Még a gőzgép használatával is sok ember fáradságos munkája volt a cséplés – amit ma az aratással egy menetben – légkondicionált fülkéből lehet elvégezni. A modern kombájnnal szembe állított százéves technika igen sok érdeklődőt vonzott a Bábolnai Gazdanapok gépkiállításán.
Befűtötték a kazánt, gőzerővel megy a cséplés, száll a pelyva, tisztul a mag. Szelelik és rostálják a búzaszemeket a 120 éves cséplődobbal. A több mint száz évvel ezelőtti fejlett, hazai gépgyártás termékét őrizte meg, újította fel édesapjával Szekeres József. A magyar gyártású gőzgép 1908-ban készült, sok alkatrésze már hiányzott, mikor megszerezték, de mivel szerszámkészítő technikus a szakmájuk, hozzáértéssel végezték el ezt a munkát.
– Érdemes volt vele ilyen sokat dolgozni, nézze meg milyen szép lett! – mondja József, és büszkén mutatja körbe a több mint százéves masináját. Az elején van a tűztér, iderakják a fahasábokat. A palástja csövekkel van teli, ebben melegszik fel a víz, és a gőzt a dugattyúhoz vezeti, ami egy hosszú, lapos szíjjal hajtja meg a cséplőgépet.
A bemutatón korhű öltözetben (vagy inkább anélkül, mert mezítláb végezték a munkát) rakták a kévéket a cséplődobba, hogy elválasszák a pelyvától a búzaszemeket. – Bizony, embert próbáló nehéz munka volt az aratás utáni cséplés is – mondja Csatári Sándor, aki gyerekkorából emlékszik még arra az időkre, ahogyan végezték a férfiak ezt a munkát. – Kicsi voltam még, ezért a gép közeléből mindig elzavartak engem, de lehet, hogy akkor szerettem bele a gépekbe – meséli a ma már nyugdíjas mezőgépész.
Látva és hallva az igen zajos gép működését irigykedve néztünk közösen a szemben lévő gépkiállításra, ahol a légkondicionált fülkéjű, minden kényelemmel ellátott kombájnt mutatják be a látogatóknak, a mai kornak megfelelő munkagépként.
