A bálázószegmens valódi fellendülést élt meg az 1970-es évek közepén

VISSZATEKINTÉS

1976

A bálázószegmens valódi fellendülést élt meg az 1970-es évek közepén. A nagybálázók mellett egyre több körbálázót használták a fűszilázs, a széna és a szalma betakarításához olyan módszerekkel szemben, mint például a vontatott vagy függesztett tárcsakerekes szecskázó. A függesztett gépek túlnyomó többségét az állandókamrás bálázók alkották, míg a változókamrásak csak évekkel később mutatkoztak be. Számos gyártó használt az állandókamrás bálázók kialakításánál láncos keresztléceket vagy hevedereket, míg a Claas már kezdettől fogva a fixen beépített hengerekre támaszkodott. Abban az időben a bála még mindig hatalmas volt – 1,50–1,80 m átmérőjű és 1,50–1,65 m széles. A bálatömörség még nem volt a mai szinten, de a bálák valamennyire kezelhetők voltak.

2019

A körbálázók manapság a zöldtakarmány és a szalma betakarításának fontos eszközei, nemcsak a saját gépparkban, hanem a szolgáltatószektorban és a több gazdaságot átölelő gépesítési programokban is. Továbbra is különbséget kell tenni az állandó és a változó kamra között (féligváltozó kamra kiegészítésével), amelyeknél a bálák szélessége azonban 1,20–1,25 m közötti értékre állt be. Ezzel szemben az átmérő 2,0 méter is lehet. A fejlesztés a több mint 40 év alatt sem állt le: a vágóasztalok bekerültek a körbálázókba, bálázó-csomagoló kombinációk jelentek meg a piacon, az elektronika egyre fontosabb szerepet tölt be – és időközben már non-stop gépek is vannak a piacon, amelynek már nem kell megállniuk a bála kötözésekor és kidobásakor. Már az önjáró járművek is készen állnak a sorozatgyártásra – bár még csak az Egyesült Államokban.

no