből állt az első időkben.

Kétféle cséplőszélességben, háromféle gabonavágószerkezettel állt rendelkezésre a rászerelhető arató-cséplő berendezés

A későbbi generációknál még kiegészült az adapterterek köre, a szemes kukorica betakarítására és folyékony tápanyag kijuttatására, illetve növényvédelemre alkalmas munkaeszközökkel. A kukoricabetakarító felszerelésekhez többféle munkaszélességű csőtörő adapterek álltak rendelkezésre, az eltérő motorteljesítményű változatokhoz és a változó hozamú területekhez.

Szemenkénti vetésben is tudott dolgozni, és a hóhelyzetben is tudott segíteni

A New Idea Uni-System a következő években, évtizedekben számos generációváltáson ment át, egyre szélesedett a munkaeszköz-választéka, teljesítmény szempontjából bővült a motorkínálata, egyre ergonomikusabb, korszerű vezetőfülkéket kapott, továbbfejlesztették a hajtásátvitelt, és még sorolhatnánk a különböző generációkkal megjelenő fejlesztéseket. A későbbi generációkból hazánkban is szép számmal munkába állt a 70-es, 80-as években. 1993-ban az AGCO megvásárolta az Ohio-i, Coldwaterben székelő New Idea céget, hat évvel később pedig végleg bezárta.

Farkas Imre

A fotók a gyári prospektusból származnak