Hektárvadászat A JÓREMÉNYSÉG-FOKNÁL

Dél-Afrikában sok helyütt a Challenger gumihevederes traktorai léptek az ACO és Agrico derékcsuklós gépei örökébe. Felkerestünk néhány helyi vevőt és kereskedőt.

GIMNASZTIKA: egy kis nyújtózkodás és nyújtás és az izommerevség oldása – a kormányrendszernek, tempomatnak és a vezetőfülke előtti nagy fellépőnek köszönhetően ez még menet közben is lehetséges

A FÓKUSZBAN: AFRIKA

2. rész Dél-Afrika – a Challenger és az ACO nagytraktorai kemény munkában.

A szántók mélylazítása a Challenger gumihevederes traktorok egyik fő feladata

A bányászat után a mezőgazdaság az egyike a legfontosabb munkaadóknak Dél-Afrikában – habár az ágazat csak elenyészően kis arányban járul hozzá a nemzeti össztermékhez. De éppen az alacsonyan képzett munkások számára akad bőven tennivaló a farmokon, még ha a gépesítés folyamatosan tovább racionalizálja is a termelési folyamatokat. A nagy teljesítményű traktorok mindig is keresettek voltak – egyrészt a széles munkagépek vontatására, másrészt a talaj rendszeres mély lazítására.

Sok éven át a két hazai traktorgyártó, az ACO és Agrico uralta a piacot. Az apartheid végével ugyanakkor a piacon már aktív gyártók mellett, mint az IHC és a John Deere, új cégek is ki akarták venni a részüket a farmok gépesítéséből. Így lépett az 1990-es évek folyamán első ízben dél-afrikai földre a Challenger, és egy ideje már a kanadai gyártó, a Versatile is aktív.

A Jóreménység-fokánál tett második látogatásunk alkalmával különböző farmokon néztünk szét, és elindultunk becserkészni a Challenger, a John Deere, az ACO és más márkák nagytraktorait is.

A SÁRGA DOMINÁL

Aki a szivárványország mezőgazdaság által dominált régióiban útra kel, hamar észreveszi: a Case IH és a John Deere uralja a mezőgazdasági gépek piacát, de a 400 LE feletti nagytraktorok piacán a Challenger is jelentős szereplő. Különösen a Johannesburgtól délre fekvő kukoricaövben látni gyakran az egyesült államokbeli Jackson AGCO gyárából származó gépeket dolgozni a földeken – mindezt részben árnyékban is 40 fokot meghaladó hőmérsékletek mellett.

A Challenger 2003-ban szállt be, akkor még a Caterpillar márkanév alatt. A márka akkori importőre, a Bothaville-i Barloworld tulajdonképpen azt tervezte, hogy az ACO traktorait Caterpillar motorral szereli fel, és Dél-Afrikában, valamint Ausztráliában, sőt Észak-Amerikában is Caterpillar márkanéven forgalmazza. A tervek már az ACO vezetőségének fiókjában pihentek – hat, 119 és 447 kW közötti modellről volt szó. De Aplh Coetzer, az ACO alapítója független akart maradni, és a traktorgyártó 1997-ben csődbe ment. Az újrakezdés külső befektetővel és egy 396 kW teljesítményű, hathengeres Caterpillar motorral szerelt prototípussal meghiúsult. Ezután a Barloworld úgy döntött, hogy a Caterpillar Challenger gumihevederes traktorainak legújabb generációját (az 1998-ban bevezetett E-szériát) vezeti be Dél-Afrikában. Ahogyan kiderült, ezzel a termékkel sok farmernél nyitott kapukat döngettek...

Ma 15 kereskedő forgalmaz gumihevederes Challenger traktorokat Dél-Afrikában, összesen nagyjából 270 gép van a piacon. Az eladások zömét, közel 70 százalékkal egyértelműen a nagy MT800-as gumihevederesek teszik ki. Őket a kisebb MT700-asok követik nagyjából 25 százalékkal, a maradékot a derékcsuklós MT900-asok teszik ki. Emellett a dél-afrikai importőr, a BHBW Ltd. (az egykori importőr Barloworld és a BayWa közös vállalata) néhány régióban közvetlenül a farmereknek értékesít. Az évente eladott darabszámok erősen ingadoznak, attól függően, hogy az adott év a farmerek számára jó vagy rossz volt. A jó években, mint a minden idők legjobb aratását hozó 2017-es, több mint 40 új gépet adtak el – a rossz években, különösen az olyan súlyosan aszályos években, mint 2016 – ezzel szemben gyakran csak 20 darab körül kel el.

Nagy kihívások

2014-ben látogattunk el első alkalommal a szivárványországba, 2016-ban repültünk oda másodjára. Ez alatt az idő alatt a farmerek helyzete részben drámaian megromlott. Ez leginkább az extrém éghajlat rovására írható: 2016-ban az országot évtizedek óta a legsúlyosabb aszály sújtotta, és szintén ebben az évben túl későn és területileg egyenetlen eloszlásban érkezett meg az eső. Ezért azután a termőterületnek csak egy részén telepítettek új kultúrákat.

Bár 2017 minden idők legjobb aratását hozta, a bevételeket sok helyen már új befektetésekre költötték. Emellett sok farm felett – akik már harmadik és negyedik generációként tősgyökeres dél-afrikainak tartják magukat – folyamatosan Demoklész kardjaként lebeg a földek kisajátítása, amelyet újra és újra több oldal követel és jelent be.

DOMINÁNS: Dél-Afrika a Challenger számára nagyon fontos piac, a gumihevederes traktorok között a sárga amcsik állnak az élen a kiadott engedélyek listáján

2018 sem ígérkezik jó évnek, mert az esős évszak rövid volt, és sok helyütt még az 50 mm-t sem érte el a csapadék mennyisége. Pedig ez az év fontos a sárga AGCO márkának, mivel négy évvel Észak-Amerika és Európa után itt is bevezetik a Challenger új E-generációit – az új 7- és 12-hengeres motorokkal és Tier 4i károsanyag-kibocsátási szabvánnyal. Ebben a „késlekedésben” rendszer van, mivel a dél-afrikai kibocsátási irányelvek kevésbé szigorúak, mint Európában és Észak-Amerikában. Ez a körülmény a Challenger számára tiszta szerencse, mivel így a dél-afrikai farmereket nem sújtották az E-széria kezdetben nagyon komoly motorproblémái. Épp a sok porral és nagy termikus igénybevétellel járó dél-afrikai munkakörülmények között a traktorok négy évvel korábbi bevezetése közepes katasztrófával végződött volna...

AZ ACOTÓL A CATERPILLARIG

Dél-Afrika-túránk második Challengere már a Johannesburg és Hoopstad közötti úton a lencsénk elé került – a szokatlan gép kíváncsivá tett bennünket, így beszédbe elegyedtünk a tulajdonosokkal. A kormánynál személyesen Frikkie de Jager gazda ült, aki az apjával (akit szintén Frikkie-nek hívnak) és bátyjával együtt 2000 ha saját és 800 ha bérelt területből álló szántóföldön gazdálkodik. A vetésforgó két részből áll – a terület felén szemes kukoricát és a másik felén (ebben a szezonban először, előtte napraforgó volt a vetésforgóban) szóját termesztenek. Ennek során a dél-afrikai viszonyokhoz képest már nagyon fejlett földművelés folyik, ugyanis nem használnak ekét. „Itt nagy gondjaink vannak az erózióval, főleg amikor homokviharok kerekednek”, meséli az ifjabb Frikkie. „A mulcsvetés a szármaradványaival védi a talajt a lehordástól és szétiszapolódástól, de a vizet is jobban megtartja a talajban.”

A feltűnő munkagépet de Jagerék maguk építették. A gép egy valódi mindentudó kombi: először egy kétsoros 10 késes altalajlazító lazítja fel a talajt akár 75 cm mélységig. Ezt egy vetősín követi öt John Deere mechanikus szemenkénti vetőgéppel, a sortávolság szokatlan módon 150 cm. „Nagyon víztakarékosan kell dolgoznunk”, mondja de Jager. „Ezért alkalmazzuk a kétszeres sortávolságot 25 000-28 000 növény állománysűrűség mellett. Ezáltal a növények egy év alatt nem veszik fel az összes, a vízzáró dolomitréteg felett a talajban tárolt vizet, hanem marad még belőle valamennyi a következő kultúrának is.” A terméshozam a 6,2 t/ha átlaggal még így is a dél-afrikai átlag felett van. „Kihozzuk az optimumot az adottságokból”, mondja Frikkie de Jager. „A legjobb földek akár hektáronként 9 tonnát is teremnek!”

Ehhez a vázra felszereltek egy műtrágyatartályt és a jobb oldalon található egy kiegészítő tartály folyékony mikrotápanyagok számára. Míg a trágya a második késsoron keresztül depóként kerül a magágymélység alá a talajba, addig a mikrotápanyagok közvetlenül a magágyba jutnak. „A betakarításig azután már csak a permetezőgép hajt rá a földre, a további trágyázás szükségtelen!”

Hogy milyen nehéz ez a kombináció, azt csak abból sejthetjük a tábla szélén állva, ahogyan a tartályok feltöltése után a Challenger MT865C megdől, mivel kiemelt berendezéssel, ahogyan itt a szántóföldön is, a gumihevederes traktor hátul mélyen besüllyed, és elöl nagyon lekerül róla a terhelés. A traktor mégis jelentősen kisebb csúszkálással dolgozik a kevésbé teherbíró talajon, mint a kerekes derékcsuklós traktorok. Pár évvel ezelőttig de Jagerék még az ACO 476 lóerős derékcsuklós traktorait használták. Három közülük még a farmon áll, az egyikük leszerelt kerekekkel a szabadban és két jól karbantartott példány a gépszínben. „Pár évvel az ACO csődje után gyorsan romlott a szerviz- és az alkatrészellátás”, meséli az idősebb Frikkie. „Az eladásuk jelenleg viszont nem éri meg, mivel a használt ACO-k árai nagyon rosszak. Ezek nagyon jó és nagy teljesítményű gépek, csak a szervizük problémás. És kormányrendszerek is csak nagyjából két éve vannak hozzájuk.”Így de Jagerék 2009-ben hozták az első Challengert a gazdaságba, egy használt MT855-öst. Ezt később egy új MT865C követte, amelyet a Hoopstad Trekkers kereskedéséből szereztek be. A saját építésű kombi és a dél-afrikai gyártó, az Equalizer szójavetésre használt vetőgépe előtt mindkét traktor egyaránt évente 500-600 munkaórát teljesít. „Nagyon elégedettek vagyunk mindkét nagy Challengerrel, erősek, takarékosak és robusztusak”, mondja az ifjabb Frikkie. „A vezetési komfort is sokkal jobb, mint a régi Challenger 45 RowCrop esetében, amelyet néhány évvel ezelőtt használtan vettünk 12 000 munkaórával. Azzal már csak könnyebb munkákat végzünk, mint például a műtrágyaszórás.”

Sikeresen a kukoricaövben: Hoopstad Trekkers

Nemzetközi portfólió

Az azonos nevű városból – amely lefordítva a „remény városát” jelenti – származó Hoopstad Trekkers a dél-afrikai kukoricaöv középső és déli területeinek Challenger-kereskedője. Hennie Roos 1990-ben alapította a vállalatot, és eleinte csak a Massey Ferguson traktorait és a Geringhoff kukoricakombájnjait, valamint különböző gyártók további gépeit árultaA Challenger 2003-as megjelenésével kicsit később Hennie Roos is megragadta a lehetőséget, és felvette a gumihevederes traktorokat az értékesítési programjába. Manapság már ezek teszik ki a Hoopstad Trekkers forgalmának nagyobb részét. Emellett az AGCO rotoros cséplőrendszerű kombájnjait is értékesítik, Challenger márkanév alattA Challenger és Massey Ferguson mellett a Hoopstad Trekkers ma többek között a Hardy, Sulky és Geringhoff termékeit is értékesíti. Ehhez jönnek a Polaris és a Linhai terepjárói, valamint a Husqvarna motoros gépei. És a Falconnal, Staalmeesterrel és V.Z.S.-szel három dél-afrikai gépgyártó is szerepel a kínálatban, amelyek biztos és a konjunktúrától kevésbé függő résszel járulnak hozzá a forgalomhoz.

  1. Balról jobbra HP Roos, az apa és főnök Hennie Roos, valamint az értékesítő Johan Swart
  2. A vállalat egy tiszta és jól működő műhellyel, valamint több szervizjárművel rendelkezik.
  3. A Hoopstad Trekkers (a Gleaner által az Egyesült Államokban épített) Challenger kombájnokat is árul

KOMBINÁLVA: Frikkie de Jager maga vezeti a Challengerét, és a saját ötlete alapján épített egy taltalajlazítóból, szemenkénti vetőgépből és trágyainjektálóból álló kombinált gépet

  1. A Challenger 3,0 m széles nyomot alakít ki – ez alkalmas a később azt követő önjáró permetezők számára is
  2. De Jagerék már korán az ACO ügyfélkörébe tartoztak. Még ma is két kiválóan karbantartott ACO 350-es áll a gépszínben, eladni jelenleg még nem éri meg őket
  3. Két McCormick traktor húzza a vetőanyag és trágya utántöltésére szolgáló utánfutókat.

JÓ ERŐBEN: ezt az ACO 460-as 18,3 l V10 Biturbo motoros gépet Hoopstadban újították fel teljesen, amikor egyúttal új fényezést is kapott és új, szélesebb Trelleborg kerekeket, a nagyobb vonóerő érdekében

  1.  465 kW-os teljesítményével az ACO 460-as a Case IH, a Challenger vagy a John Deere modern gumihevederes traktoraival is felveszi a versenyt
  2. A tulajdonosa, Leonard Roberts (balra, mellette Jacques Griessel) még mindig nagyon elégedett derékcsuklós traktorával

INKÁBB FELÚJÍTOTT, MINT ÚJ

Egy más vonalat követ Leonard Roberts Hoopstad közelében, kb. 100 km-rel délebbre de Jagerék farmjától. Továbbra is kitart egy 632 lóerős elképesztő teljesítményű ACO 460-as mellett, amely a több mint 20 éves kora ellenére is úgy néz ki, mintha új lenne. Az ok: Roberts 2002-ben teljesen felújíttatta a traktort, amely ekkor egyúttal új, 900 mm széles Trelleborg kerekeket, új fényezést és egy enyhén módosított motorháztetőt is kapott a feljavított V10 Biturbo számára. „A 24 tonnás ACO elsősorban egy 12-késes altalajlazítóval dolgozik és a talajt 80 cm-es mélységig lazítja fel", magyarázza Roberts. „Ilyenkor kb. 17–18 l/ha a fogyasztása – ez nagyon jó érték, amelyet a szomszédaim modern traktorokkal sem tudnak túlszárnyalni. Emellett a teljesítményéhez képest nagyon szűken fordul.” Leonard Roberts egy 1400 hektáros szántóföldet művel. Itt – a régió legtöbb gazdálkodójához hasonlóan – főleg szemes kukoricát és földimogyorót termel. Az ACO 460-ast 1995-ben vásárolta újonnan az Alph Coetzernél, és ez a fő munkagépe a farmján. A traktor ezidáig mégis csak 10 500 munkaórát dolgozott – és habár a teljes felújítás már 16 éve volt, az óriás még mindig szinte újnak néz ki.

Mi is mehettünk az altalajlazítóval felszerelt traktorral a szántóföldön. A motor érezhetően nagy forgatónyomatékot kínál, viszont kevés rugalmasságot. És a Twin Disc 12/4 Powershift váltójának sebességváltása is részben elég kemény volt. Ugyanakkor mindez nem zavarja Leonard Robertset, aki gyakran maga ül a kormány mögé.

A DIÓ-SAROK

Ismét velünk tartott Jacques Griessel, akinek a farmját a hozzá tartozó bérvállalkozással együtt már 2013 végén felkerestük. A 2010-ben elhunyt ACO-alapító Alph Coetzer veje mind a mai napig nyolc, 250 és 365 kW közötti teljesítményű derékcsuklós ACO-t használ, amelyek (részben mert több mint 50 000 munkaórával rendelkeznek) azonban egyre körülményesebb karbantartást igényelnek. „A motorok nem okoznak gondot, mivel Mercedes-Benz licenc alapján készültek, és tömegével vannak hozzájuk alkatrészek. Igazán drága viszont az, ha a váltómű megy tönkre – ebből egy új darab, típustól függően átszámítva 50 000 és 75 000 euró közötti összegbe kerül. Ha tehát nincs kéznél egy használt csereváltóművünk, akkor a teljes traktor javítása nem éri meg, mivel a költsége ennek az értékét kétszeresen meghaladja”, mondja az 51 éves gazdálkodó. „Emellett még az elektronika is elöregszik, itt mostanság főleg a hajtómű vezérlése okoz gondot. És már alig vannak olyan emberek, akik értenek a régi áramköri panelekhez.”


A pekándió termesztése jó üzlet, ugyanakkor magasak a termesztéssel és gondozással szemben támasztott követelmények is. És sok türelemre van szükség…

Miközben néhány ACO-ja fülsiketítő zajjal még elvégzi az utolsó földmunkákat a saját farmján és bérmunkában – altalajlazító és ágyeke előtt –, együtt megnézzük Jacques Griessel pekándió-ültetvényeit. Ezek a legnagyobb büszkeségei, mert hasonlót csak kevés dél-afrikai farmer tud felmutatni. Hiszen a fő termőterületek Észak-Amerika déli részén találhatók – északon az USA Iowa szövetségi államánál kezdődnek, és délen Mexikóban végződnek. A termesztés körülményes, mert ahhoz, hogy a fákat megóvhassák a betegségektől, az ültetvényeket rendkívül tisztán kell tartani. Továbbá az állati kártevők időről időre gombaölő szerek alkalmazását teszik szükségessé. Ráadásul a száraz időszakokban folyamatos csepegtető öntözésre van szükség. Egy kifejlett pekándiófának forró napokon akár 600 l vízre is szüksége lehet! „Jelenleg éppen egy új gátat építünk egy nagy csatornával”, mondja Griessel. „Ezzel a főcsatornától távolabb fekvő ültetvényeket is elérjük!” A vizet ugyanis egy bonyolult csatornarendszerből nyerik a környéken, amelyet az 1970-es években építettek. És hogy el is jusson oda, ahová kell, a nem kívánt vízfogyasztókat egy boronával rendszeresen mechanikusan irtják.