A BELARUS MTZ-50 és MTZ-52 traktorok

Szinte nincs hazánkban olyan, az ágazatban dolgozó szakember vagy gazdálkodó, aki ne ismerné a magyar mezőgazdaságban legnagyobb darabszámban alkalmazott Belarus-MTZ márkájú traktorokat. A következőkben az egyik igazán nagy sorozatban gyártott és elterjedt Belarus traktorról, az MTZ-50/52 típusról emlékezünk meg.

A fehérorosz Minszki Traktorgyár a korábban, az 50-es évek közepétől gyártott, hazánkban is forgalmazott, MTZ-5M, MTZ-5L, illetve LC és MC traktorok (a hazai szakzsargonban 45-ös MTZ néven ismert) üzemeltetési és gyártási tapasztalatai alapján kezdte meg egy felépítésben hasonló, de az előbb említett típusoknál jóval korszerűbb kivitelű, teljesen új fejlesztésű erőgép tervének elkészítését. Először az új, 4 hengeres, 55 lóerő teljesítményű örvénykamrás dízelüzemű motor készült el az erőgéphez. Miután a konstrukciós elképzeléseket és az új motor tervét a Szovjet Állami Autóipari Tudományos Intézet jóváhagyta, 1958-ban megkezdődött a prototípus MTZ-50 erőgépek elkészítése. Az új erőgép bár felépítésben hasonlított a korábbi MTZ-5 típusokra, de szinte minden részegysége teljesen új fejlesztésű volt. Az új motor mellé egy már jóval több sebességfokozatot és nagyobb haladási sebességet biztosító, tolófogaskerekes sebességváltót készítettek. A traktort emellett új, könnyebben kezelhető kormányberendezéssel, illetve a korábbiakhoz képest kényelmesebb, az időjárási viszontagságoktól jobban védő vezetőfülkével látták el. Megemelkedett a traktor hasmagassága, csökkent elődjéhez képest a fordulási sugara, és légfékberendezéssel, valamint légsűrítővel is rendelkezett. A több mint két éven át tartó prototípus vizsgálatok végeztével, a sorozatgyártás beindítása előtt még több konstrukciós módosítást hajtottak végre az új MTZ erőgépen. Véglegesítették az új motort is, amely a D-50 jelzést kapta. A motor sorozatban történő előállítására egy új motorüzemet hozott létre a gyártó a székhelyén, Minszkben. 1961-ben beindították az új Belarus MTZ-50 traktor sorozatgyártását, rá egy évre pedig az új kialakítású segédmellsőkerék-hajtással szerelt MTZ-52-es változat előállítása is elkezdődött. Az MTZ-50/52 erőgépekbe épített álló, soros elrendezésű, örvénykamrás rendszerű, négyütemű dízelüzemű motor kenése fogaskerék-szivattyúval ellátott kényszerolajzás. A kenőolaj hűtésére a traktor elejére szerelt hűtő, szűrésére a főáramkörű centrifugálszűrő szolgált. A motor hűtése kényszeráramlásos vízhűtés, centrifugál szivattyúval. A motor üzemi hőfoka a beépített automatikus vízhőfokszabályzón kívül a vezetőfülkéből állítható hűtőzsaluval szabályozható. A dízelmotor indítása 12 V-os indítómotorral történt. A hideg időben történő indítás elősegítésére hengerenként 1 db izzítógyertyával látták el, amely az örvénykamrát melegíti. Tengelykapcsolója egytárcsás, száraz dörzskapcsoló. Sebességváltóműve tolófogaskerekes, mechanikus rendszerű, differenciálműve négybolygókerekes kivitelű, ívelt fogazású kúp- és tányérkerékkel, valamint differenciálzárral szerelt. A hátsó kerekek a meghajtást az egyenes fogazású, homlok-fogaskere-kes véglehajtáson keresztül kapták. A 6 bordás, szabványos TLT tengely hajtását a sebességváltó előtéttengelyéről egy bolygómű közbeiktatásával kapta, amelynek segítségével a kapcsolt TLT üres, üzemi és fékezett állapotba volt helyezhető. A TLT-t motorfordulattól vagy haladási sebességtől függően lehetett kapcsolni. A kormánymű csigaorsóból és ferdefogazású fogásívből álló szerkezet, hidraulikus szervóberendezéssel. A szervóberendezéshez a motor vezérműkerekétől hajtott szivattyú szállította az olajat. A zárt vezetőfülke acéllemezből készült, 2 db oldalajtóval ellátva, teteje impregnált vászon bevonatú, szellőzését elhúzható oldal- és hátsó ablak, valamint a tetőre szerelt ventilátor biztosította. A megvilágítható műszerfalt 4 visszajelző órával és az elektromos berendezéseket működtető kapcsolókkal, illetve visszajelző égőkkel látták el.

Az állítható nyomtávolságú mellső futómű a motorkeretre királycsapos megoldással, csuklósan felszerelt, teleszkóp-kiképzésű csőtengely. A mellső kerekek rugózását mindkét oldalon zárt házba épített tekercsrugó biztosította. Az MTZ-52 típusnál a mellső híd a hajtását a sebességváltóházba épített szabadonfutó osztóműről, kardántengely közvetítésével kapta. A mellső differenciálmű kúpkerekes kivitelű. A differenciálzár zárt állású automatikus működésű, dörzstárcsás rendszerű. A véglehajtást kúpfogaskerékpárokkal oldották meg. A traktort a hátsó kerekekre mechanikusan ható tárcsafékkel és rögzíthető kézifékkel szerelték fel. A pótkocsi légfékberendezését a kézifékkar és a lábpedál működtetésekor a fékvonórúd közé épített fékcsap hozta működésbe. Levegőellátását a sebességváltó bal oldalára szerelt légkompresszor biztosította. A traktort a szabványos 3-pontfüggesztő-berendezésen kívül a függesztőszerkezethez erősített lengővonórúddal látták el. Az egytengelyes pótkocsi vontatásához a függesztőrudakhoz rögzített alsó vonóhorog szolgált, amely a traktor hidraulikájával vezérelhető. A hidraulikaberendezés osztott rendszerű, kettős működésű munkahengerekkel. A háromtolattyús vezérlőberendezés négy munkahelyzetet biztosított, emelés és süllyesztés esetén a vezérlőkarok üres állásba önműködően tértek vissza. A hidraulikaberendezéshez szükséges olajat külön fogaskerék-szivattyú szállította. A beépített ANTISZLIP berendezés hidrosztatikus megoldású, a beállított nyomás önműködő szabályozásával.

Az előzetes tervezet szerint 1965-re a fehérorosz gyár már 75 000 darab/ év gyártási produktumot szándékozott elérni az új MTZ-50/52 típusokkal. 1963-ban bemutatták az 50-es sorozat következő tagját, a gyapottermesztés gépesítésére szánt MTZ-50H típust. A 90 cm sortávolságban telepített gyapotültetvények művelésére szolgáló erőgép hasmagasságát jelentősen megnövelték, és az első kormányzott tengely egy szóló- vagy két keskenyebb ikerkerékből állt mindösszesen, rendkívüli fordulékonysá-got biztosítva a speciális rendeltetésű erőgépnek. A minszki gyár, más traktorgyártókhoz hasonlóan, elkészítette az MTZ-50-es féllánctalpas változatát, amit hernyótalpasnak is hívtak akkoriban. Ezt a megoldást a későbbiekben további MTZ típusokon is használta. 1965-ben az új traktorsorozat külföldi országokba történő exportja is megkezdődött, így ezek a gépek többek között hazánkba is megérkeztek 1966-ban az első MTZ-50-esek, majd egy évvel később már az MTZ-52 segédmellsőkerék-hajtású traktor vizsgálata is megkezdődött. Az MTZ-50-es típus behozatala rendkívül nagy darabszámban indult meg. 1968-ban már 3000 darab új 50-es MTZ állt munkába a hazai szántóföldeken. A segédmellsőkerék-hajtású változatból is került itthonra, bár jóval szerényebb mennyiségben, mint az alaptípus 50-esből. Abban, hogy az MTZ ilyen népszerű erőgép volt a hazai üzemekben, nagymértékben közrejátszott, hogy a többi hasonló teljesítménnyel bíró import, illetve hazai gyártású erőgép beszerzési árához képest jóval olcsóbban juthattak hozzá a gazdaságok. Ezzel a típussal forradalmasították hazánkban a traktorral végezhető rakodást is, hisz az importból behozott rászerelhető orosz homlokrakodókon kívül (PF-0,5 és SZNU-0,5) hazánkban is készült hozzá forgótornyos rakodódaru (KCR-2000) és emelővillás targonca (TVE-3200). 1970-ben az MTZ-50/52 típus egy formailag is jelentős változáson esett át: ekkor a korábban megszokott, nálunk “gömbölyű orrú, kerek orrú 50-es” jelzővel illetett formával a gyártó teljesen szakított, és egy merészebb vonalvezetésű, szögletesebb motorházzal gyártották a továbbiakban az erőgépet. Ezen kívül a kipufogódobot és a kipufogócsövet is megváltoztatták, valamint a traktor új levegőszűrőt kapott, miközben több kezelő-vezérlőelem elhelyezésén is módosítottak a vezetőfülkében. 100 l/min. mértékben emelték a motor névleges fordulatszámát, amellyel 5 LE teljesítménynövekedést értek el. A továbbiakban a traktor egy szélesebb, de alacsonyabb átmérőjű, 18,4/15-30″ kerékmérettel is rendelhető volt. Ezt a változatot hazánkban “sivatagi” kivitelnek is hívták, nem teljesen alaptalanul. Többek között ebből a sivatagi kivitelből volt látható több darab az 1970-ben rendezett OMÉK-on, de a Bajai Állami Gazdaságban is jelentős darabszámban dolgoztak ilyen gépek. Ezt követően mutatkozott be az MTZ-50 Super, amely annyiban különbözött a hagyományos változattól, hogy ebbe már a növelt fordulatszámú D-60 típusú motort építették be, amely így már több mint 60 LE teljesítményre volt képes. Majd megérkezett hazánkba az előbb említett Super változat mellett a mindmáig egyedülálló kivitelű, MTZ-50 K hegyi traktor; ez a hagyományos változattól nagyobb tengelytávolságú és üzemi tömegű erőgép kifejezetten a meredek domboldalak művelésére készült. Az 50 K traktor függőleges helyzetbe állítását hidraulikus berendezés és ahhoz kapcsolódó karrendszer végzi. A hidraulikus berendezés szivattyúból, vezérlőberendezésből, 2 db kettősműködésű munkahengerből és olajtartályból áll. A vezérlőszerkezetben a traktor hossztengelye körül elforduló lengőkar van, amely súlyánál fogva mindig igyekszik függőleges helyzetbe beállni, és elmozdulásakor működésbe hozza a vezérlőtolattyút. A munkahengerek a hajtómű alatt, két oldalt, hosszirányban helyezkednek el, egyik végük a traktortesthez, a másik pedig egy keresztirányú himbakarhoz csatlakozik. A keresztirányú himbakar közepén egy csappal a traktorhoz vannak bekötve, a végei pedig egy-egy tolókar közbeiktatásával az elfordítható tengelytokokhoz kapcsolódnak. A mellsőkerekek felfüggesztését párhuzamos karokkal oldották meg úgy, hogy azok mindig beálljanak a traktortest helyzetének megfelelően, azaz a függőleges irányba.

A hegyi traktorból nem hoztak be hozzánk nagyobb sorozatot, mivel az erőgép csak vontatott munkagépeket tudott üzemeltetni, ami nagyban korlátozta a szántóföldi alkalmazhatóságát. 1971-től egy új közlekedésbiztonsági előírás miatt az MTZ-50 traktorokat biztonsági borulásvédő kerettel kellett felszerelni, és az új traktorok csak így állhattak forgalomba. Ezeket az 51 mm átmérőjű acélcsőből készült, 140 kg súlyú, BVK jelzésű kereteket a Mezőgéptröszt bonyhádi és szekszárdi gyáregységeiben állították elő. A fentebb említett követelménynek a gyártó is eleget tett a vezetőfülkébe épített biztonsági borulásvédő csőkerettel.
1971-ben összesen több mint 3500 darab 50-es MTZ állt munkába a hazai nagyüzemekben. Az exportért felelős Traktoroexport Vállalat a fejlettebb nyugat-európai és skandináv országokba, illetve a tengerentúlra fülke nélkül szállította a traktorokat, és az ottani behozatallal foglalkozó cégek szerelték fel az új erőgépeket honi gyártású vezetőfülkékkel. Ezek a fülkék messze jobb munkakörülményeket biztosítottak, mint az eredeti gyári kivitelű vezetőállás.
1978-tól a Belarus gyár az új, saját tervezésű, biztonságos és jóval kényelmesebb munkakörülményeket nyújtó, nálunk panorámafülkének is emlegetett vezetőfülkével is szállította a fentebb említett térségekbe az MTZ-50/52 traktorokat, Belarus 500/520 jelzéssel. A hazai forgalmazó, az Agrotröszt az MTZ-80/82 típussorozat fokozatos bevezetésével egy időben lassanként csökkentette az MTZ-50/52 traktorok behozatalát, annak ellenére, hogy a gyártó a széria előállítását nem fejezte be.

A gyártás befejezése körülbelül az 50/52 típusok bázisán kialakított MTZ-550/552 változatok bevezetésével egy időre tehető. A gyári adatok szerint 1961 és 1985 között összesen 1 256 800 darab MTZ-50/52 traktort szereltek össze a Minszki Traktorgyár különböző üzemeiben.
Annak ellenére, hogy a traktor magyarországi forgalmazása a gyártás befejezésénél jóval korábban véget ért, még ma is számos gazdaságban és nagyon sok egyéni gazdálkodónál üzemelnek hazánkban MTZ-50-es és 52-es traktorok, amelyek közül már a legfiatalabbak is betöltötték a veteránkort.

Farkas Imre
(A fotók a gyártó és az egykori forgalmazók felvételei.)
farkas.imre@gepmax.hu

Ez a cikk a
GÉPmax 2010/03 márciusi
számában jelent meg.


Tartalomjegyzék
Online is olvasható cikkek
Kedvezményes előfizetés az újságra