Azt már tudtuk, hogy 40-70-90 százalékos áremelkedések sújtják a mezőgazdasági gépek gyártóit (is). Azt viszont csak most kezdik látni, hogy ebből milyen begyűrűző következmények jöhetnek.
Évtizedes infláció
Az USA-ban már áprilisban elérte az infláció a 4,24 százalékot, ami 2008(!) óta a legmagasabb éves tendencia. Az általános áremelkedés Európában még nem érte el ezt a tempót, de az Eurostat statisztikai sorozata szerint egyértelműen megvan a kockázata, hogy az infláció a következő hetekben felgyorsul. Az ok már ismert: a nyersanyag- és az energiaárak meredek emelkedése. Márpedig az elszálló energiaárak elkerülhetetlenül tükröződnek a termelési költségekben és a fogyasztói árakban, hiszen az alapanyagáraktól kezdve hatnak a láncra. Így a mezőgazdasági berendezések gyártására, forgalmára is.
100, 40, 70 százalékos drágulás
Mindez különösen igaz az acél árára, ami egy év alatt több mint megduplázódott, tonnánkénti 550 euróról tonnánként 1250 euróra nőtt. Márpedig az acél, a berendezés típusától függően, az átlagos termelési költség 30-40 százalékát is kiteszi. Ugyancsak érzékenyen hat a kőolajkémiai eredetű termékek, például az ST-műanyag áremelkedése, ami az idei első félévben 70 százalékot ért el. És így tovább: például az alumíniumot és a rezet is nagyban befolyásolta az általános áremelkedés – az alumínium például másfélszer annyiba kerül most, mint tavaly ilyenkor.
A legdurvább az öntödei termékek (+ 90%), a réz (+ 63%) és a természetes kaucsuk (+ 36%) áremelkedése. Ám mindehhez hozzá kell még számítani az elektronikus alkatrészek mély válságát, ami március óta minden iparágat, így a mezőgazdasági gépgyártást is érinti. Noha a termelés visszatért a pandémiát megelőző szintre, az elektromos járművek, háztartási készülékek és mobiltelefonok iránti kereslet növekedése ellátási hiányt okozott. Ennek pedig az értéklánc egészében megnövekedett költségek és egyes esetekben késések a következménye.
Nyitás van – de logisztikai káosz is
Mindezt tetézi az, hogy bár a világban megkezdődik a járvány utáni nyitás, a logisztikai rendszerek, ellátók még nem tértek magukhoz. Hiány van a rendelkezésre álló hajókból és konténerekből, így ami hozzáférhető, az irtózatosan drága. A konténerenkénti árak az elmúlt hónapokban megháromszorozódtak (2500-ról 7500 dollárra). Mindez az Európai Mezőgazdasági Gépgyártók Szövetsége (CEMA) szerint további költségekhez és késésekhez vezet az alkatrészek és kiegészítők Ázsiából Európába történő behozatalához.
Jönnek a baljós árnyak
Ami mindebben új, az a borús kilátás. A több száz európai gépgyártót tömörítő CEMA tagjait különösen aggasztja az erős inflációs hullám. Ha átmeneti lenne is, érintené az ágazatot – ráadásul fájó módon pont akkor, amikor üzemeik hagyományosan elérik a termelési csúcsot. Ezért a CEMA abban bízik, hogy az Európai Unióba irányuló acél- és alumíniumimportra vonatkozó, június végéig bejelentett kereskedelmi korlátozások feloldása megfékezi az acélárak emelkedését mind a gyártók, mind a fogyasztók számára. A CEMA ugyanis attól tart, hogy ha a mostani az infláció strukturális jelenséggé terebélyesedik, az tartós veszélyt jelent a mostani fellendülésre (ami egyébként a hazai piacon ragyogóan érezhető).
