Dronningborg önjáró silózók

A rovat lapjain már számos önjáró szecskázóval találkozhattak az olvasók. Az 1970-es években a piacot meghatározó gyártók mellett a Dronningborg gépei is megtalálhatóak voltak a hazai gazdaságokban. Az itthon üzemelt gépek száma jóval alulmaradt a konkurens márkákéhoz képest, mégis érdekes színfolt volt az egykori dániai gépgyártó konstrukciója.

A hetvenes évek elején, a termelési rendszerek térhódításával a takarmánynövények betakarításának, illetve a növényi melléktermékek hasznosításának fejlesztése is fontos feladat volt Magyarországon. Több gyártó magajáró szecskázógépe kapott lehetőséget, hogy bizonyítson a hazai körülmények közt. Ennek apropóján került az országba a 19. század végén alapított Dronningborg vállalat szecskázója, amely cég fő profilját a betakarítógépek gyártása jelentette.

D-5000 típusjelzésű önjáró szecskázógépüket 1969-ben kezdték el gyártani, akkor még rózsaszínű fényezéssel. Az eleinte még fülke nélküli kivitelben készült gép erőforrása egy 215 lóerős, 6 hengeres, soros elrendezésű Scania D-11 R41 vízhűtéses dízelmotor volt. A szecskázó hossztengelyére merőlegesen, a váz hátsó részére szerelték a 11 liter hengerűrtartalmú motort. A főtengelyre szerelt szíjtárcsák 4 pályás ékszíjakkal vitték át a nyomatékot a hidrosztatikus járószerkezet szivattyújához, illetve a szecskázó hajtómű főkuplungjához.

 

Szecskagyűjtő kocsival üzemelő D-5500

 

A hidraulikusan kapcsolható főkuplung adta át a hajtást a szöghajtóműre, amely a szecskázódob, a kidobó ventilátor és az aratóhajtómű működtetését biztosította. A hajtómű kimenő tengelyéhez nyírószeg biztosítású tárcsás kuplunggal csatlakozott az 500 mm átmérőjű szecskázó dob.

Az alapkivitelben 8 db ívelt keményfém élű késsel szerelt, manuálisan működtetett késélezővel rendelkező, 500 mm széles dob 1 200 percenkénti fordulatszámmal üzemelt. A szöghajtóműtől ékszíjas áttételen keresztül kapta meghajtását a 4 lapátos, percenként 890 fordulatú, 920 mm átmérőjű kidobó ventilátor.

A szecskázóegységhez képest a ventilátorházat ki lehetett fordítani, így hozzáférhetővé váltak a lapátok javítás, vagy egyéb beavatkozás esetén. A felgyorsított szecskázott anyag egy hidraulikusan forgatható kidobó torony segítségével került a szállítójárműre. A torony végére szerelt terelőlemezt manuálisan állította be a gépkezelő.

Az aratóhajtóművet láncáttételen keresztül működtette a szöghajtómű. A hajtóműszekrény bemenő tengelyéről ékszíjjal biztosították a rendfelszedő adapter és a szántóföldi vágóasztal egyes részegységeinek üzemeltetését. A hajtóművet irányváltóval is ellátták, így eltömődés vagy egyéb üzemzavar esetén egy hidraulikus munkahengerrel kapcsolva lehetett ellenkező irányba járatni a rendszert.

A betakarító adaptertől egy kaparóléces behordólánc vette át és továbbította a szecskázandó anyagot a tömörítőhengerekhez. A lánc felett egy rugófeszítésű továbbítóhenger dolgozott, amelynek palástjára fogazott lemezeket szereltek. Feladata az egyenletes terményáramlás biztosítása volt. A szecskázódob előtt egy sima felületű és egy bordázott hengerből álló tömörítő hengerpár továbbította a terményt. Az alsó sima henger kardántengelyen keresztül kapta a hajtást az aratóhajtóműtől. A behordó lánc működtetését pedig a simahenger láncáttételen keresztül végezte. Az anyagáram visszaforgatása esetén egy rugóterhelésű körmös tengelykapcsoló gátolta meg a kaparólánc ellenirányú mozgását.

Szintén kardánhajtással volt meghajtva a bordázott henger, amely láncáttétellel hajtotta meg a behordólánc felett dolgozó továbbítóhengert. A kések számának változtatásával és lánckerékcserével lehetett a 4-45 mm közti elméleti szecskahosszt beállítani. Az aratóhajtómű oldalán a szabadban futó láncáttétel két lánckerekét lehetett kicserélni, s így módosult a kardánhajtás fordulatszáma, valamint a terményadagolás sebessége.

 

D-5000 szálastakarmány betakarítása közben

 

A D-5000 szecskázót rendfelszedővel, szántóföldi vágóasztallal és 3 soros silókukorica adapterrel lehetett használni. Az 1 650 mm széles rendfelszedő meghajtásáról hidromotor és ékszíjas áttétel gondoskodott.

A 3 050 mm vagy a 3 660 mm munkaszélességű szántóföldi vágóasztalok működtetése ékszíjjal történt. Az alternáló kaszával levágott terményt a vezérelt ujjas motolla továbbította a behordó csigának. A csiga által összegyűjtött anyagot a rugófeszítésű behúzódob juttatta a kaparólánchoz. A 3 sor kukorica betakarítására alkalmas vágóasztal működtetését teljes mértékben hidraulikusan oldották meg. Az alternáló kasza, illetve a behúzó füles láncok egy-egy hidromotorról kapták a hajtást, az ellenirányú járatást pedig az adapteren lévő hidraulikus szeleppel lehetett megoldani.

 

Dronningborg D-5500

 

A szecskázó hidraulikus részegységeit a motorra szerelt tandemszivattyú látta el olajárammal. A betakarítógépet hidraulikus gyorscsatlakozóval is ellátták, így billenthető szecskagyűjtő pótkocsit is lehetett vele üzemeltetni.

A nagyméretű első kerekek meghajtását egy-egy hidromotor végezte, bolygóművön keresztül. A szecskázó menetsebességét szántóföldi és országúti tartományban lehetett fokozatmentesen szabályozni, utóbbiban 20 km/h haladási tempóra volt képes. A hátsó, kisméretű kerekek irányításáról Orbitrol kormányrendszer gondoskodott.

A sajátos kialakítású vezetőfülkét a gép bal első sarkára helyezték el, így az jó rálátást biztosított a betakarító adapterre és a terménytovábbító berendezésekre. A rugózott üléssel ellátott kabinban jobb oldalra kerültek a kezelőszervek. A kormányoszlop bal oldalára került az adapterszintező billenő pedál, illetve a behordószerkezet irányváltó pedálja. Az állítható pozíciójú kormányoszlopon helyezték el a kombinált visszajelző műszereket.

A gyártás során 1972-ben változtattak a gép fényezésén, ekkor került bevezetésre a narancssárga-zöld színösszeállítás.

Hazánkban 1974-ben már dolgozott D-5000-es gép, az év tavaszán munkavédelmi vizsgálatot is végeztek vele, többek közt Valkón és Zsámbokon.

1975-ben befejezték az 5000-es széria gyártását, és a meglévő konstrukció továbbfejlesztett változatával állt elő a dán vállalat. A 240 lóerős Scania D-11 A06 motorral szerelt D-5500 típus növelt térfogatú üzemanyag- és hidraulikatartállyal került a piacra. A vezetőfülke üvegfelületét megnövelték, illetve duplex lánccal oldották meg az aratóhajtómű meghajtását. A kidobó ventilátor fordulatszámát megemelték, valamint a légszűrőház bekerült a motorburkolat alá. A betakarító adapterek lebegtetését hidropneumatikusan, 3 db hidroakkumulátorral oldották meg, így a gép talajegyenetlenségek esetén is tartani tudta a beállított tarlómagasságot.

Az új modellel 1976 őszén hazánkban is találkozhattak a szakemberek Bábolnán, egy kukorica-fajtabemutatón. Több hazai és más országban értékesített példányon megfigyelhető volt a „dronningborg” felirat helyett felkerült „dania” felségjelzés, utalva ezzel a gép származására.

A következő évben Kalocsán szálastakarmány-betakarítási rendezvényen szerepelt a D-5500, rendfelszedő adapterrel. Az 1979-es Bábolnai Napokon az állógépek közt, illetve a gyakorlati bemutatón is jelen volt a dán silózó.

1980-ban a gyár befejezte az önjáró szecskázók készítését. A D-5500-as típusból 118 db-ot gyártottak, amelyek kiszállítása egészen a nyolcvanas évek közepéig elhúzódott. A két utolsó példányt 1985-ben értékesítette a vállalat.

 

D-5500, kukoricabetakarítás közben, napjainkban. Fotó: Szauer Máté

 

Statisztikai adatok szerint 1980-ban hazánkban 44 db D-5000 gép üzemelt, míg 5 évvel később ez a szám közel felére csökkent, ám a D-5500 típusból akkor 42 gép dolgozott a hazai gazdaságokban. A betakarítógépek többek közt Balatonfőkajáron, Bogyiszlón, Csátalján, Enyingen, Hőgyészen, Jászladányon, Kalocsán, Mezőfalván, Mezőkövesden, Őcsényben, Ráckevén, Sülysápon és Tiszasülyön takarították be a takarmányt.

 

 

A nyolcvanas években történt üzleti megállapodások következtében a Dronningborg gyár Massey Ferguson-, majd később AGCO-tulajdonba került. Egészen 2010-ig zajlott az arató-cséplőgépek gyártása a Randers-i üzemben, s azóta fejlesztési részleg működik a volt gyár területén.

A D-5500 gépek közül kisebb hazai gazdaságokban a mai napig üzemelnek azok a szerencsés példányok, amelyek nem váltak fémhulladékgyűjtők, vagy az enyészet áldozatává.

Bollók Dániel

A fotók a szerző
magánarchívumának képei

Ezúton köszönöm Rau Ádámnak az előző havi cikk képanyagához nyújtott segítségét.