Rune Stark és felesége, Siw 1962-ben hozták létre vállalkozásukat Rune’s Mekaniska Verkstad (Rune Gépműhelye) néven. Ami ezután következett, az már az agrártörténelem része. Rune 2008-ban hunyt el, de emléke a Väderstadnál és a teljes mezőgazdasági gépészetben tovább él.
Rune első műhelye, ami 1967-re már az egész épületet elfoglalta
A kezdetek
Minden 1962-ben, az otthoni kis gazdaságban kezdődött, Väderstadban. Számos rossz gazdasági év után az egyre romló termelési feltételek miatt már a farm eladásán gondolkodott a házaspár. Ugyanakkor olyan alternatívákat is kerestek, amik fellendíthették volna a vállalkozás jövedelmi helyzetét. Siw például megpróbálkozott az állattartással, de hamar rájött, hogy csak a pulyka tudna némi nyereséget termelni, de az is a befektetett óriási munkáért cserébe csak néhány koronával kecsegtetett.
Rune egy borona gyártásán gondolkodott, ami megfelelt az akkori erőgépek támasztotta elvárásoknak. Egyre több traktor készült dízel motorral, amelyek már erősebbek voltak. A borona akkoriban két fagerendából állt, amit lovak vontattak, és amit a szántások egyengetéséhez használtak. A traktorok megjelenésével az eredeti konstrukció nem sokat változott, talán valamivel nagyobb munkaszélességűek lettek az eszközök.
Az eredeti merevfogas borona
Rune elképzelése az volt, hogy fémből készíti el ezt a boronát, ami jelentős fejlesztésnek számított egy olyan kezdetleges, fából készült eszköz esetében, amit akkor általánosságban használtak. “Hosszú élettartamú eszközt gyártani” – ez volt a kedvenc kifejezése, egy minőségi szemléletmód, ami azóta is tovább él a vállalatnál.
Egy szomszéd, egy jó barát esténként hegeszteni tanította Runet. Segítő kezeknek köszönhetően a kis 20 m2-es fészer egy egyszerű műhellyé alakult át, amit egy Mjölby székhelyű, vashulladék begyűjtésével foglalkozó vállalat látott el nyersanyaggal.
Az ún. Väderstad Parallellic tervrajza. A megoldást a merevfogas boronán, később pedig a kultivátorokon alkalmazta a gyártó, sok éven keresztül versenyelőnyt biztosított a Väderstad számára
Siw és Rune egyaránt sokat dolgozott az első borona elkészítésén. Az egyik teszt alkalmával, 1962 tavaszán, egy szomszédos gazda jött át, és az mondta: “Ez egészen jó, Rune, én is szeretnék egyet”. Ez volt az első megrendelés. Szinte ezzel egyidőben Rune sógora, Hästholmenből szintén rendelt egy boronát. Így a kis vállalkozás elindult, és megteremtette az alapját a mai Väderstad AB-nak, ami mára 1550 munkavállalót foglakoztat, 40 országban értékesít, és 2020-ban 3,4 milliárd svéd korona árbevételt ért el.
Az elsőként értékesített borona “számlája”. 3 méteres és 350 kg súlyú volt, 875 koronába, azaz 80 euróba került
Rune Stark az új irodájában, ami alig volt luxusnak mondható. Csak egy telefonvonal volt, ami folyamatosan foglaltat jelzett. A vevők táviratot küldtek abban a reményben, hogy elérik Runet
Az álom valóra vált
Rune elképzelése a kezdetektől fogva jónak bizonyult, erősen hitt abban, hogy a kis vállalkozás egy nap igazi nagy vállalattá növi ki magát, és szerepet vállal a világ népességének élelmezésében. Erősen hitt abban, hogy valami magasabb értelme van mindannak, amit csinál, és amit még tenni fog.
Rune Stark, Mats Tobiason, Gert Heimersson és Lars Hannell az új generációs NZ magágykészítő prototípusát szemlélik 1998-ban
Rune mindig megmaradt gazdának, és mindig a gazdálkodók oldalán állt. Hasonlóan, mi mindannyian a Väderstadnál azért dolgozunk, hogy a gazdálkodók mindennapi életét könnyebbé tegyük.
Rune Stark 2006-ban
Mindannyiunknak hiányzik Rune, aki 2008-ban távozott közülünk, de emléke tovább él a vállalatnál, és mindenben, amit teszünk és alkotunk. Ma Rá emlékezünk, tisztelettel adózunk emlékének és mindannak az innovációnak, ami gazdák ezrei számára teszi könnyebbé a mindennapi munkát, és segítséget jelent abban, hogy étel kerüljön mindenki asztalára.
Légi felvétel a gyárról 2019-ben
Susanne Dalskog
