Idén 80 éve született a mai Pickup-ok őse, a FORD UTE

A Ford idén ünnepli az ikonikus Ute (azaz haszonjármű) típus megalkotásának 80. évfordulóját. Ebből az autóból idővel olyan modellsorozatok nőttek ki, mint az F-sorozat és a Ranger, amelyeknek köszönhetően a vállalat vezető szereplővé vált a haszonjárművek piacán. Az Ute több volt, mint helyi ausztrál találmány, hiszen a koncepció idővel az egész világot meghódította: az elképzelést számos gyártó átvette, és az ilyen jellegű autók világszerte számtalan rajongót szereztek maguknak.

Az első Ford Ute története a Ford gazdag történelmének fontos része: a jármű megjelenése olyan ikonikus modellek kifejlesztéséhez vezetett, mint a Ford híres F-sorozata, vagy a hasonlóan ikonikus Ranger, amely 2013-ban elnyerte az ’Év Pickupja’ címet. Az ötlet egy farmon született: ahogy sok más jó ötletet, az első, személyautóból kialakított Ute modellt is a szükség szülte –akárcsak az első Ford T-Modellt. Az 1933-as év közepe táján a Ford Motor Company ausztrál kirendeltségének ügyvezető igazgatója, Hubert French levelet kapott egy farmer feleségétől, aki a Victoria állambeli Gippsland városkában élt.

Az asszony ezt írta: „Nekünk sajnos nem telik egy személyautóra és egy teherautóra is, de mégiscsak szükségünk lenne egy olyan járműre, amivel vasárnap elmehetünk a templomba; ugyanakkor egy teherautó is kellene, amivel elszállíthatjuk a malacainkat a hétfői vásárra. Tudna nekünk segíteni?” A vásárló tehát egy olyan járművet akart, ami egy személyautó kényelmét egy haszonjármű szállítókapacitásával ötvözi.

French továbbította a levelet Lewis (Lew) Bandtnak, a fiatal tervezőmérnöknek, aki alig néhány évvel korábban került a vállalathoz a Ford egyetlen dizájnereként. Bandt mindössze 23 éves volt, de jó érzékkel nyúlt a formatervezéshez – olyannyira, hogy 1975-ös nyugdíjba vonulásáig meglehetősen nagy hírnévre tett szert. Bandt 1987-ben hunyt el autóbalesetben egy restaurált Ute volánja mögött, vagyis abban az autóban érte őt a halál, ami életében híressé tette. Bandt ötlete, a személyautóból kialakított haszonjármű akkoriban forradalmian újszerű dolognak számított. A ’30-as évek elejéig számos autógyártó és karosszériaépítő készített fából vagy fémből új felépítményeket a személyautók alvázára. Erre a célra leginkább Henry Ford T-Modelljét használták, s a T-Ford „Buckboard’ és „Utility Board” járművek világszerte szorgalmasan szolgálták a farmereket és a közúti fuvarozókat.

Az Ute megalkotása
Bandt ötlete abban különbözött a korábbi megoldásoktól, hogy az ő haszonjárműve kupé-jellegű utasfülkét (kétszemélyes, acélelemekből épített, üvegablakos kabint) és egy ezzel egybeépített, acéllemezekből kialakított platót kínált. Bandt jó érzékkel egyesítette egy kisteherautó előnyeit egy kupé kényelmével, s új járművét letisztult formavilággal és nagyméretű raktérrel alkotta meg. Bandt egy 10 méteres rajztáblára vázolta fel az 545 kilogramm hasznos teherbírású és 2845 milliméteres tengelytávolságú haszonjárművet. A tervek 1933 októberére készültek el, és hamarosan két prototípust is megépítettek. 1934. január 23-án véget értek a tesztek, s az utolsó simítások után már kezdődhetett is az új Ford Ute – vagy ahogyan Bandt elnevezte, a ’kupé-haszonjármű’ – sorozatgyártása. Amikor az első autók legördültek a szerelőszalagról, kettő közülük már 1934-ben Kanadába került, s az új modellváltozat még Henry Ford figyelmét is felkeltette.

Bandt eredeti, 1:1 méretarányú tervrajzát ma Ausztráliában őrzik, s egy ennek alapján újraépített Bandt kupé-haszonjármű ma is megtekinthető Melbourne közelében, a Victoria állambeli Cewton város múzeumában. Akkoriban a Ford kupé-haszonjárművét V8-as motor hajtotta, amihez háromfokozatú manuális váltó kapcsolódott; az első futóműbe fordított laprugókat és lengéscsillapítót építettek be, a hátsó felfüggesztés pedig nagy teherbírású, félelliptikus laprugókból és lengéscsillapítóból állt. A kabin megegyezett a négyajtós Model 40 utasterével, csakhogy a csomagtartó (illetve a kihajtható pótülés) helyére Bandt egy favázas platót tervezett, amit a kupé karosszériájához hegesztett acéllemezekkel burkolt be, így az autó oldalfala sima és egységes maradt. A jól sikerült modell olyan népszerűvé vált a vidéki vásárlóközönség körében, hogy 1940 és 1954 között 22.000 darab kelt el belőle.

Lew Bandt lánya, Dr. Ros Bandt úgy véli: édesapja lenyűgöző előrelátással egyesítette a gyönyörű formatervet a hétköznapi praktikummal, s e kiváló ötlet mindmáig élvezhetik a Ford vásárlói.
„Ma már el sem tudjuk képzelni, micsoda felelősség lehetett egy tervező számára a válságtól sújtott ’30-as évek idején egy megfizethető haszonjármű megalkotása, ami ugyanúgy alkalmas a munkára, mint a hétvégi időtöltésre, s aminek segítségével nagy távolságokat győzhet le az ember.” – fogalmaz Dr. Bandt.
„Apám egy gyönyörű, stílusos munkagépet tervezett és hagyott örökül minden farmerre és fuvarozóra, akik a munkájuk során mindig számíthatnak az autójukra. Mindig azt mondogatta, hogy olyan autót akart építeni, amiben nemcsak a farmer felesége, de még a malacok is büszkén utazhatnak.”

Lewis Bandt kupé-haszonjárműve volt a Ford Ausztrália első saját tervezésű modellje, és Bandt zsenialitása a későbbiekben is jelentős hatással volt Ausztrália autóiparának fejlődésére. Az általa megtervezett Ford haszonjármű taposta ki az utat egy olyan autótípus számára, ami az idők során a világ egyik legkelendőbb járműve lett – ez pedig a pickup. Idővel megszületett a Falcon haszonjármű, ami abszolút favoritnak számított a vásárlók körében, egészen addig, amíg 1961-ben megjelent az első Falcon XK modell. A Ford Ausztrália összesen több mint 455.000 Falcon haszonjárművet értékesített; a különféle modellváltozatok közül a Falcon XB, az XF II, az AU II, a BA és a jelenlegi FG verziók bizonyultak a legnépszerűbb kiviteleknek. Az Ausztráliában tervezett és kifejlesztett, a 2013-as ’Év Pickupja’ címet is elnyert Ford Ranger a világ több mint 180 piacán keresett terméknek számít.