CLAAS-história ÉLŐBEN

Az 1980-as évek elején a Claas CS egy teljesen újszerű magleválasztó rendszerrel jelentkezett a kombájnok piacán, de az áttörés (a nagy teljesítmény ellenére) nem sikerült.


Valamikor még a Dominator CS/Commandor CS modellek a világ legerősebb kombájnjai közé tartoztak. Műszaki megoldásaik egyedülállóak voltak, de beállításuk nagy odafigyelést igényelt


Werner Köcher a korábbi évekhez hasonlóan egy Commandor 228 és egy Dominator 112 CS modellel vág bele az aratási szezonba

Az 1970‑es években a Claas zsák‑utcába került – nem látták a módját annak, hogyan lehetne az addig szinte kizárólagos szalmarázós magleválasztást hatékonyabbá tenni. Az alkatrészek méretének további növelése nem jöhetett szóba, mivel így túlzottan megnőtt volna a gép vonuláskori kiterjedése. Helmut Claas jött rá a megoldásra: egy olyan kényszerleválasztó rendszer kidolgozását vetette fel, amely nyolc, egymás mögött elhelyezett forgó hengerből és az alattuk levő kosarakból áll. A rázás helyett a szalmát ezek a keresztdobok hátrafelé terelik, és a dobkosárhoz dörzsölik, így a szemek hatékonyan leválaszthatóak.

Problémát okozott az is, hogy oldallejtés esetén a szem és pelyva a kombájn egyik oldalára halmozódott, a tisztítás nem volt tökéletes. Ennek elkerülése érdekében dolgozták ki a 3D tisztítási rendszert: a rosták itt nem csak menetirányban, hanem keresztirányban is mozognak. A mozgás intenzitása önműködően áll be, egy hidraulikus himba segítségével. A rendszer jóvoltából a szemek oldalirányú lejtés esetén jobban szétterülnek a rostán, a tisztítási teljesítmény pedig változatlan marad. DOMINATOR CSA technológiát elsőként a Dominator‑szériánál alkalmazták, és a CS (Cylinder System) rövidítéssel jelezték. Az egyenletes anyagáram jóvoltából az új leválasztórendszernek nem okozott gondot a különböző nedvességű szalma vagy a változó körülmények sem. Az első generációnál a leválasztódobokra még verőléceket szereltek, később ezeket a dobon spirál alak‑ban elrendezett ujjakra cserélték – így az anyagáram még egyenletesebb lett.

„Amennyiben a kosárhézag és a dob kerületi sebessége összhangban volt, úgy bármit le lehetett vele vágni” – erő‑sítette meg Eberhard Weller, aki akkoriban a 13. Dominator 116 CS‑t vezethet‑te. „A régi szalmarázós kombájnokhoz képest persze jobban oda kellett figyelni a helyes beállításra. A hengeres rendszernél pontosan, az adott kultúrához és nedvességhez igazodva kellett beállítani a magleválasztó kosarak távolságát és a dobok fordulatszámát.” Az első modell a Dominator 106 „felturbózásával” létrehozott Dominator 116 CS: a 250 lóerős teljesítményt az OM 412 V6 Mercedes‑motor biztosította. Ez a teljesítménykategória elsősorban a nagyüzemek és bér‑vállalkozók igényeihez készült.

COMMANDOR CS

Az 1980‑as évek közepén a CS önálló néven (Commandor) jelent meg, ezzel egyidejűleg különböző motorizációkkal is elérhetővé vált: a család legkisebb tagja a 112‑es, amelyet mechanikus hajtómű‑vel és egy V8‑as, 8,8 literes Perkins motorral szereltek fel. Egyébként különösen a kisebb CS-kombájnoknál észrevették, hogy az aratás megkezdésekor a motor az első pillanatokban gyengének bizonyul. A 112 CS az öt szalmarázóládás Dominator 98 vázára épült. A nagyobb Commandorok alapja a Dominator 108. Ezek már hidrosztatikus hajtással rendelkeztek, V6-os turbós Mercedes-motorjaik 221 és 250 lóerősek voltak. A csúcsmodellnek számító 116 CS‑ben egy 14,6 literes, 276 lóerős V8‑as motor dolgozott. 1990‑ben a Claas rátett még egy la‑páttal: a Commandor 228 CS‑be egy 18 literes, V10‑es Mercedes‑motort építettek, a kisebb modellek gyártását leállították. A 228‑as vágásszélessége 7,5 méter lett, a magtartály 6‑8000 literről 10 000 literre növekedett. Mindemellett immár lehetőség nyílt arra, hogy a dobok fordulatszámát a vezetőfülkéből szabályozzák. A két csúcsmodell alapfelszereltségéhez tartozott a légkondicionáló berendezés. Eközben a fejlesztések nem álltak le, a Claas 1992‑ben dobta piacra a kisebb Dominatorok hivatalos utódjaként a Mega‑szériát – és ezzel megjelent az új APS gyorsítódobos cséplőszerkezet. Weller még pontosan emlékszik arra, hogy a gép bemutatásakor jelen levő svéd gazdálkodókat mennyire lenyűgözte a CS magleválasztó rendszer és az APS gyorsítódobok kombinációja. Ekkortájt már fejlesztés alatt volt a Lexion 480. Az 1990‑es évek elején különlegességként piacra került a 116 CS és 228CS gumihevederes „Mobil‑trac” változata. A járószerkezet a Caterpillar műve, a V10‑es Mercedes‑motort egy R6‑os CAT váltotta fel. A legyártott pontos darabszámot nem ismerjük, de itt-ott még ma is láthatunk néhány gépet dolgozni. A CS-technológia azonban soha nem ért el átütő sikert. Mivel a gyártás nagyon költségesnek bizonyult, ezért a Claas már a ’80‑as években megkezdte más kombinációk kidolgozását: egy axiálrotoros magleválasztó és a klasszikus keresztirányú APS cséplőrendszer kombinációjából született végül a hibrid rendszerű Lexion 480. Mivel ez a rend‑szer egyszerűbb és nagyobb teljesítményű is egyben, ezért a CS gyártását 1995‑ben, az utolsó Commandor 228‑cal beszüntették. Öt évvel korábban még egy ilyen géppel sikerült világrekordot beállítani: a Commandor nyolc óra alatt 358 tonna búzát takarított be.

JÓ AZ ÖREG A HÁZNÁL...

Természetesen még sok aktív géppel találkozhatunk, például az Eggenbachban élő Werner Köcher gépparkjában – a bér‑szolgáltatóként tevékenykedő Köcher már 1989‑ben megvásárolt egy akkori‑ban néhány éves Dominator 112 CS‑t, amivel még ma is vállalja kisebb parcellák betakarítását, vagy a munkacsúcsok idején nyújt segítséget. A munka dandárját már – más kombájnok mellett – egy Commandor 228 végzi.

  1. Bajorország északkeleti részén a Commandor 228 CS még ma is részt vesz a gabonafélék és a repce betakarításában
  2. Fénykorában a V10 motorral hajtott gép évi 350 hektárt takarított be
  3. A 228-as már a modernebb, csendesebb, fedélzeti számítógéppel felszerelt vezetőfülkét kapta 4Claas-prospektusok; a Dominator 116 CS-től az utolsó Commandor 228 CS-ig
  4. Claas-propektusok; a Dominator 116 CS-től az utolsó Commander 228 CS-ig

„A 228‑as az ezredfordulón került hozzánk, szintén használtan. Néhány évvel ezelőtt még kukoricabetakarítást is vállaltunk, ilyenkor évente 300‑350 hektárt futott” – mondta büszkén Köcher. A megvételét követően a kis 112‑es is évente 250 ha‑ral elbírt kukoricában, négysoros adapterrel, míg a 228‑as hat‑sorossal is megbirkózik. „Manapság nem is jön össze ennyi terület egy évben. Korábban három növény volt – őszi árpa, repce, kukorica. Ezeket egy ütemben öt-hat hét alatt betakarítottuk. A mai termesztési rendszereknél minden három hétbe sűrűsödik” – mondta Köcher. A kukorica egy részét csak elég későn lehetett aratni, ezért az összkerékhajtás nagyon előnyösnek bizonyult. Időközben a kombájnok már közel 5000 munkaórával büszkélkedhetnek, így az összes kopó alkatrész cseréjére sor került. „Ezen a téren azt tervezzük, hogy egy kombájnokra specializálódott műhelyt nyitunk” – magyarázta Köcher. A tavalyi évben a Commandor 50 hektárnyi napraforgót is betakarított, de ezt idén már az új New Holland veszi át. „A Claas-gépek teljesítményével mindig is elégedettek voltunk, a Commandor soha nem hagyott minket cserben. A szalmarázós kombájnokhoz képest valamivel nagyobb odafigyelést igényel a gépkezelőtől, de teljesítményben verhetetlen. A márkaváltásra mindössze azért került sor, mert a Claas-kereskedőmmel személyes jellegű konfliktusom támadt.”

A Strubing közelében 35 hektáron gazdálkodó Hans és Florian Ströbl is a CS magleválasztó rendszer mellett döntött. Idén nagyon nyugodt betakarítási idényt tudhatnak maguk mögött. A terméshozamok nem voltak kimagaslóak, de az időjárás sem tört borsot az orruk alá – összességében nem kellett rohanni a munkálatok befejezésével.

  1. Werner Köcher ezt a Dominator 112 CS-t használtan vásárolta, 1989-ben
  2. Öreg kombájn nem vén kombájn... kora ellenére még mindig munkára fogható
  3. Itt még a régebbi, lényegesen zajosabb kabin került beépítésre
  4. Hans és Florian Strobl egy Commandor 116 CS-sel óránként akár 2,5 hektárt is learat

Különösen lenyűgöző a rendkívül kismértékű szemveszteség. A CS-nél a dob-kosár hézag a minimálisra, repce betakarításánál valamivel nagyobbra van beállítva

Az 1989‑es gyártási évű Commandor 116‑ost négy évvel ezelőtt használtan vásárolták. „A szomszédos faluban volt egy gazdaság, amelynek a ’90‑es években egy 116‑os és egy 228‑as gépe is volt – mindig csodáltam a teljesítményüket” – meséli Hans Ströbl. A 2900 üzemórával vásárolt 116‑os előző gazdája nem kímélte a gépet, ezért megvétel után szükség volt némi szervizelésre, ami nagy költséggel és időráfordítással járt. „Egy újszerű kombájn egészen más árkategória. Így javítással együtt 30 000 €‑ért van egy olyan gépem, ami a következő tíz évben kiszolgál majd” – mondta Ströbl. A Commandornak évi 50‑75 hektárt kell betakarítania. „A mi tábláink 2‑3 hektárosak. Ezeken egy 10 méter vágószélességű géppel nem sokra mennénk. Az én hatméteres vágóasztalom is kicsit nagynak bizonyul olykor.”

Kezdetben sok gondot okozott a felmelegedő olaj, és sok időbe telt, amíg megtalálták a hiba okát: „Az előző tulajdonos a vízpumpa hajtásához utángyártott ékszíjakat használt, amik soha nem tudtak tökéletesen dolgozni, egymás után szakadtak szét. Amikor aztán egy vasárnapi napon a Claas-ügyfélszolgálaton keresztül eredeti ékszíjakat rendeltünk, a probléma azonnal megszűnt”. Azóta a 116‑os 2‑2,5 hektár búzát vág óránként, a Ströbl testvérek szerint teljesen veszteségmentesen: „Ha egyáltalán van veszteség, akkor az a nagy mennyiségű rövidszalmából ered. Aki egy kicsit is foglalkozott a géppel, az tudja, hogy figyelni kell a Commandor jelzéseire – hallás alapján érezhető, mikor nem bírják a hengerek a sok szalma mozgatását. Ilyenkor kicsit vissza kell venni a tempóból. A dobok a lehető legkisebb távolságra vannak, csak repcénél állítom valamivel nagyobbra a dobhézagot” – mondja Ströbl. Véleménye szerint a Claas CS technológiája jóval megelőz‑te a korát, és könnyedén felvehetné a versenyt egy Lexion 460‑assal. A V8‑as motor ugyan elég szomjas, de a 25 liter/ha fogyasztás hatalmas teljesítménnyel párosul: „A motor még akkor is simán áthúzza a szalmát a leválasztóhengereken, ha az a harmat miatt már nedves lett.”

Konkurencia

EURÓPÁBAN

csak egy vetélytársa akadt a Dominator CS/Commandor CS modelleknek: 1982-ben jelent meg a Sperry-New Holland gyártású, keresztdobos cséplőrendszerű TF 42. Ez a kivitel kifejezetten az európai viszonyokhoz készült, Észak-Amerikában és egyéb tengerentúli piacokon axiális hosszdobos (ikerdobos) gépek domináltak (TR-sorozat). Később érkeztek sorra a nagyobb modellek (TF 44, TF 46 és TF 48), amelyek a TF 42-től eltérően már hidrosztatikus hajtásúak. Az utolsó TF 76 és TF 78 Electra már a Claas Lexion 480 konkurense volt.

A testvérek 10 000 € eladási árral számolnak, a gép kihasználását bérszolgáltatással növelik: „Nálunk kb. 115 €/ha nettó áron megy a betakarítás, így a saját területünket ingyen meg tudjuk csinálni”. A Ströbl testvérek gazdasága alapvetően túlgépesítettnek számít. Sok használt gépet vásárolnak, amit aztán rendbe tesznek. Így soha nem kell attól tartani, hogy géphiány miatt kifutnak az időből.


A Commandor 116 CS-t 1990-ben követte a Commandor 228 CS, immár V10 motorral. A kisebb modellek gyártását a Claas leállította


1990-ben érkezett a 116-os, valamivel később a 228 Mobiltrac változata, gumihevederes járószerkezettel


1996-ban a Lexion 480 lép a Commandor 228 CS helyébe, és ezzel megkezdi világhódító útját

CS/Commander – Műszaki áttekintés

A CS kombájnok sok tekintetben egyedülállóak voltak. 1981-es bevezetésük idején méret és teljesítmény tekintetében valódi óriásoknak számítottak, és a legmodernebb műszaki megoldásokat hordozták. A 112 CS kivételével mindegyik modell háromfokozatú hidrosztatikus hajtóművel rendelkezett, a legnagyobb sebesség 20 km/h lehetett. A kisebb modellekben (112 CS és 114 CS) a hengerek már nem verőléces kivitelűek, hanem spirális alakban ujjak futnak végig rajtuk. A dobkosarak átejtőfelülete 5,3 m2, a 116 CS és 228 CS esetében 6,35 m2, a teljes rostafelület az előzőeknél 4,7 m2, utóbbiaknál pedig 5,65 m2. A mai nagyteljesítményű kombájnokhoz viszonyítva a 10,4-12,53 tonnás CS gépek pehelysúlyúnak számítanak. Meg kell jegyezni azonban, hogy a mai csúcsgépek közel kétszer annyit képesek learatni, mint ami egykor a Commandor 228 világrekordja volt.


Az első CS kombájn, a Dominator 116 CS reklámfotója. A fogásszélesség 4,5 m (112 CS) és 7,5 m (228 CS) közötti


A nyolc szalmaleválasztó henger előtt egy 1,32 m, illetve 1,58 m széles és 450 mm átmérőjű cséplődob dolgozott. A hengerek fordulatszáma 430, 540, 650 és 810 u/min között variálható

 
A motorok a vezetőfülke és a magtartály között helyezkedtek el. Az üzemanyag-fogyasztást a felhasználók gyakran sokallják, de értékét mindenkor a teljesítmény függvényében kell vizsgálni
 


 A Dominator 116 CS meghajtását egy Mercedes-Benz V6-os motor végezte, később érkezett a V8-as Perkins és Mercedes-Benz, valamint a V10-es Mercedes-Benz-motor (csak a 228 CS-nél)
 

A Dominator CS vezetőfülkéje akkoriban korszerűnek számított, a vezérlés azonban túlnyomórészt mechanikusan vagy hidromechanikusan történt


 Nagyobb kényelmet nyújtott a Commandor CS névvel együtt bevezetett új, 80 db(A) zajszintű, multifunkciós karral és modern vezérlőkonzollal ellátott vezetőfülke

no