Az önjáró silózók munkaszervezés szempontjából nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak a szállítási kapacitás tekintetében. Ezt számtalanszor sok tényező és munkakörülmény (távolság, rossz terepviszonyok) befolyásolhatja, így néhány gyártó többször próbálkozott már az önjáró silózókat különböző gyűjtőtartályos megoldással részben függetleníteni a szállítóeszközöktől. Ezekből mutatunk be most néhányat régről és a közelmúltból egyaránt.
A TENGERENTÚLON KEZDTÉK ELŐSZÖR AZ ÖTLETELÉST
Mint nagyon sok más forradalmi fejlesztés, úgy a gyűjtőtartályos silózók ötlete is a tengerentúlról származik. 1972-ben vásárolta fel a kansasi (USA) Hesston Corporation a szintén abban az államban, Wichitában található, önjáró silózókat gyártó Field Queen Inc-t. A felvásárlás után Hesston márkanév alatt is készültek a 4000-es majd később a 7600-as, illetve a 7650-es önjáró silózók nemcsak a tengerentúlon, hanem Európában is. Természetesen saját hazájában Field Queen márkanév alatt is ugyanúgy kínálták a betakarítógépeket.
Hesston Field Queen Rear Dump (fotó: https://mediatum.ub.tum.de)
A Field Queen nagyobb fába is belevágta a fejszét, és a 7600-as önjáró silózó átalakításával, annak bázisán kifejlesztettek egy Rear Dump és Side Dump elnevezésű gyűjtőtartályos verziót is. Lényegében a motor pozíciójának megváltoztatásával és a hajtás, illetve az erőátviteli egységek módosításával lehetőség nyílt egy 18-19 m3 befogadóképességű gyűjtőtartály adaptálására. A Side Dump verzió emelve, oldalra billenős ürítésű volt, míg a Rear Dump hátrafelé, láncos kaparóléces megoldással ürített, de a tartály itt is billenthető volt a maradéktalan kiürítés érdekében. A tengerentúlon egy igazán közkedvelt betakarítógép volt, nagy szériában gyártották, és sokat értékesítettek belőle, amelyek közül még számos példány 45-50 év elmúltával is üzemel. Az oldalra ürítésű kivitelt 1974-ben hazánkban is bemutatták az Agromashexpón, és egy példány a későbbiekben munkába is állt itthon.
Hesston 7730 – fotó: Prospektus
A 80-AS ÉVEKBEN ELKÉSZÜLT AZ ELSŐ EURÓPAI KONSTRUKCIÓ
A 80-as évek újabb, immár európai fejlesztésű gyűjtőtartályos silózója szintén a Hesston nevéhez kapcsolható, de már kicsit másképp. A Kansas-i Hesston franciaországi Coëx-ben található gyáregységét (ahol európai megrendelésekre gyártott) a márkanévhasználattal együtt megvásárolta a céggel addig is szoros kapcsolatban lévő Fiatagri S.p.a. Így 1983-tól már új időszámítás kezdődött a gyár életében, teljesen új konstrukciójú önjáró silózócsalád fejlesztését indították el. Ennek a szériának a legfelső zászlóshajómodelljét még 1983-ban bemutatták a nagyközönségnek. Az új Fiatagri-Hesston 7730-as típus, a 7700as család legfelső tagja volt. A gépcsalád többi tagjai, az akkori európai trendeket követő 7715-7720-7725 modellek itthon szintén széles körben ismertek voltak. Az igazi különc a 7730-as volt. A széria első fecskéjeként teljesen más építési elvet és konstrukciós megoldásokat követett, mint a széria többi tagja, vagy az akkoriban konkurens európai, illetve tengerentúli önjáró silózók. Kifejlesztésénél a mérnökök olyan silózót akartak kialakítani, amivel az optimális mellett, nagyon nehéz munkakörülmények között is be lehet takarítani a terményt, legyen szó végletekig felázott területről, nehéz terepviszonyokról. Így leginkább alvázrendszerében, kormányzásában, járószerkezet-hajtásában és felépítményes megoldásában tért el a hagyományos konstrukcióktól. A silózó csuklós törzskormányzású, osztott vázszerkezete mellső és hátsó alvázfélkeretből állt, ami nagyon kicsi, 3,58 méteres fordulási sugárral vértezte fel. Alapfelszereltségben a silókombájn mellső kerekei kaptak meghajtást, kerekenként Poclain hidromotorokról. Opcióban a hátsó kerekekre is kérhető volt hajtás. Alapkivitelben a 3,35 méteres ürítési magasságú, láncos-kaparóléces ürítésű, 13,4 m3-es befogadó kapacitású gyűjtőtartály nem volt tartozéka a betakarítógépnek, azt opcióban lehetett megrendelni. Fel- és leszerelése a cserefelépítményes pótkocsikéhoz hasonló platformos megoldású volt. Így a standard változat úgy működött, mint egy hagyományos magajáró szecskázó. A gyűjtőtartályos verziónál a kidobóívet cserélni kellett egy nagyon rövid, fix tartályfeltöltőcsőre. Erőforrás terén a tervezőmérnökök gondoskodtak a megfelelő teljesítménytartalékról: egy 350 lóerős, 14 literes, 6 hengeres Cummins 855 típusú dízelmotor gondoskodott a nyomatékról. Az újszerű felépítésű gyűjtőtartályos silózó 10 évig tartó sorozatgyártása alatt leginkább Nyugat-Európában volt sikeres.
Gilles PRO DX
IGAZI ÖSZVÉR, HÁROM GÉPBŐL ÉPÍTVE
A cukorrépa-betakarítógépeiről híres belga Gilles Clemont a Dutrieux testvérek AGRI SERVICE bérvállalkozásával közösen fejlesztett ki gyűjtőtartályosra átépített önjáró silózót PRO DX és PRO SL IV elnevezéssel. A belga testvérpár már 1990 óta foglalkozik ilyen betakarítógépek építésével, és ennek a konstrukciónak is volt már három korábbi generációja az elmúlt 17 évben. A legújabb széria egy igazi gépöszvér, rátekintve sok elem ismerős lehet már bevált, nagy silózógépekről, hiszen a vezetőfülkét a New Holland FR silózókról adaptálták át, míg a komplett betakarítóegységet adapterekkel együtt a KRONE BIG X magajáró szecskázókról örökölte meg. A törzscsuklós gép hátsó fele már kiviteltől függően kétféle lehet. A PRO DX változatnál a siló begyűjtéséről egy kaparóléces lehordószerkezetű, 42 köbméteres befogadóképességű gyűjtőtartály gondoskodik.
Gilles PRO SL
Ez hatalmas hidraulikus munkahengerek segítségével emelhető meg akár 5 méter magasságba, ha nagyméretű felépítménnyel szerelt járművekbe történik az ürítés. A teljes rakományt akár 75 másodperc alatt is képes kiüríteni a gép a továbbszállító járműre. Lényegében ezt a tartályos megoldást az alvázzal együtt – kis átalakítással – az RB önjáró cukorrépa-betakarítógép sorozatukról vették át. A PRO SL változat a tartályos megoldás helyett, egy nyeregszerkezettel szerelt hátsó félkerettel rendelkezik, és nyerges vontatású félpótkocsik kapcsolására, illetve megtöltésére képes.
A meghajtáshoz szükséges motor kiválasztásánál teljesítményben biztosra mentek, hiszen az aprítórendszer és a járószerkezet meghajtása mellett még egy jelentős terhet is magán hordoz a gép. Ezzel nehéz terepen sem mondhat csődöt, mert egy 1 200 lóerős, 24 literes lökettérfogatú, M.A.N. turbódízelmotort építettek be, amely a törzscsuklós kormányzású vázszerkezet mellső részére került. A hátsó, hajtott tengely egyben kormányzott is, így a törzscsuklós kormányzás mellett eltolt nyomvonalú haladásra is képes, vagyis a talajnyomást is csökkenti.
CLAAS JAGUAR 900 Field Shuttle CSL C35 – fotó: CLAAS
A CLAAS MINDEN IGÉNYNEK MEGPRÓBÁLT MEGFELELNI
A JAGUAR 800 magajáró silózó modellsorozatát mindenki jól ismeri. 1993-as bemutatkozásával igen nagy változást hozott a JAGUAR széria életében. A CLAAS ennél kezdett először foglalkozni egy gyűjtőtartállyal egybekapcsolt konstrukció fejlesztésén. A végeredményt, a FIELD SHUTTLE gyűjtőtartályos változatot 1997-ben mutattak be. A JAGUAR 880 típuson alapult, és nyerges pótkocsit vontató változatban (FS 880 T), illetve konténeres verzióban (FS 880 C) készült el. Az innovatív logisztikai koncepció lehetővé tette a hagyományos nyerges félpótkocsik csatlakozását vagy saját alvázfélkerettel rendelkező lehordószerkezetes konténer felszerelését. Az utóbbi megoldás a fentebb már említett Gilles koncepciójához hasonló volt, de a CLAAS a 880-as típus minimális átalakításával hozta létre a törzscsuklós, önjáró gyűjtőtartályos silózót.
A CLAAS JAGUAR Field Shuttle rendszer – fotó: CLAAS
A háromtengelyes önjáró gép hátsó alvázának fele himbarendszerű tengelyre szerelt, flotációs abroncsozású kerekeken gurult, így a legmostohább terepviszonyok között is biztonságosan végezte a betakarítást. Nagy előnye volt a konstrukciónak, hogy a silózó bármikor könnyen visszaalakítható volt hagyományos szériagéppé. A JAGUAR 900 széria bevezetésével még tovább tökéletesítették a konstrukciót, és már a nyerges pótkocsi vontatása, illetve a kétféle ürítési irányú, 35 m3-es térfogatú gyűjtőtartályok mellett, horgos emelőrendszerű konténer kezelésére alkalmas verziót is kialakítottak.
Farkas Imre
