Két gyárból látják el a világ több mint 55 országát

Csomagolásból a bálázás felé

A szolnoki McHale üzembe már régi ismerősként érkeztem meg Szabó Tibor kereskedelmi vezetőhöz. Az interjú és az azt követő gyárlátogatás során azonban így is több érdekességet megtudtam, ami az elmúlt több mint másfél évtizedben nem derült ki az ír tulajdonú cégről.

 

KERESKEDŐBŐL LETT GYÁRTÓSPECIALISTA

– A McHale név alapvetően inkább skót hangzású. Honnan indult a cég sikertörténete?

– A McHale név egy tipikusan ír családinév azon a nyugat-írországi területen, ahonnan a cég indult. A céget egy ír testvérpár, Martin és Padraic McHale alapította a hetvenes évek közepén, a Mayo megyében található Ballinrobe-ból, Galwaytől mintegy 40 kilométerre. Ők a kezdetekben mezőgazdasági gépek kereskedelmével foglalkoztak, ez a kereskedőcég egyébként a mai napig működik, és más mezőgazdasági gépeket pl. AGCO traktorokat is forgalmaznak.

 

 
Szabó Tibor kereskedelmi vezető, McHale Hungária Kft.

 

Írországban a mezőgazdaságnak komoly hagyománya van, ebben az állattenyésztés is jelentős részt képvisel, szarvasmarha- és juhállományokkal szinte mindenki foglalkozik. A növénytermesztés nagy hányadát így értelemszerűen a szálastakarmány-termesztés teszi ki, amiben a helyi klíma nagy segítségükre van. A bálázók és bálacsomagolók értelemszerűen nagyon széles körben használt gépek ezen a vidéken. A McHale fivérek a kereskedelmi tevékenység mellett hamar elkezdtek először egyszerűbb gépeket – silóblokkvágók, trágyaszivattyú – gyártani. A 80-as évek elején a műanyagipar már olyan szintre fejlődött, hogy képesek voltak olyan minőségű fóliákat gyártani, amelyekkel a téli takarmányt bálázás után be tudták csomagolni, így anaerob körülményeket biztosíthattak a bálázott anyagnak. A McHale cég ehhez a bálacsomagolási folyamathoz tervezett gépeket. Ez a gép olyan jól sikerült, hogy a korábbi angliai importpartner, ahonnan használt gépeket szereztek be, új bálacsomagolókat rendelt be a cégtől. Először körbálázókhoz készítettek csomagolókat, majd ezeket követte a kiskockabálázók csomagolása, majd a nagy szögletes bálák is terítékre kerültek.

 

– Ekkor azonban még a más gépek által készített bálákat csomagolták. Miért léptek tovább?

– Tudni kell, hogy az ír mezőgazdaságban nagyon sok szolgáltatócég van, a kisebb gazdaságok nem tudnak minden gépből egy-egy sajátot is venni, inkább ezekkel a szolgáltatókkal végeztetnek el feladatokat. A bérvállalkozók részéről merült fel igény, hogy sokat egyszerűsítene és gyorsítana a munkában, ha maga a bálázó csomagolná be a bálát – így született meg először a Fusion termékünk, ami egy kombinált bálázó-csomagoló. A 90-es évek végét, 2000-es évek elejét írtuk ekkor.

Érdekesség, hogy itt, a mai szolnoki gyár helyén volt a Szolnoki Mezőgép gyártóbázisa, amely cég a McHale számára is beszállítóként dolgozott, a Fusion termékek rendfelszedője készült náluk. 2002-ben azonban felszámolták a céget, és az ingatlanra kiírt tendert a McHale nyerte meg, így 2004. szeptember 11-én elindította a munkát Szolnokon a McHale Hungária Kft. A rendfelszedőgyártás és a fixkamrás körbálázók gyártása került ide.

 

25 FŐVEL INDULT A CÉG

– Mik voltak a szolnoki fejlesztés fő lépései?

– 25 fővel indultunk, ami azért nem egy jelentős létszám. De bővült a termékpaletta is, 2009-ben megjelent a változókamrás bálázónk, ami ma már a kibocsájtásunk több mint felét adja. Annyit mindenképp érdemes tudni, hogy a McHale összesen két gyárral rendelkezik világszerte, a szolnoki mellett az írországi központ gyártja még a termékeket, innen látjuk el termékeinkkel a világ több mint 55 országát! Tehát a kicsi, családi cég így tud globális tényező lenni egy szűk szegmensben.

 

A gyárban nemcsak összeszerelés, hanem valós gyártási tevékenység is folyik

 

Megosztott gyártás van egyébként a két gyár között, tehát nincs olyan, hogy egy terméket mind a két helyszínen előállítják. Így Szolnokon készül az összes McHale körbálázó, innen a világ szinte minden tájára – Európa mellett Japán, Chile, Ausztrália stb. – szállítunk. Az ír és a hazai gyár mérete körülbelül azonos, az ottani egyébként zöldmezős beruházás volt.

Nálunk nemcsak összeszerelés folyik, hanem valós gyártási tevékenység. Befut a lemezáru, zártszelvény, cső stb., amelyeket lézervágókkal vagy szalagfűrésszel méretre vágunk. A hidegalakítás gépeivel rendelkezünk a további munkafolyamatokhoz, így különböző élhajlítási feladatokat is el tudunk végezni. A hegesztési műveleteknél az alkatrészgyártásnál a kézi hegesztési műveleteket egyre inkább a robottal történő hegesztés váltja fel. A felület bevonatkészítéshez a legmodernebb KTL és porfestő technológiával rendelkezünk. A festés után kerülnek a szerelősorra az alkatrészek. Természetesen nem az összes alkatrészt mi állítjuk elő, beszállítóinktól vásároljuk például a munkahengereket, elektronikai alkatrészeket. Több sikeres magyar céggel van különösen jó beszállítói kapcsolatunk, ez nyilván a szállítási költségeknél is szerencsés. De a legfontosabb szempontok a minőség, a rendelkezésre állás, a megfelelő volumenek biztosítása és a versenyképes ár.

Ma már közel háromszázan dolgozunk a Szolnoki gyárban. Évről évre folyamatosan növeltük a kapacitást, illetve a gyártástechnológia színvonalát, ebben többször éltünk különböző pályázati lehetőségekkel is, például lézervágó-beruházásnál, illetve épületbővítésnél. Legújabb, körülbelül 2,2 milliárd forint értékű, sajáterős beruházásunkat, egy elektronikus bevonatképzésen alakuló festőrészleget tavaly, év végén fejeztük be. Az autóiparban és a mai modern mezőgazdasági gépgyártásban is eléggé elterjedt ez a technológia. Erre nagy szükség volt a kapacitásaink biztonsága, a még jobb festési minőség és az eddiginél jelentősen környezetbarátabb festési eljárás megvalósítása miatt. Érdekes adat, hogy a szennyvízkibocsátásunk 15 perces monitorozással online szolgáltatja az adatokat a környezetvédelmi hatóság felé.

 

– A szakképzett munkaerő utánpótlása mennyire nehéz feladat itt Szolnokon?

– Nem teszi egyszerűvé a helyzetet, hogy sok jelentős üzem van városunkban és annak közelében, akár még a kecskeméti autógyárat is figyelembe lehet venni ebben a kérdésben. Nálunk kevés betanított munkás van, nekünk szakmunkásokra – hegesztőkre, CNC-gépkezelőkre, forgácsolókra stb. – van szükségünk. Talán a Covid miatt egy kicsit jobb helyzetbe kerültünk, mert a külföldi, elsősorban németországi munkaerő-elszívó hatás most nem érvényesül annyira. Így is két fő teendőnk van ezen a téren: egyrészt a munkaerőnek olyan juttatásokat adunk, amik segítenek itt tartani őket, vonzóvá tenni a McHale gyárat, emellett az automatizálásba is sok pénzt fektetünk. Főleg a fizikailag megerőltető és monoton hegesztési műveleteknél léptünk nagyot előre, ahol komoly tartalékok lehetnek a robottechnika alkalmazásában.

 

– A termékfejlesztést hogyan oldják meg?

– Írországban van a termékfejlesztési csapat, 25-30 fő csak ezzel foglalkozik. Bizonyos fejlesztési feladattal azonban bennünket is megbíznak, bár a mi elsődleges feladatunk a gyártás fejlesztése, nem a termékeké.

 

– Mi az, amit esetleg a gépesítés terén még érdemes lenne fejleszteni?

– Alapvetően jól el vagyunk látva, korszerű a gyár. A gyártásfejlesztés folyamatosan dolgozik a lehetséges fejlesztési irányokon. Nem biztos, hogy mindig a belső, gépesítési fejlesztés a jó út – vannak olyan feladatok, amit például egy jó beszállítói kooperációval szerencsésebb megoldani.

 

Szolnokon készül az összes McHale körbálázó, innen a világ szinte minden tájára szállítanak

 

PIACI ELISMERTSÉG

– Visszaugorva az időben: mikorra sikerült igazán megismertetni a termékeket a hazai gazdákkal?

– Az első pár évben inkább az exportpiacokra dolgoztunk, a hazai értékesítést 2009-ben kezdtük el. Annak ellenére, hogy itt volt a gyár, tényleg ismeretlenek voltunk. Viszonteladókon keresztül indult az értékesítés, mára már a gépeink elnyerték a hazai felhasználóink bizalmát is, prémiumkategóriának tekintenek bennünket. Ha ma valaki bálázót akar vásárolni, a döntésnél lehetséges opcióként már biztosan felmerül a McHale-gyártmány is.

 

– Egyébként nemzetközi viszonylatban hogyan szerepel a cég?

– Változóan. Írországban, Angliában és a Skandináv országokban, elsősorban a komolyabb csapadékos területeken a mi technológiánk, terméksorunk kifejezetten jó pozícióban van. Franciaországban, Lengyelországban is felszállóágban vagyunk, de például Oroszországban, az USA-ban még van fejlődési lehetőségünk. Kínába is szállítunk gépeket, de azt azért meg kell jegyezni, hogy ott hamar megjelennek a másolatok… Csak érdekességként: a gép, amit oda szállítottunk, 3 600 kg tömegű volt, a pár évvel később megjelent „másolat” 2 200 kg. Körülbelül el lehet képzelni a konstrukciók, a felhasznált anyagmennyiség közti különbséget.

 

– Milyen az ír tulajdonos? Mit lehet tanulni tőlük?

– Mindkét cégalapító a mai napig részt vesz a cég irányításában, és mivel a saját nevüket viszik a vásárra, biztosan erősebb a motivációjuk, mint egy sima részvényesnek. Padraic McHale felel a gyártásért, a kutatás-fejlesztési csapatot ő vezeti, Martin McHale az értékesítéssel, disztribúcióval foglalkozik, kereskedelmi igazgatóként. A következő generáció, Paul McHale személyében egyre nagyobb szerepet vállal és kap a cég irányításában. Családi cégként elmondható, hogy elég gyorsak a döntéshozatali mechanizmusok, gyorsan tudunk reagálni akár a piacon, akár a termékfejlesztési igényekre. Az ír nép mentalitása egyébként közel áll a magyarhoz, nagyon nagy bizonyítási vágy él bennük. Cégvezetési szempontból inkább az amerikaihoz tudnám őket hasonlítani.

 

– Érezték a Brexitnek valamilyen hatását?

– Mi Magyarországon kisebb mértékben, de az anyacég jelentősebben. Mi elsősorban néhány brit beszállító révén, még az anyacégre főként a gépek értékesítése kapcsán nagyobb bürökrációs terheket ró a kiválás.

 

– Gyártóként mi a fő kihívásuk jelenleg?

– Az értékesítésben alapvetően nem is a Covid hatását kell kiemelni, ebből a szempontból a mezőgazdaság szerintem eléggé ütésálló ágazat. Inputoldalon vannak jelentősebb problémák. Beszállítói oldalon voltak leállások, először a távol-keleti, aztán az európai partnerek részéről, így a beszerzőink elég nehéz feladat elé álltak, vagy akár állnak is a mai napig. Az európai acéltermelés tavaly március óta jelentősen visszaesett, ami jelentős alapanyagellátási hiányokat okozott és okoz a mai napig, ezzel párhuzamosan drasztikus áremelkedés van a világpiacon. Ez a beszállítóinkat és minket is jelentős plusz terhekkel sújt.

 

– Hogyan sikerül a szállítási határidőket tervezni, tartani?

– Ebben azért nagy segítség az, hogy a gazdák – nemcsak nálunk, hanem világszerte is – alapvetően tervszerűen végzik a beruházásokat. Nekünk elsősorban a különböző országok importőrei, kereskedői a partnereink, akik így a kapacitásaink közel 100%-át előrendelések illetve megrendelésék által lekötik. Egyre ritkábban fordul elő, hogy valaki ad-hoc szeretne gépet venni. Mindenesetre az biztos, hogy a szolnoki gyárral kiváló hátteret tudunk adni partnereinknek, gyártott gépeinkkel, szükséges alkatrészekkel és azzal a szaktudással, amivel az elmúlt évtizedekben felvérteztük magunkat.

 

Fodor Mihály